jehu

A „pedagóguslázadás” tanulsága

Hiszen tudhattuk, kellett volna tudnunk - sokan tudtuk is: aki többet akar annál, hogy az iskolaigazgató vécépapírt vehessen iskolájának, az nem érheti be kevesebbel: a rezsim megbuktatására kell törekednie.

Ahol a hatalom mindenre rátelepszik, mindent elbitorolni igyekszik; a konvencionális nyelvet saját, orwelli mintájú halandzsanyelvére cseréli; minden autonómiát meg akar gyilkolni, mindenhová készséges seggnyalóit ülteti; ahol az önkény „ki akar vágni minden fát", ott nincs valós lehetőség tárgyalásra.

Az orbáni hatalom itthon és külföldön ugyanazt műveli: „politikája" a lehetséges partnerek kültelki stílusú átbaszására épül.

Emberemlékezet óta nem mondtak igazat semmiről; emberemlékezet óta nem vettek emberszámba senkit, aki komolyan vitatta önkényes döntéseiket – még a betyárbecsületet sem ismerik.

Lökték a süketet köznevelési kerekasztalukról is: csak az derült ki, amit tudni lehetett, nem kevesen tudtuk is, jó előre - minden hazugság, minden átverés.

Pedig az igazán fontos, a társadalom jövőjét érintő alapkérdésekről az önkény még csak tárgyalni sem volt hajlandó – végül is legfeljebb csak tessék-lássék engedményekre szánta el magát; úgy véli, a „lázadás" elfojtható a  pedagógusok bizonyos csoportjának „megvesztegetésével".

A tárgyalásoknak akkor lehetett volna értelme, ha a pedagógusok képviselői – akik, nagyon helyesen, meg sem jelentek: a „kormány" asztalánál csak kollaboránsok, vazallusok „képviselték" a szakmát és általában a társadalmi érdeket  – ragaszkodnak ahhoz, hogy éppen arról tárgyaljanak, amiről a hatalom nem akar... Semmiről sem lett volna szabad „egyezkedni", amíg nem fogadja el a „kormány" a KLIK és az oktatás államosításának felszámolását, az NPK megszüntetését, a hittan fakultatívvá tételét, a közoktatás tanrendjéből való törlését; a normatív finanszírozás helyreállítását, az önkormányzati fenntartás lehetővé tételét, az iskolai autonómia újjáteremtését, a szabad tankönyvválasztást; a 18 éves tankötelezettségi korhatár visszaállítását; amíg nem adja föl a továbbtanulás lehetőségének kiváltsággá tételét célzó terveit: a gimnáziumi képzés szűk korlátok közé szorítását, a szakközépiskolák „szakgimnáziumokká" rohasztását...

De mert teljesen világos volt, hogy érdemi egyeztetésekre nincs esély, hát a bojkott volt az egyetlen értelmes és tisztességes magatartás. Mert a mai körülmények között belátható ideig győzni nem lehet – de a tisztességet megőrizni igen! Legyenek emberek, akikre a majdani IV. Magyar Köztársaság számíthat.

Mert a IV. Magyar Köztársaság, a demokrácia újjáteremtése nélkül semmi érdemire sincs kilátás. De ha valamiben volna is: „ezektől" már semmi sem kell.

Túl sok van a rovásukon.

Legyen szó egészségügyről, oktatásról, a fékek és ellensúlyok rendszerének helyreállításáról, a korrupció visszaszorításáról – bármiről, ami igazán fontos: mindennek előföltétele a rezsim bukása. Orbánostul, Pintérestül, Áderestül, Lázárostul, Rogánostul, Szijjártóstul, Matolcsystul, Balogostul, Poltostul; Kubatovostul, Deutschostul, Kocsisostul (FTC-stül, MTK-stul, Videotonostul, Puskás Akadémiástul...), Habonyostul, MMA-stul, Nemzeti Közszolgálati Egyetemestül, Veritasostul, „közmédiástul"... És persze zalaptákolmányostul.

Mindenestül.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.