A tárcaközi egyeztetésre küldött (lapunk hétfői számában bemutatott) verzióhoz képest a parlamenti honlapra feltett, és várhatóan ebben a formában a honatyák elé kerülő szövegben már nincs benne a 40 éves szolgálati idő és a gyermekszám összekapcsolása (azaz - ha az Országgyűlés így fogadja majd el - nem csak a háromgyermekes nőknek jár majd a kedvezmény, hanem a gyermekek számától függetlenül mindenkinek, akinek megvan a 40 ledolgozott éve), és az örökbe fogadó szülőket diszkrimináló bekezdések sincsenek benne a javaslatban. Az újabb változat meglehetősen rövid: nem kapcsolódik hozzá részletes, számokkal is alátámasztott tartalmi indoklás, mint ahogy hatásvizsgálat és kommunikációs terv sem készült hozzá (szemben az első változattal).

A kormány által benyújtott módosítás ugyanakkor továbbra is tartalmaz az érintettek körét szűkítő előírásokat. Egyrészt a kormány felhatalmazást kapna rá, hogy „a kereső tevékenységgel járó biztosítási vagy azzal egy tekintet alá eső jogviszonyokat" egy rendeletben ő maga határozhassa meg, azaz csak később, egy kormányrendeletből derül majd ki, hogy pontosan mi számít jogszerző időnek a szóban forgó 40 év összeszámlálásánál. Másrészt a tervezet már eleve meglehetősen kicsire szabja ezt a kört, amikor így fogalmaz: „a szabályozás más szolgálati időt, mint például a tanulmányi időt, a munkanélküli-ellátást és a megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulékot a kedvezményre való jogosultság szempontjából nem veszi figyelembe". Vagyis jövőre azok az 57-58 évesek kapják majd meg a kedvezményes nyugdíjba vonulás lehetőségét, akik közvetlenül a középiskola után munkába álltak, és az azóta eltelt időt végigdolgozták, illetve esetleg - részben - gyermekgondozási segélyen otthon töltötték.

- Miután az éppen futó tervezet semmilyen háttérszámítást és érdemi részletet nem tartalmaz, nem tudható, hogy hány embert fog érinteni, és mi lesz a költségvetési kihatása - nyilatkozta lapunknak Ertsey Katalin, az LMP szakpolitikusa. Az ellenzéki képviselő tegnap a parlamentben kérdést is intézett az illetékes államtitkárhoz, ám konkrét, adatokat is tartalmazó feleletet nem kapott. A helyzetet jellemzi, hogy Soltész Miklós válaszában arra utalt: az új törvényjavaslat két-három hét múlva kerül fel a parlament honlapjára - miközben már jelenleg is ott olvasható. Ertsey szerint az a legzavaróbb, hogy nem lehet tudni, mi minősül szolgálati időnek, ezt a kategóriát ugyanis a törvényjavaslat az eddigiektől eltérően szabályozza, de nem definiálja. Hasonló súlyú probléma azonban az is, hogy sem a parlamenti szakpolitikusok (akik a készülő törvényjavaslatra a figyelmünket felhívták), sem a kormány illetékes államtitkára nem ismeri egy ilyen társadalmi súlyú törvényjavaslat pontos tartalmát és várható hatásait - enélkül ugyanis nehéz szakmai és politikai vitát folytatni róla.