Íme, mit is olvastam:

Egy alulról és egy felülről jövő tervezést biztosítunk a jövőben - mondta Pölöskeiné, kifejtve, hogy egy vegyes rendszert képzeltek el, ahol az igazgatóknak is vannak jogosultságaik. Ennek köszönhetően az iskola is bele tud szólni a költségvetés tervezésébe, így az igazgatók az iskolák „gazdáinak érezhetik" majd magukat.

Hát ne b@ssza már meg: mégiscsak kiharcolták maguknak..! Lesznek jogosultságaik – de minek, ha maga az állam jól működik?! Kerényi miniszterelnöki biztos is megmondta: nincs szükség például a fékek és ellensúlyok demokratikus rendszerére, mert a jól működő állam feleslegessé teszi! És akkor az igazgatói jogosultságokra mi szükség van?! A végén vérszemet kapnak – és aztán jönnek majd a rektorok, a kórházigazgatók, hogy nekik is legyenek jogosultságaik...

Még mit nem!

Az a szerencse, hogy túlságosan azért nem kanászodhatnak el az igazgatók – többségük, nyilván, nem is akar elkanászodni, hiszen már ez a rezsim szemelte ki őket. Mert hogy mit is jelenthet az alulról és felülről jövő tervezés, arról Balog miniszter már beszélt a jövő péntekre összehívott igazgatói értekezletről szólván:

A miniszter azt mondta: a fórumon a leginkább érintetteknek, a kulcsszereplőknek elmondják, hogy miket terveznek, amelyekről azután az intézményvezetők saját iskoláikban számolnak be. „A célunk az, hogy mindenkihez eljussanak az információk, a szándékunk, és „világos legyen, hogy ezt a dolgot komolyan vesszük" – fogalmazott a miniszter.

Na, még szerencse, hogy nem ijedtem meg rögtön, az első hírek hallatán! Tehát továbbra is a legokosabbak, az arra leginkább hivatottak fogják megmondani, hány óra van: az igazgatók pedig órát igazítanak, s majd órát igazíttatnak a tantestülettel is.

De azért senki sem mondhatja, hogy a „kormány" süket az alulról jövő kezdeményezésekre: lám, csak néhány utcai tiltakozásra meg valami Civil Közoktatási Platform vagy micsoda megalakulására volt szükség, s a „kormány" máris lépett, illetve – ebben biztosak lehetünk! – hamarosan lépni fog:

Elképzelésük szerint az igazgatóknak a mostaninál nagyobb autonómiát biztosítanának, mind a szakmai munkában, mind a költségvetés tervezésében. Ennek jegyében - a már folyamatban lévő igazgatói bankkártyákhoz hasonlóan - visszakerülhet számos dologi beszerzés is, így a kréta, a nyomtató- vagy vécépapír megvásárlása is.

Azért ami a szakmai munkát illeti, csak óvatosan! Az igazgatók többségére aligha bízható komoly szakmai munka, hiszen, mint erről már szóltam, ez a rezsim választotta ki őket. Igaz, a tankerületekben stb. sem jobb a helyzet – viszont a leglényegesebb dologban megmutatta a kormány, hogy kész a változtatásokra: ősztől bevezetik a kréta- meg a vécépapír-vásárlás reformját!

A legfontosabb kívánságok tehát teljesülnek; a „kormány" ezzel a rugalmasságával bizonyította, mennyire nélkülözhetetlen is az állami irányítás adta egységes fenntartói környezet.

Az igazgatóknak persze egy ideig eltart, míg hozzászoknak új jogosultságaikhoz, de az állam ad nekik időt, hogy gyerekesen élvezkedjenek: hadd örüljenek, mint majom a farkának! Ne csodálkozzék tehát senki, ha majd úton-útfélen vécépapírt vásárló és cipelő, boldogságukban önfeledten kacagó igazgatókat lát!