Húsvéti örömhír: az SZDSZ föltámadott!
Voltak s vannak ugyan, nem is kevesen, kik szerint az SZDSZ valójában nem is szűnt meg létezni – mindenütt SZDSZ-eseket véltek-vélnek látni, ahol a mai rezsim ellenfeleit keresik-találják. Akikről itt beszélek, mindennél jobban vágyták-vágyják az SZDSZ halálát.
Mégis: a folyamatosan zsidózó náci-nyilas portálokon kívül az SZDSZ-t („zsidópárt", Soros-bérenc stb.) szinte senki sem emlegette - úgy látszott, ki örömmel, ki szomorúan, de tudomásul vette: volt-nincs.
S akkor, néhány nappal húsvét előtt az Úr üzent: csoda készül, az SZDSZ föltámad!
Az örömhír közlésére – miért, miért nem, ki tudja – az Úr éppen a Magyar Idők címet viselő lapot (szerintem szennylapot) választotta ki; annak is Szikszai Péter nevű sajtómunkását. Nem értem a dolgot, csodálkozom az Úr ízlésén: de ha mindent értenék, én volnék az Úr, nem pedig Ő...
Azt pontosan nem tudom, hogyan is vezényelte le a dolgot a Történelem Ura. Színházba küldte-e Szikszai Pétert, hogy lásson valami érdekeset, vagy csak valami módon tudtára adta, hogy a Katonában förtelmes darabot játszanak. Lényeg a lényeg: ahogy az elrendeltetett, Szikszai Péter kellőképpen föl is háborodott. Nem is csoda: megállapította ugyanis, hogy a Katonában az ellenzék rendezte és játssza a darabot; az az ellenzék, amelynek agyára ment az ellenzékiség, és dühükben elkezdték rángatni a kormánypárti politikusok magánéleti szálait. Értem, hogy ezt kínjukban teszik. Hiszen az SZDSZ szóra már nem ad találatot a Google...
Na, ezt mindjárt ki is próbáltam: beírtam a keresőbe, hogy Szikszai Péter – és tényleg! Nem állítom, hogy kellő alapossággal, de átnéztem a találatokat, és az SZDSZ-t sehol sem láttam.
De változik a helyzet! A Katonában ugyanis Szikszai észrevette – már ha egyáltalán bement a színházba, s nem magától az Úrtól kapta az infót –, hogy Máté Gáboréknak sikerült is egy kicsit újjáéleszteniük az SZDSZ-t. S hogy tényleg újjáélesztették, azt hamarosan igazolta Ascher Tamás Máté Gábort és színházát védelmező jegyzete.
Mindjárt be is linkeltem Szikszai cikkét az Fb-oldalamra; Szegő Péter barátom lelkesen reagált: „Végre egy jó hír, Pista! Van még néhány ilyen cikked?"
Akkor még nem volt, de két nap múlva lett – és megint Szikszai Péter kapta az Úrtól a megbízást, hogy közölje az örömhírt: a felbomlott SZDSZ alvó ügynökei pánikbetegek lettek a TV2-ben.
Nem baj, ha pánikbetegek lettek: az a fontos, hogy vannak! Most már én is elhiszem: az SZDSZ föltámadott! Halleluja!
De azért szorongok is: 1989 eleje óta voltam tagja az SZDSZ-nek, s bár sokszor meggyűlt a bajunk egymással, egészen a Retkes Attila-i időkig nem léptem ki. Azt hiszem, mindenre emlékszem, legalábbis mindenre, amit akkoriban fontosnak gondoltam. És most szorongva szurkolok: ha az SZDSZ tényleg föltámad – soli Deo gloria! -, olyan állapotban támadjon föl, hogy a Szikszai Pétereknek és főnökeiknek legyen komoly, valós okuk szidalmazására!
Azt sem bánom, ha jól keresnek rajta...
