"Nem beszéltünk egymással, nem tervezgettünk, nem gondoltunk vissza semmire, nem értékeltünk, és látszólag semmilyen építő jellegű dolgot nem tettünk. Feküdtünk a homokban, vagy úszkáltunk a tengerben. Némán figyeltük a hullámzást, és csak a saját, kusza gondolatainkat rendeztük. Egyre többet gondoltam a hazaérkezésre, az új életemre, amibe majd otthon belekezdek. Azokra a tapasztalatokra, amiket hasznosítani akartam a hátralévő napjaimban. Már tudtam: ahogyan a szorongásaimat Indiában levetkőztem, ezt otthon is úgyanúgy megtehetem. Ahogy visszakaptam a nőiségem ősi magját, azt otthon is ugyanúgy megtarthatom. Ahogy nyitva tartottam a szívem az újra, a megoldandó problémákra, arra otthon is ugyanúgy nyitva tarthatom. Már csak arra nem tudtam választ találni, hogy ezt a saját kultúrámban és a magam körülményei között miért nem tudom ilyen könnyedén megérezni. Indiában valahogy pofon egyszerűnek tűnt.

Talán azért, mert senkinek sem kellett megfelelnem. Nem kellett bizonyítanom, hogy képes vagyok úgy élni, ahogy elvárják tőlem. Azt tehettem, azt gondolhattam, amit én magam helyesnek találtam. És minél közelebbről figyeltem ezeket a belső csapásokat, annál inkább úgy tűnt, hogy ez lehet az egyetlen kulcsa mindennek. A saját hitem szerint élni, a magam útját követni. Mégha mást is vártak tőlem. Legyen az a családom, a környezetem, vagy az én szeretett, európai kultúrám.

Frida persze ezeken a parti sziesztákon sem fért a bőrében. Ha éppen nem aludt, vagy nem a hullámokkal kényeztette magát, akkor váratlanul felpattant, és körözött a parton. Oda-vissza sétálgatott a hosszú homokpadon, egészen messzire, majd kis idő múlva vissza. Egyfolytában feszítette az a megmagyarázhatatlan nyugtalanság, amit már az első közös perceinkben észrevettem. Valamiért mindig mozgásban kellett lennie. De már nem zavart, teljesen hozzászoktam. Összecsiszolódtunk, mint egy nyugdíjas házaspár.

A napozós szokásaink viszont teljesen eltértek az Indiában honos fürdőző kultúrától. Az indiai nők ugyanis csak száriban mennek a vízbe, a testüket gondosan takargatják, fürdőruhát viselni számukra szemérmetlenség. Mi viszont sokkal messzebbre mentünk ennél. Monokiniztünk. Legszívesebben minden rongyot ledobtam volna magamról, mert annyira közel voltunk a természethez, hogy vétek volt nem átadni magunkat az ősi hívószónak. De azt azért mégsem tettük, a "csúnyánkat" nem mutogattuk. A kukkoló indiaiaknak így is komoly célpontjai voltunk, folyamatosan fotóztak minket, hogy a kabalának számító közös képet hazavihessék. Nem véletlenül találta ki Andy, hogy iparágat építhetnénk a kíváncsiságukra, és erre a hülye szokásra.

Frida aztán megadta nekik. A szokásos hirtelen elhatározással újabb sétát tett, de már nem vette vissza a felsőjét. Egy szál ciciben vonult végig a parton. Egyáltalán nem érdekelték a kíváncsi tekintetek. Mindenét átadta a januári nyárnak. Tartott egy kis bemutatót a part közönségének. El is vesztettem szem elől, de bíztam benne, hogy fényes nappal nem fogják letámadni. Nagy sokára viszont dühöngve tért vissza. Elpanaszolta, hogy egy szemtelen fehér férfi rendre intette, hogy fejezze be a meztelenkedést. A középkorú férfi felhívta a figyelmét, hogy Indiában van, és amit tesz, az súlyosan megsérti a helyi erkölcsöket. Nem mutogathatja a mellét, mégha Európában így is szokta meg.

Frida felháborodott, helyére tette a férfit, és büszkén vonult tovább, mondván: ha az indiaiaknak ez megfelel, akkor egy fehér csak ne pattogjon. Naná, hogy jó volt az indiaiaknak. Eszük ágában sem volt figyelmeztetni, boldogan csorgatták a nyálukat, és kocsányon lógó szemekkel adták a hírt szájról szájra, hogy fehér női mellek flangálnak a parton. Szerintem sűrűn hálálkodtak is, hogy ez a sok európai télen Goára menekül, és hozza magával a saját szokásait. Ráadásul akad köztük olyan, aki egy kisebb sztrip-műsorral fűszerezi a látogatást. Kukkolhattak anélkül, hogy fizettek volna érte. Ahogy az arcukat figyeltem, a fehér nő testének látványa az egész éves szexuális fantáziálásukat kitöltötte.

Tudtam, hogy tiszteletlenség a részünkről nem betartani a helyi játékszabályokat, de éppen attól voltunk szabadok, hogy nem kellett semminek megfelelnünk. Megtehettük ezt is. Semmiféle megszorítás nem érdekelt minket. Ez volt a mi szabadságunk, amit a testünknek megadtunk. Azért pedig, hogy felrúgtuk a szokásokat, adtunk némi kárpótlást a fehér testünk látványával. Ezt a mélységes erkölcstelenséget simán elnézték nekünk indiai barátaink, mi pedig igazán nem voltunk hálátlanok a természet ölén megélt ősi örömökért."

Tovább az India Gyógyszálló blogba...