Rendben van, egy hete ilyenkor nem bénult meg a hótól az ország, nem volt fennakadás az utakon, csak néhány osztrák katasztrófaturista jött át hóekékkel bolondozni kicsit, amiből most politikai tőkét akarnak kovácsolni ellenséges erők.

Van abban valami mélységesen szimbolikus, hogy amikor pár tucat tüntető elfoglalja a Fidesz-székház udvarát, Selmeczi Gabriella szóvivő, úgy is mint gyorsreagálású hadtest nápolyival és vaníliás karikával próbálja blokkolni a behatolókat, ám amikor egyik se vesz a süteményből, csalódottan mondja a kamerába, hogy ekkora agressziót még életében nem látott.

Amikor csütörtök délután a Jobbik képviselője sajtótájékoztatón jelentette be, hogy felháborító és elfogadhatatlan, miszerint négymilliárd forint közpénzből az izraeli tőke védelmére akarnak mobil gátat építeni a budapesti Római-parton, néhány bölcsészkari hökaktivistával azonnal a helyszínre siettünk.

Üres irodákban kezdték meg működésüket a Klebelsberg Iskolafenntartó Központ tankerületi irodái, számolnak be a lapok az iskolák állami átvételének legújabb fejleményeiről, az fn24.hu portál pedig részletesen ismerteti, hogy Nyíregyházán hogyan hidalták át a nehézségeket: az iroda munkatársai a fennhatóságuk alá tartozó iskolákból hozták el, ami kell nekik, szőnyeget, asztalt, székeket, szekrényeket, számítógépeket, lehetőleg az újakat.

Mint tudvalevő, még a múlt évben Kövér László házelnök, mintegy önmagát is meglepve az ünnepekre, 2,3 milliárd forintért Országgyűlési Őrséget szervezett 349 emberből, akik már az esküt is letették; az ünnepségen, meg fogunk lepődni, Kövér Lászlóné volt a zászlósanya.

Amint azt nyilván az egész ország érzékelte, annyira jól sikerült az új járási rendszer beindítása, hogy Navracsics Tibor a közrádióban már új közigazgatási kultúráról beszélt. „Sokan hátrányként szokták megfogalmazni – mondta –, hogy ha túl kedvesek vagyunk az ügyfelekhez, akkor odaszoknak, és akkor is ott lesznek, ha nincs semmilyen elintéznivalójuk”. Ami persze nem baj, mert a miniszterelnök-helyettes szerint „igenis, ha valaki társaságra vágyik, bármilyen abszurdnak tűnik is a feltételezés, hadd menjen be (a hivatalba)”.

Fél órája pucolom az ablakokat, s azon kapom magam, hogy az ablak kiemelését magyarázom a gyereknek. Egyetlen, határozott mozdulat kell, mondom, és akkor viszonylag könnyen kijön az ablak, utána a falhoz támasztod őket, s kartont vagy rongyokat teszel közéjük.

A Fidesznek köszönhetően hosszú idő után végre nőtt hazánkban a gyermekszületések száma, jelentette be a párt szóvivője még az ünnepek előtt.

Nem vagyunk zsidók, nagy ívben szarunk a demokráciára, esténként Konrád György helyett Stefka István-vezércikkeket olvasgatunk, és álmunkból fölkeltve is azonnal soroljuk az echte magyar művész kritériumait, kérjük tehát felvételünket a Magyar Művészeti Akadémia elnökségébe.

Abba kellene már hagyni a keresztényüldözést, nem pedig állandóan azt kutatni, hogy különféle szakdolgozatok szerzői honnét vettek át csaknem egész fejezeteket forrásmegjelölés nélkül; ahol hetente derül ki, hogy a szerzők immáron nemcsak másoktól, de saját maguktól, sőt a konzulensüktől is lopják a szöveget (és az nem veszi észre), ott ennek igazán semmi értelme.

Amikor 2010 februárjában, tehát nem sokkal a választások előtt a nemzet örökös miniszterelnöke azt fejtegette az állami televízióban, hogy „az elszámoltatások meg fogják tizedelni a szocialistákat, hiszen az ő érdekkörükből kerülnek ki azok, akik visszaéltek a hatalommal az elmúlt években”, bármiben le mertem volna fogadni, hogy a tizedelések után nyomban felnégyelések következnek; vannak annyira tehetségesek a fiúk, és a társadalmi igény is megvolna némi autodaféra, s ezzel Magyarország minden létező problémája újabb ezer évre megoldódna.

Harmincezer forintos parkolási bírság miatt foglalták le egy ember ötmillió forintot érő autóját a napokban, majd a háza előtt tartott rögtönzött árverésen 570 ezer forintért mindjárt el is vitte valaki – áll egy igazán hétköznapi, tán szóra sem érdemes tudósításban, az ember már-már tovább is lapozna, ám akkor a szemébe ötlik egy aprócska részlet.