A radikális keresztény és nemzeti stratégia, a nemzeti Magyarország koncepciója a 2004. decemberi népszavazással megbukott. A zsákutcából Orbán gyorsan és rugalmasan kitolatott, és befordult a polgári liberális, a liberál-konzervatív városok és vállalkozók Európa felé vezető útjára. Ha később folytatja 2005. január-júliusi útját, vagyis a polgári liberális, a polgári Magyarország irányába megy, akkor alighanem nyer. Akkor megnyerte a hazai kisvállalkozókat és a nemzetközi cégeket, a nagyvárosi elitet és a külföldet (a populista gazdaságpolitika éles bírálata, radikális, szlovák mintájú adóreform, együttműködő részvétel az NFT 2-ben, Budapest-program, kibékülés Amerikával és Izraellel, 2010-es euróövezeti tagság meghirdetése), és ezzel elzárta a szocialisták és a liberálisok útját a modernizációs pálya irányába.

A magyar gazdaság nehéz helyzetét nem javította, hanem rontotta a rosszkor, rosszul, rossz tartalommal előadott Gyurcsány-féle megszorító csomag.

Churchill az Admiralitás első lordjaként 1915 januárjában úgy döntött, hogy a Dardanellákon folytatott hadműveletekben mindenekelőtt a haditengerészeti akciókat erőlteti, s nem volt hajlandó összehangolni a haditengerészeti és szárazföldi műveleteket. Teljesen saját kezében összpontosította a döntéseket, s elérte, hogy mindenki támogassa. Ám a hadműveletek Gallipolinál teljes kudarcot vallottak, Churchill, majd a kormány bukásához vezettek. 1943-44-ben Churchill ellenszenvezett ugyan a normandiai partraszállással, de elfogadta, hogy a koalíció érdekei ezt kívánják. Már azt is tudta, hogy a partraszállást hosszas közös munkálatoknak, a haderőnemek tevékenységei kifinomult összehangolásának kell megelőzniük. Nem sietett, nem erőszakoskodott a kelleténél többet. A díj a győzelem.

A választásokon győzött a szocialista-liberális koalíció. Ezzel a választással Magyarország átmenetileg ismét különbözik a többiektől a közép-európai és kelet-európai térségekben. 2003 tavasza óta az "új Európa" a gazdasági liberalizmus és/vagy a nemzeti radikalizmus irányába mozgott, atlantista, Amerika-barát értékek mentén, a kontinentális Európával és Oroszországgal szemben. 2004 őszétől kockázatvállaló mozgalmak indultak el az amerikai vezérlésű nemzetközi kibillentésnek megfelelően: színes forradalmak a Közel-Keleten, a Kaukázusban, Kelet-Európában és Közép-Ázsiában.

Az öreg Tolsztoj így beszél Szulerzsickijhez Gorkij emlékezete szerint: "Mi valamennyien a felebaráti kötelesség alól szeretnénk kibújni, pedig éppen e kötelességeknek az átérzése tett emberré bennünket: és ha ezek az érzések nem volnának, éppen úgy élnénk, mint az állatok... Gúnyosan elmosolyodott: - És most mégis azon okoskodunk, hogyan élhetnénk jobban. Nem sok értelme van ugyan, de nem is kevés. Te most vitatkozol velem, és olyan dühös vagy, hogy belekékül az orrod, de nem ütsz meg, még csak nem is szidalmazol. Ha valóban szabadnak éreznéd magad, akkor most elemésztenél, és kész.

Lehetséges, hogy Szeredynek van igaza, aki az elmúlt harmincöt évet "fölösleges viszontagságok"-nak nevezte. "- No, no - mondtam, vagyis hogy marhaság, fene tudja. Aztán próbáltam lefordítani angolra, hogy hátha úgy több értelme van: - Superfluous experiences - mondtam rossz kiejtéssel. - Vicissitudes - mondta Szeredy. Ezen se vesztünk össze" - írja Ottlik. A 2006-os választások egyik tétje, hogy folytatódnak-e a "fölösleges viszontagságok", vagy Magyarország kitalálja saját szerepét Európában és a világban.

Várszegi Asztrik hatvanéves. Ha van Magyarországon és Magyarországról kisugárzó szellem, akkor Várszegi Asztriké és Pannonhalmáé az. Asztrik bencés szerzetesrendi főapát az elmúlt másfél évtizedben a szemünk láttára újra fölépítette nemcsak a pannonhalmi apátság gyönyörűséges kulturális emlékét, az iskolától a szeretetotthonig, a borgazdaságtól a nemzetközi zarándokhelyig, hanem felélesztette Pannonhalma és a bencés katolicizmus szellemét is.

"A Hódító abban a hitben élt, / hogy a történelmet maga teremti, / bár csak vezér-figura volt / a történelem sakktábla-mezőjén. / Ugyanúgy kiütötte az idő, mint a rendjeles mellű urakat / vagy a meztelen vállú hölgyeket, / kik többé-kevésbé hibás vagy ódon / franciasággal pletykálnak, csevegnek / az ezerhatszáz oldalas regény / lapjain. Ugyanígy ütnek ki minket / az ismeretlen sakkozók / a csak számunkra érthetetlen / játszma közben.

A magyar liberálisok hétvégi küldöttgyűlésén, Ionesco darabját, A székeket játsszák. Az Öregasszonyt Töröcsik Mari, az Öregembert Garas Dezső alakítja. A székeken számtalan Tudtukmertüktettük ül majd, zajongva, gúnyolódva, nevetgélve hallgatják az Öregembert: Ki akarok nézni. A bárkák árnyékot vetnek a napsütésben. Öregasszony: Nem láthatod a bárkák árnyékát, éjszaka van, drágám, nem süt a nap. Öregember: De az árnyéka megmaradt.

Amikor 2004 őszén Magyarországon új kormány alakult, a világ- és az európai politikában növekedett a bizonytalanság. Az amerikai elnökválasztás kiélezett harcai közepette az Egyesült Államok két átfogó offenzívát is tervezett korábbi politikájának kiteljesítése érdekében: egyrészt a 2005-ös év elejére az iraki választásokkal stabilizálni és "irakizálni" szerette volna az iraki "háború utáni háborús" helyzetet, másrészt a "narancsos forradalmakkal" Kelet-Európában, a Kaukázusban, Közép-Ázsiában és a Közel-Keleten a "demokrácia" újabb hullámát útjára indítani.

"Megfutni a harc elől gyávaság, állni a harcot bátorság, szeretni a harcot őrültség és betegség és perverzitás." Karinthy Frigyes: Címszavak a Nagy Enciklopédiához

"A nagy emberek ostobaságokat beszélnek, S hiszik: mindenki ostoba. Nem szólnak semmit: hagyják őket a népek, S az idő így fut tova." (Bertolt Brecht: A nagy emberekről - Tellér Gyula fordítása)

"Az ilyen nemzet folytonosan indulatban lévén, könnyebben vezethető szenvedélyei, mint a józan ész által, amelynek soha sincsen nagy hatása az emberi lélekre; ezért azok, akik egy ilyen nemzetet kormányoznak, könnyen belevihetik azt a valóságos érdekeivel ellentétes vállalkozásokba..." - írja Montesquieu A törvények szelleméről című munkájában.

Kedves László, hazajöttem és megbántam. No annyira talán nem, mint te, aki Újvidéken nyomtad le a kilincset, de bánni eléggé bánom. Nyárból esős, szomorú őszbe érkeztem.

Lezárult a Hiller-MSZP korszaka. Bevégződött a 2004. augusztus-szeptemberi szocialista népfelkelés és az élükön rúgtató vidéki nagyurak hadjárata. Véget ért a Gyurcsány-kormány és Gyurcsány Ferenc megváltó ideje.

2004 novemberében újraindult a világpolitika órája. Amerikában második ciklusához kezdhetett hozzá George Bush. Ennek a második ciklusnak, a sajátos poszt-Irak-korszaknak, bizonyosan jelentős nemzetközi intézményi és normaváltozások lesznek a jellemzői az erőviszonyok megváltozása következtében.

Kik azok a szocialisták? Akik nem fideszesek. Mit vallanak a szocialisták? Le mindazzal, amit a jobboldal mond. Mit akarnak a szocialisták? Ne kerüljön hatalomra Orbán Viktor soha többé. Ennél többet sem mi, sem ők maguk nem tudnak. Ha ti megtaláltátok a tekintélyelvű vezéreteket, mi is megtaláltuk, ha ti tudjátok, mi az agresszivitás, most már mi is tudjuk - ez a szocialisták októberi üzenete. A "kommunisták és köztünk nincs semmi" - mondta Orbán Viktor. A "fideszesek és köztünk nincs semmi" - válaszolta Gyurcsány Ferenc. Csak a tanácstalan társadalom - mondanám én.

Kérded, mi hiányzik az ezredforduló Magyarországán. Hűség az eszmékhez és merészség a tettekhez. Vajon hihetne-e bárki politikusaink hűségében? Egyedül a képernyőhöz hűek. Feltételezhetnénk róluk kellő merészséget, országot fordító tettekhez? Aligha.

Minden reform, valamennyi igazítás a rendszerben kockázatos és veszélyes - választókat lehet felháborítani és elveszíteni vele. A választásokat nem cselekvéssel, hanem képpel és hanggal nyerjük meg.