Révész Sándor A köztől féltett titkok címmel (január 9.) megjelent publicisztikájában arról elmélkedik, amiről mi, olvasók éppen eleget megtudunk Féderer Ágnes mellé tördelt - világosan állást foglaló, korrekt - írásából (Az újságíróktól fél az állam).

Az Európai Unió vezetői legutóbbi decemberi brüsszeli értekezletükön elfeledkeztek saját, évekkel korábban tett ígéreteikről.

Sok szó esik manapság az egyházaknak nyújtott támogatásokról. Érdemes ezen kicsit morfondírozni.

Sokaknak, köztük nemcsak hívőknek okoz fájdalmas szomorúságot azt látni, hogy az egyházak egy jelentős részénél komoly hajlandóság mutatkozik a közhangulatot merően politikai megfontolásból dezilluzionáló közbeszédhez való fölzárkózásra, e közbeszéd szakralizálására.

Albert O. Hirschmann, a neves amerikai közgazdász ír le egy esetet, ami a második világháború alatt történt. Az amerikaiak - heves harcok után - visszafoglalták a japánoktól Új-Guinea szigetét. A partra szálló csapatok azonnal nyílegyenes sávokban kiirtották az őserdőt és leszállópályákat alakítottak ki, ahol azután nyomban repülőgépek szálltak le és hozták a hadianyagot, de a bennszülött pápuák megnyerése érdekében konzerveket, ruhadarabokat, használati tárgyakat és gyöngyöket is. A háború végeztével az amerikai csapatok távoztak Új-Guineából, de a bennszülött lakosságban egy sajátos hiedelem és oksági képzet alakult ki. A szemük előtt lejátszódó folyamatból azt a következtetést vonták le, hogy a repülőgépek és ajándékok érkezésének közvetlen kiváltó oka az egyenes sávokban való erdőirtás volt. Számos falu határában égetéssel ezt az erdőirtást maguk is végrehajtották, és ezután egyfajta rítus keretében naponta kivonultak az így kialakított irtássávok mellé és várták, csak várták a repülőgépek és az ajándékok érkezését.

A lap december 2-i Jövő7 mellékletében (Kulcsár & Haverok, 10. oldal) több téves információ jelent meg készülő filmemről. Ha megkerestek volna, elkerülhető lett volna, hogy félretájékoztassák az olvasókat.

A leghatározottabban tiltakozunk az ellen, hogy a rendszerváltás alkalmával egyszer már elutasított kísérletet - a zsidóság nemzetiséggé nyilvánítását - bárki ismét szóba hozza.

"Kiemeltek bennünket" a többi közalkalmazotthoz képest. Kaptunk is érte elég elmarasztalást, csak elég pénzt nem.

Az önkényes lakásfoglalásokkal kapcsolatos vitákban kikristályosodott az az önkormányzati retorika, mely az önkényes lakásfoglalókként nyilvántartott családokat démonizálta, a vidéki, migráns, antiszociális, roma, jogsértő jelzőkhöz kapcsolódó sztereotípiákkal körülvette, és elszigetelte őket a társadalmi szolidaritástól. Ezt kihasználva az önkormányzatok rendeleteik útján kizárták az önkényeseket a szociális bérlakáselosztás rendszeréből általában öt, de gyakorta tíz évre.

Az Országgyűlés most vitatja a lobbizásról szóló törvény tervezetét. A lengyelek megelőztek bennünket, mert ott a törvényhozás - két évigtartó, szerteágazó vita után, ellenszavazat nélkül - már augusztusbantörvényt alkotott "a jogalkotás során folytatott lobbitevékenységről".Tanulságos összevetni a lengyel törvényt és a magyar törvénytervezetet.

Katona Kálmán úr (Azért a vízhez is fej kell, október 20.) mint volt közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter természetesen jobban ismeri, és nagyobb figyelemmel kíséri a vízügy helyzetét az átlagosnál, de mivel már jó néhány éve nem miniszter, talán információi nem pontosak, vagy csak elkerülte a figyelmét néhány tény, amiről a Tisztelt Olvasót mindenképpen informálni kell a korrekt tájékoztatás kedvéért.

Bálint B. András, a kiváló újságíró az idén júniusban lett volna 58 esztendős.

Hazánk legnagyobb társadalmi rétege a több mint 3,8 millió embert számláló nyugdíjasok és járadékosok közössége.

A magyarországi euróvita egyre inkább politikai természetű. Ha elő is kerülnek gazdasági érvek a vitában, jobbára akkor is csak csúsztatások, féligazságok formájában.

Tisztelt Képviselőtársam, Kedves Imre! Ötvenhat novembere óta mi, magyarok két halottak napját tartunk, mert egy ünnep kevés annyi gyászhoz.

Nagyon örülök, hogy Horváth Ádám letiltotta a Szomszédok című sorozat kommentált változatát (Szomszédok - szöveg nélkül, szeptember 26.). Ezért önmagában nem ragadtam volna tollat.

Révész Sándornak (Iskolapélda, augusztus 29.) sok mindenben igaza van! A diákoknak természetesen szükségük van arra, "hogy jogaik érvényesüléséről mások gondoskodjanak", de nekik sem ártana tisztában lenni azokkal. A diákok körében azonban óriási az érdektelenség minden iskolához kötődő dologgal kapcsolatban. Nemcsak a tanórák, de saját jogaik és a demokrácia intézményei iránt sem mutatnak érdeklődést. (Tisztelet a kivételeknek!) Sokan nem is tudják, hogy vannak jogaik (természetesen kötelezettségeik is), akik tudják, azok próbálkoznak - több-kevesebb sikerrel. Honnan is értesülnek a tanulók a jogaikról? A történelem és állampolgári ismeretek, esetleg az osztályfőnöki órák keretein belül kevés szó esik róluk. Nincs rá idő, s nem nagyon van erre fölkészült pedagógus. Sok tanár ellenségnek tekinti a jobban tájékozott fiatalokat és a diákönkormányzatokat. Sokan soha nem is látták az 1993. évi közoktatási törvényt. Vagy azért, mert korábban jártak egyetemre, főiskolára, vagy azért, mert ott elfelejtették megemlíteni nekik, hogy létezik ilyen.

Meglepő és a beavatatlanok számára alig érthető vita bontakozott ki a Népszabadság hasábjain arról, hogyan is értelmezte Martonyi János, az Orbán kormány külügyminisztere Sólyom Lászlónak a kettős állampolgárság kapcsán tett kijelentéseit.