jehu

A zérótoleráncs rezsim lovagjai

„... összetalálkozik a történelmi fasizmus és a mai, törvényes, parlamenti jobboldal" (Magyar Narancs, 2002, 04. 04.)
Amikor a fenti idézetet tartalmazó cikk megjelent, az említett találkozást már a csurkista MDF-esekkel, más szélsőjobboldaliakkal fölhizlalt Fidesz szervezte – igaz, elsősorban, legalábbis ami a főnököket illeti, nem meggyőződésből, hanem üzleti (hatalmi) érdekből. Nem is tudom, melyik lehetőség a rosszabb...

A mindenkori hatalomról sokat elárul, milyen a kitüntetési gyakorlata. Mindig, mindenhol, rendszeresen előfordul, hogy az igazán érdemeseken kívül sok-sok érdektelen, érdemtelen embert is jutalmaznak – talán mert nem is olyan könnyű eldönteni, mi az igazi, maradandó érdem. De az csak egészen visszataszító rezsimek idején szokás, hogy kifejezetten hitvány alakokat is „kitüntessenek", mégpedig sorozatosan; olyanokat, akiknek semmiféle közérdekű érdem sem terheli lelkiismeretét, mert minden tevékenységük az adott ocsmány hatalom készséges, aggálytalan kiszolgálásában, magyarán a seggnyalásban és a kijelölt bűnbakokra való - bérmunkában vagy éppen eszelős önkéntességgel végzett - uszításban merül ki.

E szempontból nosztalgiával gondolhatunk vissza a kései Kádár-korra, nem is beszélve a szocialista-liberális koalíciós kormányok idejéről.

Bármit hazudoztak is Balog és társai, Szaniszló emlékezetes kitüntetése nem volt véletlen! Csak az a kurva nemzetközi helyzet akkor is hirtelen fokozódott...

Különben mintha március 15-ét a mai rezsim legalább annyira utálná, mint például a fákat, amelyeket innen is, onnan is igyekeznek kiirtani... Szegény Táncsics Mihály (született Mihajlo Stančić ) különösen rosszul jár – úgy látszik, a Fidesz-uralom idején jobbágyszármazékok becsületének nincs értéke... Most a hatalom egyik legszennyesebb lapjának, a Magyar Hírlapnak lapszerkesztőjével gyalázták meg az első magyar szocialista emlékét.

Hanem dicső lovagokkal is gyarapodott a magyar lovagtársadalom!

Kiemelkedő színvonalú munkájáért Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetést vehetett át:
-Bencsik András újságíró, a Magyar Demokrata főszerkesztője;

-Tóth Gy. László politológus, publicista.

Utóbbi munkássága és azok előtt, akik a reklámozott könyvet a 2012-es könyvhét kiemelt politikai kötetének minősítették - tekintettel TGYL feledhetetlen, jóvá nem tehető SZDSZ-es múltjára - mindössze egy HVG-anyaggal és egy képpel tisztelgek.

Bencsik Andrásról, a vitéz lovagról még ennyit sem akarok mondani: érdektelen figura ő; csak azokról kell - de azokról kell! - beszélni, akik ilyen embereket futtatnak. Csupán annyit mondok róla, hogy az ügy régi harcosa: mikor melyik ügyé...

A hatalmat, magát a Keresztapát is régi kapcsolat fűzi Bencsikhez és szennylapjához. Erről már annyit írtam, hogy szégyellem magamat idézni - minek is tenném, amikor van jobb is!

A Magyar Demokratában is hirdető Nemzetek Európája Könyvkiadó (ajánlatukból: Szálasi álarc nélkül; Hungarizmus és intellektus - Válogatott tanulmányok; Dietrich Eckart: Bolsevizmus Mózestől Leninig) honlapjáról egy kattintás a Magyar Demokrata érdekeltségi körébe tartozó, országos bolthálózatot működtető Magyar Ház honlapra (ahol kapható Eckart könyve és a Mónus-féle Nietzschei Birodalom is; a kazetta- és CD-választékból: Egy a sorsunk: ez a faj; Szebb jövőt 1928-1941).

...

Püskinél és a Magyar Háznál a legszembetűnőbb a magyar demokráciát beszennyező folyamat, mert nemcsak igazi szépirodalommal és más, bárhol kapható, ártatlan könyvekkel legitimálják a leggonoszabb "irodalmat", hanem mert náluk összetalálkozik a történelmi fasizmus és a mai, törvényes, parlamenti jobboldal.

...

A hajdani Fideszre emlékezve mérhetetlenül elszomorító, ahogyan a mai Orbán Viktor a rasszista propagandát legitimálja. Azzal, hogy nyilatkozik "kedvenc" rádióműsorában, a Vasárnapi újságban. Azzal, hogy szerda reggeli interjúinak kiadását a fajvédő "irodalmat" is árusító Püskire bízza. Azzal, hogy fölkeresi a náci és hungarista művek hirdetését vállaló Magyar Demokrata szerkesztőségét (a Mein Kampf hirdetése 1996. november 7-én jelent meg itt), melynek kiadója, a Magyar Ház Alapítvány tavaly civil szervezetként jókora irodaingatlant kapott az Országgyűléstől ugyanabban az Andrássy úti házban, mint a MIÉP-hez kötődő Bocskai István Szabadegyetem (lásd: Magyar Narancs, 2001. június 28.).

S még valami a Wikipédiából Bencsik és Orbán nagyjából két évtizedes múltra visszatekintő bajtársi kapcsolatáról:

Fontos állomás a lap történetében, hogy a Demokrata volt az első szerkesztőség, ahova Orbán Viktor miniszterelnökként elment.

Míg az Orbán-kormány tevékenységének kezdetén az újság példányszáma körülbelül 18 000 volt, a ciklus végére ez a szám 60 000-re emelkedett.

Csitt, lélek: ne hergeld magad... hát például Kis Jánost ez a rezsim mégsem tüntetheti ki – ha akarná, akkor se...

Inkább olvassunk valamit, ami gyilkos irónia - hisz az kell nekik..! Tudjuk, hogy értik, még ha szeretni nem szeretik is... 

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.