Hát megvolt az e heti Lázár János – Kovács Zoltán produkcióóó is. Nem tudom, mit gondoljak azokról a sajtómunkásokról, akik az ilyen műsorokat az utolsó pillanatig bírják cérnával...

Amikor egy-két ilyen izébe belenéztem, már percek múltán is olyan érzés fogott el, mint egykor a tantestületi értekezletek harmadik órájában: ne hülyéskedjünk már, gyerekek, hagyjuk abba ezt a micsodát...

No, de akinek ez a munkája, annak mindent ki kell bírnia – akár azt is, hogy ha érdemben próbál valamit kérdezni, legjobb esetben a méltóságos miniszter pimasz cinizmussal negédeskedik vele:

– Nézze, Ildikó...  – Így kezdődött Lázár válasza nemrég (s tán azóta is, sokszor).

Próbáltam elképzelni, mi lehetett a kérdés. Talán ez:

– Mondja, János, mennyit akarnak még lopni, rabolni?

Ami azt illeti, soros izéjén valamit sejtetett ebből: újabb közpénzek fogják elveszíteni közpénz jellegüket: „kormány"– azaz Orbán-rendelettel bármire teremthetnek fedezetet, éppen Lázár javaslata szerint. A költségvetés parlamenti módosítása nélkül. Posta, MNB, költségvetés – utánuk több is jön, biztosan.

Talán vesztüket érzik, s igyekeznek még minél több szajrét összeszedni.

De erről biztosan sokan és sokat fognak még írni – engem az ragadott meg, hogy rá kellett jönnöm: rosszindulatúan ítéltem meg a „kormány" migráncspolitikáját!

Vagy talán mégsem?

Irgalmas Lázár a következőt mondta:

„Nem arról van szó, hogy Magyarország ne akarna segíteni, hanem arról, hogy az ország ott akar segíteni, ahol baj van"

Persze, itt vannak ezek a Soros-buzi svédek meg a kultúrájukat vesztett görögök, akik odaálltak a bennünket régóta támadó, egykor tankokkal is meglátogató, Gábriel-igázó németek mellé!

Pedig a keresztényien-keresztyénien irgalmas Orbánék-Lázárék-Rogánék-Balogék-Németh Szilárdék és társaik valóban megvédenék a migráncsokat is. Hiszen tényleg nem akarják őket bántani – csak azt szeretnék, ha hozzánk nem tenné be a lábát egy se: hagyják békében életmódunkat, szokásainkat, munkahelyeinket, törvényeinket, ésatöbbieinket...

Egy rossz szót sem szólhat ránk senki! Mi tudjuk, hogy nem halat kell adni az éhezőnek, hanem halászni kell megtanítani. Csak ezért nem adtunk nekik – mikor hozzánk jöttek – rendesen enni! S ha tengerre szállnánk, menteni a fuldoklókat, őket is megvédenénk: könnyű volna, mint valami vízimentő, kihúzni az elmerülő embereket – mennyivel nehezebb ott és akkor elmagyarázni nekik, miért fontos idejében megtanulni, hogyan kell úszni! Milyen nehéz is fuldoklásra hivatkozókkal értelmesen beszélni, mégpedig saját jövőjük érdekében..!

Orbánia irgalmas, és mindent elkövet, ami tőle telik. Beszél mindenkivel, és magyaráz..., akarom mondani: orbánkodik.

Hiszen nem mondhatja még Orbán sem azt, hogy ne migráncskodjon senki, ne kellemetlenkedjék senki azzal, hogy hozzánk közeli tengerek valamelyikébe fullad bele: dögöljenek meg ott, ahol vannak, illetve ahol voltak.

Mert igaz ugyan, hogy Irgalmas Orbánia migráncspolitikájának ez a valós üzenete, tartalma – no de tagja vagyunk az EU-nak. Ma még nem lehetünk teljesen őszinték: tekintettel kell lennünk a hanyatló Nyugat undorító polkorrektségére...