Mit kezdjen az ember, ha a kezébe vett verseskötetnek az a címe, hogy A Testhez? Feltételezi, hogy a testhez írt verseket (pardon, „ódák & legendák”-at) fog olvasni. Aztán eltöpreng, mégpedig a saját olvasási előfeltételein. Vajon a gesztus, a testhez való írás gesztusa azt volna hivatott jelenteni, hogy Borbély Szilárd visszanyúl (s annyira viszsza azért nem is kell) az emberiség szellemtörténetének egyik legmeghatározóbb, máig élő és releváns dichotómiájához, a test-lélek, vagy éppen anyag-szellem kettősséghez és (ha csak átmenetileg, e kötet erejéig is, de) leteszi voksát az egyik mellett? Ha ez így van, a verseiben letagadhatatlanul filozofikus alkatnak mutatkozó költő igen érdekes, mondhatni merész vállalást tesz.

Egyes feltételezések szerint létezett anno olyan kor is, mikor a Köz értette a költészetet. Voltak tehát olyan emberek, akik együtt közt alkottak és nem elolvasták, vagy megtanulták, hogy mi miért, hogyan és mennyire jó avagy nem jó, hanem nemes egyszerűséggel eldöntötték. Az ilyen, maradjunk ennél: mezei olvasók persze korántsem lehetnek ideálisak, tekintve, hogy olvasásélményük mögött nem áll többéves és több tízezer oldalas irodalomtudományi megalapozottság, és mivel műveltségük foka is egyéni természet szerint különböző, feltehetően nem minden intertextuális vonatkozást képesek beazonosítani és nem hivatkoznak mások által hivatkozott hivatkozásokra, mikor irodalomról beszélnek, csak úgy olvasnak. Mármint azért, mert egyrészt érdekli őket a szöveg, másrészt értik is azt (vagy érteni vélik, ez esetben egyre megy). Ehhez a rekonstruált, fiktív eszményképhez azonban szükségesek olyan versek is, amelyek referenciális pontjai nem valamilyen ködös masszába lottyadnak, hanem (démonikus szó!) egyértelműen meglelhetők. Magyarán szólva olyan versek, amiket meg tudunk érteni. Ez a meglehetősen földhözragadt nézőpont azonban ma már épp olyan szélsőségesnek, provokatívnak, mi több, korunk elvárási horizontjával a legélesebben szembenőnek hat, hogyha egy kritikus olyan költeményekkel találkozik, amelyeket egyből megért(eni vél), szinte a pillanat töredéke alatt undorodva hajítja el őket, már ha egyáltalán hajlandó kézbe venni ilyesmit. A kérdés adott tehát: mit kezdjünk Darvas László formabontó kötetével, amit (meggyőződésünk szerint) nem átallunk első szavától az utolsóig érteni és ezzel egy időben egyes részeit még kifejezetten élvezni is?

Kántás Balázs hihetetlen munkabírását bizonyítja, hogy mindössze huszonkét éve ellenére Tandoriénál is hosszabb Wikipedia-szócikke alapján (műfordításaival együtt) jelenleg hetedik és nyolcadik kötete közt tart, melyeket mindössze két év leforgása alatt jelentetett meg. Első verseskötete, Az ablaküvegek közötti tér (túl a műélvezet elsődleges szándékán) azért is elengedhetetlen olvasmány, mivel Kántás költői és műfordítói tevékenységének egyaránt orvosi lova, megoldókulcsa lehet.

A 30Y egy zenekar. Slágeres, hangos popzenét játszik többnyire, és igen népszerű a fiatalok körében. De akkor mit keresnek a Kritikában? Válaszok lejjebb. MELLÉKLET