Azt mindenki belátja, hogy a világ, amelyben élünk, nem oszlik az iskolai tantárgyaknak megfelelő, egymástól elkülönülő részekre. Ezért egy komplex tantárgy bevezetése egyáltalán nem eleve elutasítandó, és nem is új elképzelés. Vannak országok, amelyek régóta kísérleteznek ilyesmivel, és vannak, amelyek megkezdték a gyakorlatba való átültetését is.

Palkovics „gondolata" tehát önmagában akár üdvözlendő is volna – ha beleilleszkednék valamiféle koncepcióba, hogy azt ne mondjam, stratégiába.

Erről azonban szó sincs. (Megjegyzem: én nem is szeretném, ha a mai hatalom stratégiákat alkotna. Raboljanak, amíg hagyja a lakosság, de hosszú távra azért ne tervezzenek...)

Ugyanis Palkovics a „szakgimnáziumoknak" átkeresztelt, a hatalom által tudatosan lerohasztani kívánt szakközépiskolák aktuális problémái kapcsán „ötletelt". Mivel viszonylag erős a tiltakozás a közismereti óraszámok tervezett radikális csökkentése miatt, hát mondott valamit...

A tiltakozók több szempontra is hivatkoznak: természetes, hogy az érintett pedagógusok védelmezik érdekeiket – bár volnának képesek sokkal keményebben föllépni! –, de szerintem messze a legfontosabb a leendő „szakgimnáziumok" tanulóinak az érdeke: túlzás nélkül állítható, hogy a nemzet egészét érintő egyik alapkérdésről van szó. Minden hivatalos elképzelés arról szól, hogy az ott tanulókat idő előtt választásra kényszerítsék, minél korábban ráállítsák egy bizonyos pályára, ahonnan lehetőleg ne is legyenek képesek letérni. Szó sem lehet arról – legalábbis az ismertté vált tervek alapján –, hogy napjaink legkeresettebb, legjobban fizető, kreativitást és általános tájékozottságot, tájékozódásra való képességet igénylő szakmáit tanulhassák a diákok; hogy fölkészültek lehessenek akár többszöri szakmaváltásra és a főiskolai, egyetemi továbbtanulásra is: a versenyképtelen magyar vállalkozások olcsó munkaerői lehetnek csupán. Vagy mehetnek, míg mehetnek, Ausztriába, mosogatni, takarítani.

Az, ahogyan Palkovics fölvetette a „maga ötletét", fölháborító szélhámoskodás: csak arra jó, hogy magát a gondolatot is lejárassa. Mert a tantárgyösszevonás szándéka, mint fentebb említettem, nem új, és vannak országok (például Finnország), ahol meg is kezdték a megvalósítását. De az egyértelmű, hogy csakis alapos és sokrétű előkészületek után lehetséges hozzáfogni!

Ezért aztán „Palkovics gondolata" minden, csak nem válasz a „szakgimnáziumok" aktuális problémára.

Orbánia oktatáspolitikája is unortodox: még sehol a világon nem vetették föl a tantárgyak összevonását kizárólag a hadoválás szándékával, hogy bizonyos iskolatípus tudatos, aljas indítékból való lerohasztását leplezzék vele...