Fabrizio Plessi a hatvanas években kezdett el kiszuperált tévékészülékekből szobrokat építeni. Rájött arra, hogy a fekete-fehéren, később színesen villogó dobozok nemcsak arra jók, hogy az ember a kanapén dögölve bámulja őket. Hanem mondjuk arra, hogy pár kiló tégla segítségével falat építsen belőlük, miközben a képernyőkön a világ óceánjainak képei pörögnek.

Kamaszkorában autókat bontott, később az ágyékát egy fodrászatban mutogatta, majd megcsinálta Nagy-Britannia legfontosabb holokausztinterjúját. Tim Shaw az angol média fenegyereke, új műsora hamarosan Magyarországon is látható lesz. Magyarországon elsőként a Népszabadságnak mesélt magáról és műsoráról.

Alastair-Fuad Luke angol gondolkodó 2002-ben használta először a slow design (lassú dizájn) kifejezést. Valószínűleg fogalma sem volt, hogy a kortársi dizájnkultúra első számú jelszavát találta ki.

Kevés finnebb dolog létezik annál, hogy az ember egy szaunában születik meg. Urho Kekkonnennek, a múlt század legjelentősebb finn személyiségének állítólag még ez is sikerült.

Az építőművész Hongkongban modellkedik, a Tiszánál uszadékfákból energiát csinál. A rajzfilmrendező nem traktál képözönnel, és átutazik Indián. Varga Noémi és Richly Zsolt beszélget a Kockásfülű nyúlról és a Szelíd katalizátorról.

Első zenei élménye apja gitárjához fűződik. Hároméves lehet, amikor egy koncert után a dzsesszgitáros papa letámasztja hangszerét a nappali sarkában.

Kedd este, hét óra. Hideg, nedves köd hömpölyög a belvárosi utcákon. A lehúzott redőnyök mögött fázós öregasszonyok húzzák össze magukon a kardigánt, és a múltra gondolnak.

1943 augusztusa, New York. A hőség szinte elviselhetetlen, az Empire State Building olvadozó acélóriásként magasodik a város fölé. Üvegablakain darabokra törik a napfény, izzadságcseppekként gurul végig Bronx, Queens, Brooklyn utcáin. A Staten Islanden hot dog árusok unatkoznak, Little Italyben a genovaiak összevesznek a szicíliaiakkal.

A slam poetryvel egy probléma van: körbelengi a kúlság aurája. A kúl ember minden helyzetben, folyamatosan kúl. Kiflivásárlás közben, a postára menet, szex után, a harmadik sör előtt. Laza, nem izgul. Tudja, hogy nincs miért. Magabiztos. A világ dolgait két részre osztja: feketére és fehérre, jóra és rosszra, korlátoltra és haladóra. Rövidebben szólva: sekélyes és egyszerű, mint a bot.

A slam poetryvel egy probléma van: körbelengi a kúlság aurája. A kúl ember minden helyzetben, folyamatosan kúl. Kiflivásárlás közben, a postára menet, szex után, a harmadik sör előtt. Laza, nem izgul. Tudja, hogy nincs miért. Magabiztos. A világ dolgait két részre osztja: feketére és fehérre, jóra és rosszra, korlátoltra és haladóra. Rövidebben szólva: sekélyes és egyszerű, mint a bot.

Az énekesnő nem halandzsázik, a színész megküzd a röhögőgörccsel. Kiss Erzsi és Rába Roland beszélget a Mein Kampfról, Seress Rezsőről és a fakockákról.

Tarantella punk, mediterrán blues, calabriai szving – három a számos jelző körül, melyet a közönség és a kritika Peppe Voltarelli dalai kapcsán használ. A művész önmagáról úgy nyilatkozik, hogy zenéje valahol fél úton áll az észak-brazil punk és Domenico Modugno között.

Indiana Jones figurája ma már a filmtörténet része. Október 26-án a Corvin tetőn idézik meg Indy szellemét egy röpke hat és fél órás, bulival egybekötött filmmaraton keretében.

Tervezett bankot, vonatpályaudvart, légitársaság-székházat, asztali lámpát, hidat, sőt még kápolnát is. Michele De Lucchi azonban számon tart még egy fontos alkotást, melyet rendszeresen kifelejtenek az életrajzából: a saját szakállát.

Luciano Caprait egy alkalommal megkérdezték, hogy mi a véleménye apja, Arnaldo Caprai munkásságáról. Luciano elgondolkozott, szerényen köhögött egy kicsit, majd beszélni kezdett: – Apám remek ember, de az üzletről elég furcsa nézetei vannak. Amikor a második világháború után megalapította a szövetgyárát, szinte betegesen ügyelt arra, hogy csak minőségi munkák kerüljenek ki az üzemből. Mindig büszkén emlegette, hogy a vásárlóink között pápák is voltak. De pápából ugye egyszerre csak egyetlenegy szokott lenni. Ez nem túl magas szám, ha piaci rétegként tekintünk rájuk.

Köszönöm, hogy becézett, de egy kissé elkésett / Mert titokban másé lett szívem – énekli Fenyvessy Éva az 1931-ben bemutatott Hyppolit, a lakájban. Kabos Gyula első hangosfilmje már filmtörténet, a komédia betétdala az egyik legfontosabb esettanulmány a szerelem titokzatos működéséről.

A Lánchíd és a Margit-híd között tekerek. Zazt hallgatok, és azt képzelem, hogy jóképű párizsi forgatókönyvíró vagyok. Éppen a Sorbonne-on tartok előadást arról, hogy mikre tanítottam meg Tarantinót, amikor megszólal a Dans ma rue.

Krákágyíl! – kiáltja a színpadon Szergej Snurov, mire a közönségből előkerül egy sötétzöld gumikrokodil, és kézről kézre járva haladni kezd Snurov felé.

Arra ébredek, hogy nagyon fázik a lábam. Próbálok felkelni, akkor jövök rá, hogy egy padon fekszem. Inkább visszadőlök, a kezemet a mellkasomra szorítom, becsukom a szemem. Fél perc múlva megint alszom. Másnapos álmok, repülőgépzúgás az agyban.

Öt körül indulok hazafelé. Elfáradtam a fröccstől és a portól, próbálom megtalálni a bringatárolót. A kifelé hömpölygő tömegben a legtöbben egyedül sétálnak, csendesen és részegen néznek maguk elé, néhányan mosolyognak.