Egy álom vége

Csaknem egy évtizedig úgy látszott, hogy a demokrácia és a piacgazdaság szép új világában nincs nagyobb hatalom Halász Istvánnál, Flaisz Ferencnél meg a hozzájuk hasonlóknál. Azért dugdosta Demszky az illegális nyomdagépet, azért gyűléseztek a reformkörök, azért keresték az alagút végét a reformközgazdászok, azért küzdött Pozsgay Imre, Csoóri Sándor és Csurka István, azért szaggatta a vasfüggönyt Horn Gyula, hogy ezeknek jó legyen. Már a kilencvenes évek első felében elkezdődtek ellenük a nyomozások, perek, szeszcsempészet, olajsavazás, sokmilliós illegális jövedelmek, csalások vádjával, de a legutóbbi időkig egyszer sem kaptak jogerős, végrehajtható szabadságvesztést. Kevesen mertek tanúskodni ellenük. Egyik bíró a másiknak adogatta az ügyeiket. Ha bekerültek előzetesbe, pár hét alatt kijöttek onnan, miközben másokat évekig aszaltak ítélet nélkül, arra hivatkozva, hogy megfélemlítenék a tanúkat. Volt, hogy elítélték egyiküket, de a felfüggesztett szabadságvesztés mellett eleve mentesítették a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, a következő üggyel pedig véletlenül megvárták, míg lejár az előző felfüggesztés. Úgy nézett ki, hogy az igazságszolgáltatásnak nincs fegyvere ellenük.

Megbukott a Pallag László, Nógrádi Zsolt-féle vállalkozás is, velük azok a nem látható erők, amelyek az olajmaffia ügyeinek és a politikával való összefonódásának leleplezésével vagy igazságot akartak tenni, vagy a bukásba rángatni mindkét oldali politikai elit jelentős részét. Azok az emberek, akik az olajbárók környezetében éltek, valamilyen formában hitelt adtak annak, amit az "olajtanú" vallott a Pallag-bizottság előtt. Paradox módon ezt a hitüket tovább erősítette, ahogyan az egymásra acsarkodó nagy pártok az egész olajügyre közösen kaparták rá a homokot. Itt valahogy nem működött az "ellenségem ellensége a barátom" logikája. Hiába emlegette Stadler József, hogy ki vitte tőle a milliókat, meggyanúsított ellenségei is csak a vállukat vonogatták, hogy biztosan álmodtad te azt Józsi, hogy milliókat adtál valakinek.

Egyszer aztán, amikor már nem is várták, leáldozott ezeknek az embereknek a csillaguk. Az egykor volt ügyeik megmaradt töredéke miatt egyszer csak végrehajtható (bár nem túl hosszú idejű) szabadságvesztést szabtak ki rájuk. Amikor nem vonultak be maguktól a börtönbe, elrendelték az elővezetésüket. Sőt, meglepetésükre ki is mentek értük a kommandósok: Flaisz Ferencet gőzölgő pezsgőfürdője mellől a kastélya padlásáról húzták ki. Halászt a kunbajai pótszilveszterről vitték el, ahová az általa nagyon kedvelt Bódi Guszti műsora miatt merészkedett elő a rejtekhelyéről.

Most Kulcsár Attila köreiben dúl a harc: titkosszolgák, főrendőrök, főügyészek, főbankárok, és más nagyon fontos személyek között. Ma ott állnak nagyjából úgy a dolgok, mint amikor Flaisz cégének érsekhalmi telephelyén 800 ezer liter cukorcefrének látszó folyadékot találtak, de valahogy mégsem sikerült bebizonyítani, hogy ott valami törvénysértő történik. Talán azért járt le az alföldi betyárok ideje, mert lett náluk jobb, hatékonyabb, korszerűbb pénzlelőhely.

Olvasom, hogy a garázspadlóba betonozott Szlávy Bulcsu maffiapártot akart alapítani, de az éber magyar rendőrség "belső bomlasztással" megakadályozta azt. Tán meggyőzőbb lett volna, ha rábizonyítják a cselekményeit, és elítélik, nem hagyják a bíráskodást egy "nem jegyzett vállalkozóra". Halász István is mindig országgyűlési képviselő szeretett volna lenni. 1998-ban állt ehhez a legközelebb. Kunbaján az őt ismerőktől hallottam, mennyire szeretett arról álmodozni, hogy egyszer majd ott ül a magyar Országgyűlésben Cicciolina oldalán, és együtt szabják a törvényt a magyar népnek.

Top cikkek
1
Érdemes elolvasni
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.