Önmagában nézve szép, követendő gesztusnak tűnik a kitüntetés visszaadása: Bayer Zsolttal együtt, egy társaságban legyen az, akinek hat anyja van, s mindegyiket megtagadja...

Persze, tavasszal a Keresztapa Bencsik Andrást is lovagjává fogadta, és sokan kaptak már díjat a jelenlegi rezsimtől olyanok, akikkel becsületes ember szégyell bármilyen közösséget vállalni.

Pontosan erről van szó: a jelenlegi rezsimtől! Én legalábbis azt gondolom, hogy valódi morális súlya csak annak volna, ha azok közül adnák vissza kitüntetésüket, legalább néhányan,  akik azt a jelenlegi rezsimtől kapták!

Kaltenbach Jenő azt üzenné, gondolom, hogy Bayer Zsolt és a Bayerokat kitüntetők társasága számára minden szempontból elfogadhatatlan. De – ismétlem – ilyen üzenet megfogalmazásához csak azok vannak helyzetben, akik az Orbán-rezsim kitüntetését adják vissza.

Ám Kaltenbach Jenő a maga kitüntetését, a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztjét 2005-ben kapta!

2005-ben, hogy mást ne mondjak, még létezett a Magyar Köztársaság; és nem csupán a maitól eltérő politikai színezetű kormány állt az ország élén, hanem más volt a rezsim: minden hibájával, sőt bűnével együtt az a Magyar Köztársaság polgári demokratikus jogállam volt! S Orbán még a kitüntetés nevét is megváltoztatta, rühellvén a köztársaság említését.

Aki Bayer Zsolt kitüntetésére hivatkozva a Magyar Köztársaság kitüntetését adja vissza, az – vélhető szándékával ellentétesen – nem megszégyeníti Orbániát, hanem fölemeli. Fölemeli, a Magyar Köztársaság mellé; más nézőpontból a Magyar Köztársaságot húzza le Orbánia mélységébe: azaz politikai-erkölcsi kontinuitást tételez a demokratikus jogállami Magyar Köztársaság és az államcsínnyel létrehozott önkényuralmi Orbánia között.

Márpedig ilyen kontinuitás a valóságban nem létezik.