Amikor az ember nyelvet kezd tanulni, eleinte sejtelme sincs arról, hogy mire jó ez az egész.

Hatvanhat éves korában váratlanul meghalt Paco de Lucía gitárművész, a flamenco meghatározó alakja.

Mindig ez a tanulság: nem tudjuk megverni az amerikai szuperprodukciókat látványban, de a film azért szavakból is áll. Miért nem ott próbálkozunk?

Hatvanhat éves korában váratlanul meghalt Paco de Lucia gitárművész, a flamenco meghatározó alakja.

Az ember hajlamos mindent az ördögtől valónak mondani, ami az M1-en történik, pedig nem minden. A Dal például nem. Akkor sem, ha a zsűrit éppenséggel jobban is át lehetett volna gondolni. Igazából mindegy, hiszen a végén a közönség szavazott, és arra szavazott, akit a legjobban ismert, mert már többször látta a kereskedelmi televízióban.

Bő harminc éve, a latrinán történt. Szokásos néphadseregi szórakoztatás, színültig telt piszoárok leengedése, öt centi magas víz a WC teljes területén, azt söpörgette a magyar ifjúság színe és virága, amikor a Milánó becenevű kolléga fölkapta a csöpögő seprűt, és vinnyogni kezdett egy emelkedő hangsort, majd ciccegett, mintha a gitár mellett a lábcin feladata is éppen neki jutott volna.

Neki Bachnak késsel, villával, vagy ásóval, vasvillával.

Itt volt egy zenekar hetvenéves énekessel. Fáy Miklós elment miatta a Papp László Sportarénába, hogy elmondhassa, mi is a Deep Purple.

Valamiért azt hittem, hogy ilyen filmet most már nem csinálnak, itt új idők járnak, megnézik a forgatókönyvet, megnézik a rendezői képességeket, a választott színészeket, hiszen ezek is a rendezői képességeket mutatják, és csak ha minden rendben, akkor utalják a pénzt.

Valamiért azt hittem, hogy ilyen filmet most már nem csinálnak, itt új idők járnak, megnézik a forgatókönyvet, megnézik a rendezői képességeket, a választott színészeket, hiszen ezek is a rendezői képességeket mutatják, és csak ha minden rendben, akkor utalják a pénzt.

Nem is zeneszerző. Vagy nem is olyan jó. Iparos, üzletember, vállalkozó. Ennio Morricone.

Vannak ezek a kellemes, koncert előtti gondolatok. Hogy talán az egész Zeneakadémiát a Fesztiválzenekarra kellene bízni, már megint micsoda műsort hoztak össze a Bach-maraton alkalmából. Korhű zenészek és modern hangszeresek kézen fogva, mert Bach mindenkié, de legfőképpen a miénk. Nem nagyon új gondolat, a kézfogás megtörtént, legkésőbb akkor, amikor Nikolaus Harnoncourt a Concertgebouw élén vezényelte el a Mozart-szimfóniákat, pedig az nem tegnap volt, de mindegy, az ötlet jó, a zene még jobb.

93 éves korában elhunyt Jancsó Miklós, a magyar filmművészet egyik legnagyobb alakja. A rendezőt a Magyar Filmművészek Szövetsége saját halottjának tekinti. Jancsó temetéséről később intézkednek.

Mire a trombitaszó? Most persze nem illik ilyet kérdezni, egy karmester fekszik a ravatalon.

Ha valami igazán megdöbbentő van a Banks úr megmentése című filmben, az a magyar változat. Ennyi ostobaságot a feliratok között ritkán látni, rögtön úgy kezdődik, hogy a női főszereplő azt mondja, mit akar csinálni, beperel?

„Operám nem a férfi-női egyenjogúságról szól. Sokkal inkább annak hipotézise, hogy miként alakultak volna civilizációnk társadalmi struktúrái, ha az ősanya szerepében Éva helyett Lilithre esett volna a választás.”