Az önkény rendes üzemmódja a folyamatos aljaskodás - ennek egyik lehetősége fontos kérdéseket érintő „törvények", „törvénymódosítások" kivételes eljárásban való „tárgyalása". 

A hatalom nem szarozik: nem kivételesen, hanem folyamatosan aljas.

A mai napon döntöttek Bánki Erik (hihi) „törvénymódosító" javaslatának kivételes eljárásban való „tárgyalásáról".

A javaslat megduplázza Matolcsy fizetését – de ez apróság az indítvány lényegéhez képest.

A lényeg ugyanis az, hogy titkosítja az MNB 250 milliárdos alapítványainak szerződéseit.

Posta, MNB – hol a határ..?

A kivételes eljárás jelentősen leegyszerűsíti a „törvényalkotás" folyamatát. A mai, illetve a 2010 óta kialakult parlamenti erőviszonyok lehetővé teszik, hogy a kivételes eljárással az önkény egyrészt akármit eldugjon a nyilvánosság elől, másrészt megakadályozza az érdemi vitát, és a lehető leggyorsabban érvényesíthesse a maga akaratát.

A Bánki Erik (haha) benyújtotta javaslat kivételes tárgyalásának nincs akceptálható indoka: ellenkezőleg, minden amellett szól, hogy a lehető legalaposabban és a legnagyobb nyilvánosság mellett tárgyaljanak róla. Persze, az önkény számára fontos: elfogadtatásával felülírják a hatályos bírósági döntést az MNB-től kért adatok kiadásának kötelező voltáról...

Hatályos, ráadásul nyilvánvalóan közérdeket szolgáló törvényen alapuló jogerős bírósági ítéletet akar a szervezet felülírni, visszamenőleges érvénnyel: van-e tisztább példa a jogi banditizmusra?

S a „demokratikus ellenzék"? Milyen ellenzék az, amely ezt az aljasságot egyszerűen tudomásul veszi?! Már az döbbenetes, hogy részt vett a kivételes eljárásról szóló szavazásban! Hát még az, hogy annak elfogadása után – mintha mi sem történt volna! – képviselői tovább ücsörögtek a teremben... Magára adó, választóit hűen képviselő ellenzék erre a banditizmusra csak egyféleképpen válaszolhat: e gazemberségben semmilyen módon sem leszünk partnerei a hatalomnak; még csak beszélni sem vagyunk hajlandók róla!

Komolyan vehető ellenzék egy ilyen ügyből hatalmas botrányt csap, hisz minden oka meg is van rá! Nagy zajjal, akár sűrű anyázások és apázások közepette, de elhagyja a termet...

A „mi" „demokratikus ellenzékünk" azonban jámboran folytatja a „parlamenti munkát", legfeljebb néha kicsit hangosabban, kicsit morcosabban béget... Igazából alig várják, hogy legyen valami ügy, amely alkalmat ad arra, hogy az önkény képviselőivel közösen tapsikoljanak!

Ez nem ellenzéki tevékenység: ennek kollaborálás a rendes neve.

De hiszen mióta már...

Pedig van példa arra, mi a helyes magatartás, hogyan kell az önkényről, az önkénnyel beszélni!