Végre! A Budapest Airport rászánta magát arra, hogy bezárja a fapadosoknak otthont adó egyes terminált. Sokaknak ez is jó alkalom az ország visszafejlődése miatti kesergésre, de a fájó igazság az, hogy erre a terminálra eddig sem volt semmi szükség – lévén a kettes kapacitása lényegesen nagyobb, mint a teljes utasforgalom. Mi indokolta tehát éveken át, hogy két utasteminált tartsanak fenn, duplán fizetve embereket, villanyszámlát, fűtést...? Számos további kérdés merül itt fel, és a válaszok lesújtóak az egész hazai légi közlekedésre nézve.

Visszakerülhet az államhoz a 2005-ben felújított egyes terminál

2004-et írunk. Adott egy utasforgalmi terminál, 1946-ban adták át a forgalomnak, szép, elegáns, de leharcolták az évtizedek. Műemlék, tehát a felújítása drága és körülményes, az állami reptér vezetése mégis úgy látja jónak, hogy e drágán felújítható komplexum adjon otthont az árérzékeny fapadosoknak. Ellentmondás ide vagy oda, a terv megvalósult, ne firtassuk, hogy az állami vállalatnál ki számolta ki a 8,7 milliárdos beruházás megtérülését... Kidobott pénz volt, nem vitás, minderre ékes bizonyíték, hogy a diszkont-légitársaságok a felújítás alatt zökkenőmentesen üzemeltek a kettes terminálról, amelyen akkor még „dübörgött” a Malév. Az egyes épületéből már akkor ki lehetett volna alakítani egy reptéri szállodát, konferencia-központot vagy bármi más olyan komplexumot, ami minden európai kultúrrepülőtéren van, mi pedig ma is csak álmodozunk róla.

Ha egy reptéri vezető azt állítaná, hogy a fapadosok által fizetett alacsonyabb reptéri díjak vagy az általuk igénybe vett szűkebb körű szolgáltatások miatt szükséges egy külön terminál fenntartása annak minden költségével együtt, a főnökének javaslom az alkalmatlanság miatti elbocsátást. A lelépési csomagja esetleg tartalmazhat egy szakmai tanulmányutat mondjuk Porto alig néhány éves repterére, ahol remekül üzemelnek egymás mellett a fapadosok és a drága légitársaságok.

A Malév csődje óta eltelt hat hét, ez alatt az idő alatt csaknem tönkrementek az üzletek a kiüresedett kettes terminálban; azon csodálkozom, hogy az éttermek még üzemelnek. Logikus lépés tehát, hogy a reptér a diszkontforgalommal kívánja pótolni a Malév utasait. De miért kellett hat hetet várni erre a döntésre, amellyel valójában a meleg vizet találták fel? Ismerve a Malév helyzetét, miért nem volt a reptérnek akcióterve a leállás esetére? A menedzsment akkor végezte volna jól a dolgát, ha előre gondolkodik, a Malév leállásának hétvégéjén élesíti az előre kidolgozott intézkedési terveket, és egy-két héten belül már a kettesről repültek volna a fapadosok. Ilyen sanyarú helyzetben sokat számított volna az a másfél havi fűtésszámla is, amit mindezzel meg lehetett volna spórolni...

S hogy ehhez kreatív, elkötelezett, kezdeményező szakemberek és menedzserek kellenek? Nézzenek magukba, uraim!