Ugyan Lázár János adta át a kitüntetést – ha jól értem, Balog Zoltán nevében –, de azt persze valamennyien tudjuk, hogy Bayer Zsolt magának a Keresztapának lett a lovagja. Van abban persze valami bántó, hogy ugyanezt a kitüntetést még 42-en kapták meg, ráadásul például a Fidesz honlapján meg sem említik, hogy az 5-ös számú tagkönyv tulajdonosa, a Keresztapa puszipajtása is köztük volt! Ám minden rossz érzést elmulasztottak Lázár János szavai, mert azok minden kétséget kizáróan elsősorban Bayer Zsoltról szóltak, őt méltatták!

Csak a kétségbevonhatatlan teljesítmény az, ami a nemzeti büszkeség aranyfedezetét biztosítja - jelentette ki Lázár János csütörtökön Budapesten, amikor a Pesti Vigadó épületében állami kitüntetéseket és miniszteri elismeréseket adott át augusztus 20. alkalmából. A Miniszterelnökséget vezető miniszter arról beszélt: a hőzöngő nacionalizmust a teljesítmény különbözteti meg az egészséges nemzeti büszkeségtől. Megjegyezte, "legkiválóbb honfitársaink egyéni teljesítménye végül közösségi élménnyé válik" és a legitim nemzeti büszkeség része, forrása lesz, legyen szó akár a nagyközönség által is látható eredményről, akár a hétköznapok csendes kiválóságáról.

Ha úgy olvasom vagy hallom ezeket a mondatokat, hogy nem tudom, ki mondta, hol mondta, mire föl mondta, akkor is azonnal kitalálom, hogy Bayer Zsolt méltatásáról van szó! Senkihez sem illenek annyira ezek a méltató szavak, mint éppen hozzá – és ezt Orgovány-szerte mindenki tudja!

*

Nincs semmi baj – pontosabban nem az a baj, hogy Bayer Zsoltnak a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét adományozták. Hiszen az ilyen típusú kitüntetéseket minden kormány idején régi harcosoknak és közönséges seggnyalóknak is szokás adni – igaz, olyan rezsim régen nem volt ebben az országban, amely Szaniszlókat, Szentmihályi Szabó Pétereket, Bayer Zsoltokat, hasonlókat alkalmazna, ölelne a keblére; Balog Zoltán éppen a napokban támogatta meg 4,5 millióval a különböző mozgalmak régi harcosáról készülő emlékkönyvet...

Mondom: nem az a baj, hogy Bayer lovag lett: amilyen a Keresztapa, olyan a lovagja. S ahol Orbán, Lázár, Balog és hasonlók osztogathatnak kitüntetéseket, ott ez természetes.

Sokkal fölháborítóbb dolog volt Bayernak Madách-díjat adni: a lovagkereszt le van szarva, de Madáchot, a magyar kultúrát így meggyalázni..!  S a nagy baj, a nagyon nagy baj, hogy Szaniszlót, Bayer Zsoltot és hasonlókat alkalmazó és dédelgető, s minden tekintetben ocsmány hatalomtól tisztességesnek ismert emberek is hajlandók „kitüntetéseket" elfogadni. Mondhatjuk persze, hogy mindig így volt e világi élet, a Kádár-korban is – de vajon örökké ama korhoz, ráadásul ama kor legrosszabb éveihez kell mérnünk magunkat?  Szégyen reánk!

Bár... Ha meggondolom, olyan egy ilyen kitüntetés, mint a Brecht emlegette bankrablás, amely, ugye, semmiség a bankalapításhoz képest... Mit számít Bayer lovaggá fogadása, hasonlók kitüntetése, jutalmazása mondjuk a demokratikus jogrend szétveréséhez, az ország kirablásához, a közoktatás, az egészségügy, az igazságszolgáltatás stb. megszállásához, lerohasztásához képest?

Hogy mit számít? Csak annyit: az említett és itt meg nem említett dolgok és az ilyen kitüntetések összefüggnek, mégpedig ok-okozatként.