A megkülönböztető jelzéseket eredetileg Oroszországban is kizárólag a magas rangú állami vezetők használták, illetve a mentők, a rendőrség és a tűzoltóság számára volt fenntartva. A rendszerváltás utáni kaotikus időszakban azonban mind több "új orosz" érezte úgy, hogy neki is jár ez a privilégium. A jelenség idővel valóságos népbetegséggé vált, amely ellen a hatóságok nem is tudtak és nem is nagyon akartak küzdeni. A néhány százrubeles (néhány ezer forintos) büntetés, amit a kék villogó használatáért ki lehet szabni, aligha lehet, lehetett elrettentő hatású. A közember pedig szép lassan annyira hozzászokott a "villogókhoz", hogy ma már jóformán a mentőt sem engedik át Moszkvában.

Jobb híján, hogy valamiképpen azért mégiscsak meg lehessen különböztetni a kék fényt jogosultan használó gépkocsikat, különleges rendszámokat vezettek be. Így például a belügyi szervek gépkocsijai kék, míg az állami vezetők autói orosz zászlóval díszített rendszámokat kaptak.

Az orosz ember azonban élelmes, különösen, ha a szabályok kijátszásáról van szó. Rövid idő alatt kialakult a különleges rendszámok feketepiaca is. Öt-tízezer dollárért gond nélkül megvásárolható a szóban forgó alumíniumtábla, a hozzá tartozó hamis engedéllyel együtt. A befektetés megéri, hiszen az érvényes szabályok szerint közrendőr nem állíthatja meg az ilyen kék villogóval és állami rendszámmal közlekedő autót, pusztán jelentheti az esetleges szabálysértést. Így aztán kedvük szerint hághatják át a közlekedési szabályokat, léphetnek át záróvonalakat, és hagyhatnak figyelmen kívül piros lámpákat.

Ha azonban a rendőr mégiscsak megpróbálkozik a tettenéréssel, könnyen pórul járhat. A Gazeta.ru internetes újság a közelmúltban számolt be hasonló esetről, amely azzal végződött, hogy a Mercedes tulajdonosának testőrei az autóból kipattanva megfektették az intézkedni kívánó közegeket.

A rendőrségnek elméletben van egy különleges osztálya, amely jogosult a megkülönböztető jelzésekkel ellátott autók megállítására is, de ez az egység - legalábbis eddig - meglehetősen kampányszerűen működött csak. Nemrég azonban történt valami, ami új dimenzióba helyezte a "villogók" problémáját. Az eset banális és jellemző az orosz viszonyokra. Vlagyimir Putyin "hivatalból" nézett meg egy focimeccset, amikor kiderült, hogy a VIP-parkolóban az elnöki limuzin mellett hamis állami rendszámmal felszerelt gépkocsi áll. Egy szemfüles testőr kiszúrta, hogy a szóban forgó rendszámot az elnöki biztonsági szolgálat gépkocsija már nem használja.

Az esetet követően a rendőrségi vezetők nem győzték bizonygatni a szigorúbb fellépés szükséges voltát. Ennek eredményességét azonban megkérdőjelezi, hogy a gyakorlatban - a már említett okok miatt - a sarki rendőr aligha kockáztatja meg, hogy egy ilyen ellenőrzéssel kivívja valamely nagy hatalmú csinovnyik haragját.

Megnyugtató megoldás csak az volna, ha drasztikusan korlátoznák a megkülönbözető jelzések használatára jogosult autók számát. Jelenleg ugyanis több ezerre tehető a valódi jogosult is. Kis túlzással elmondható, hogy minisztériumi csoportvezetői szint felett ez már járandóság. A dumában nemrég egy képviselő javasolta: kizárólag a legfőbb közjogi méltóságoknak (államfő, házelnökök, miniszterelnök) járjon az állami rendszám. Mivel azonban az orosz honatyák jó része is ilyen rendszámmal jár, nem csoda, hogy a javaslatot napirendre se tűzték.

Ami pedig Putyin elnököt illeti, ő nem szokott a Szadovoje kolcón álldogálni. Ha megy valahová, egyszerűen lezárják az utat. Ha más nem is, ez megmaradt a szovjet időkből.

Moszkva, 2003. február