Állunk a HÉV-megálló mögötti bokroknál, csendesen csöpörög az eső, tíz perce beszélünk a hajléktalanokhoz, mindenféle rongyok és fóliák alól dugják ki a fejüket.

Most, hogy a Fővárosi Közgyűlés 350 forintra emelte egy szimpla BKV-jegy árát, s immár luxusútnak számít két megállót menni a hatos villamoson, felhívjuk a lakosság figyelmét arra, hogy tartózkodjék a Budapesti Közlekedési Központ folyamatos szapulásától. Az áremelések hírére ugyanis igen sokan a BKK-t kárhoztatják, mondván, a vállalat milliárdokba kerül az adófizetőknek, s kizárólag azért tartják fenn, hogy a Vitézy–Orbán família, klán stb. ifjú reménysége a kedvenc hobbijának hódolhasson.

Láttam a napokban a híres 1968-as táncdalfesztivál döntőjét az állami tévében, a szerkesztők vágatlanul adták le mind a húsz dalt, ami egyébiránt felért egy kivégzéssel. Ennyi giccses és tehetségtelen számot ritkán hallani egyszerre, tán három akadt, amelyet ma se kell szégyellni, a többi szerzőjét és előadóját nyugodtan tömlöcbe lehetne vetni pár napra, visszamenőleges hatállyal.

Most, hogy a jelentések szerint Magyarországon 1 millió 363 ezer ember él a szegénységi küszöb alatt, s további bővülés várható, amennyiben rövid időn belül 22 ezer közalkalmazott kerül utcára, továbbá bevezetik a szociális segélyplafont, és adózni kell már a bankautomatánál is, itt az ideje végre bejelenteni, hogy a hiedelmekkel ellentétben a turulmadár ehető.

Letelt a határidő, és se Martonyi, se Navracsics miniszter nem mondott le. Pedig két héttel ezelőtt az ATV egyik vitaműsorában fogadásokat kötöttek a lemondásukra, ami kissé meglepő, hiszen úriember holtbiztos kimenetelre nem fogad; ugyan már, miért mondtak volna le? Mi civilek vagyunk, s azt hisszük, úgy van az, hogy a minisztereknek is van önérzetük, méltóságuk, és ha az az ember, akit szolgálnak, ennyire semmibe veszi őket, mint ezt a kettőt az azeri baltás gyilkos ügyében, akkor nincs más hátra, menni kell.

Duplájára emelték az országgyűlési képviselők asszisztenseinek a bérkeretét, így most már akár 347 ezer forintot is kereshetnek a személyi alkalmazottak. A Blikk beszámolója szerint sokan a saját családtagjukat veszik maguk mellé, így a Jobbik nevű üzleti vállalkozás parlamenti részlegében például hét képviselő alkalmaz rokont, Volner alelnök titkárnője történetesen Volner alelnök neje, s a hírek szerint egészen jól kijönnek egymással.

Ülünk a társalgóban reggeli előtt, a tévében az esti összefoglalót ismétlik. „Észre kell vennünk, hogy Magyarország világnemzet lett... Magyarország megnőtt, mint tüdő a fazékból, hopp, kidagadt.” Ezt a miniszterelnök mondja a kőszegi vár falai között kormánypárti fiatalok összejövetelén, a kormánypárti fiatalok arcán semmi meglepetés.

Láttam Vizi E. Szilvesztert a fehérvári futballstadion VIP-páholyában, a Videoton főtáblára jutása után épp a miniszterelnökkel lapogatták egymás hátát; így van ez rendjén nagy futballörömök idején.

Röhög a hazai szélsőjobb a magyar terrorelhárítókon, sőt az egyik honlapjukon a hallgatók 95 százaléka dilettánsok gyülekezetének tartja a Terrorelhárítási Központot.

Nekem bizony tetszik, amikor sírnak a másodikok. Négy magyar ezüst született Londonban, négyszer mondták be a riporterek, négyszer írták le a lapok, hogy nagy dolog ez, sok versenyző, csapat, ország, sőt nép örülne, ha ezüstje volna. A férfi kajak négyes kivétel volt, a fiúk a maximumot hozták ki magukból, de már Ungvári Miklós elszontyolodott, akárcsak Lőrincz Tamás, és akkor még itt voltak a lányok, leginkább Janics Natasa, aki előre bejelentette, hogy aranyért érkezett, és mindjárt kettőért, ám most egyik sem jött be, ezüst és bronz lett a vége, nyelte is a könnyeit a dobogó szélső fokain állva.

Soha többé nem nézek pólót. Egyetlen oka van ennek: nem nyertek a fiúk és nem nyertek a lányok, holott a vízilabdának ez volna az egyetlen értelme, egyszersmind szépsége, gyönyörűsége: hogy a magyarok nyernek.

Sajtótörténeti események zajlanak Eger városában, csodálkozom is, hogy a honi média nem foglalkozik az üggyel. Még július közepén a város polgármestere levélben kérte a Rádió Eger szerkesztőségét, hogy haladéktalanul küldje el neki az egyik műsor felvételét, mert abban – idézek az Egriugyek.hu hírportálról –„az önkormányzatra, illetve a polgármesteri hivatalra nézve negatív tartalmú kijelentések hangzottak el”.

Soha többé nem nézek pólót. Egyetlen oka van ennek: nem nyertek a fiúk, és nem nyertek a lányok, holott a vízilabdának ez volna az egyetlen értelme, egyszersmind szépsége, gyönyörűsége: hogy a magyarok nyernek.