Kotmányuk ünnepére
Maga a Sátán sem tudná összeszámolni, mi mindent rendelt el a mi Kedves Vezetőnk, aki nagyon körültekintő ember. Én már a legújabb elrendelések előtt csak egyet említek: elrendelte a Szabadság térre pottyantott Gábriel kiemelt nemzetgazdasági jelentőségűnek nyilvánítását.
Egy ideje magának az országnak és törvényeinek, kultúrájának, szokásainak megvédését is elrendelte; ezért aztán kerítést is építtetett, s azok megerősítését is elrendelte, mondván: ne zavadzáljanak nálunk azok a migráncsok; szerintünk nem is kellene migráncskodniuk, mert a tengerbe fulladhatnak, pedig otthon is megdögölhetnének!
Természetesen régen elrendelte már Magyarország Brüsszeltől való megvédését: így aztán a brüsszeliták meg a mögöttük álló homályos pénzügyi körök, Sorosék és bérenceik (Gyurcsány!) megtapasztalhatták, hogy idegen értékeket, például emberséget nem tudnak Orbánia „kormányára" kényszeríteni!
Nagyon helyes, hogy a Kedves Vezető ilyen elrendelős ember! Mit is kezdenénk 2-3000 ránk kényszerített migránccsal abban az évben, amikor egyebek között vagy kétszázezer magyar elmenekülésének 60. évfordulójára emlékezünk, keresztényi, nemzetikeresztényi szellemben!
És hová is tennénk a nálunk letelepített migráncsokat, amikor kotmányunk 5. évfordulóját kell megünnepelnünk! Alapos okkal föltételezhetjük, hogy nem tisztelnék kultúránkat, nem is értenék, miről van szó, vagy egyáltalán: nem is érdekelné őket!
Márpedig minden rendes magyar ember életében sorsforduló volt ama 5 évvel ezelőtti nap, amikor a polgári demokratikus Magyar Köztársaság megszüntetésével komolyan hozzákezdhettünk a fejlődés magasabb fokán lévő illiberális demokrácia fölépítéséhez!
Nem vitás: a Család igazán tud ünnepelni! Fölidézhetünk ugyan régi emlékeket, régi kotmányünnepeket, de csak hogy lássuk, honnan hová is jutottunk!
Most is lesz azért egy nagy központi asztal, rajta a disznó-, szarvas-, krokodilbőrbe kötött kotmánypéldányok! Kerényi Imre felel, kormánybiztosként, az asztal illő földíszítéséért.
Mutyihímzéses terítő borítja majd, amelyre a Családfő által saját kezűleg töltött kolbászt és általa frissen pirított szotyit helyeznek az ugyancsak általa főzött pálinka mellé. Miközben az asztal körül cselédek lihegnek-lohognak, lesve, mikor juttatnak nekik valamit, a szűkebb család hangulata egyre ünnepélyesebb lesz. Valamikor a rendezvény tetőpontja körül fölhangzik a fehérvári huszárok; nem sokkal később a Családfő és közeli rokonai fölugranak az asztalra, ahogyan azt az Állatfarm disznai tették a kaposvári színház előadásában.
– Sose halunk meg! – rikkantja a dáridó lezárásaként a Családfő, Kedves Vezetőnk, aki, mint tudjuk, elrendelős ember. És ezt egészen komolyan gondolja a régi cimbora, a Ház Zordon Mestere is: nyilván ezért figyelmeztette a salgótarjániakat, hogy aki jót akar gyermekeinek, unokáinak, a Fidesz polgármesterjelöltjére szavazzon...
Miközben Orbánia legfontosabb emberei ünneplik kotmányukat, önmagukat, azért figyelnek a népre is. Jó előre bejelentett ünnepségüket tesztnek szánták: ha április 25-én Budapesten és az országban nem lesznek százezrek az utcán, a kotmány ellen tiltakozva, köztársaságot követelve, akkor megnyugodhatnak: még nagyon sokáig övék lesz itt az ország, a hatalom és a dicsőség...
