Válságból szoros unióba
A görögök kiverték a biztosítékot, s nemcsak Brüsszelben. A tagországok körében is, amelyeknek pénzügyminiszterei az unió központjában kedden nem igazán válogattak a helyzetre illő jelzők között. A diplomatikusabb tárcavezetők arra ösztökélték Athént, hogy a maga erejéből másszon ki a saját maga ásta veremből, mert ehhez különösebb segítséget úgysem kap, mások - mint a svéd Anders Borg - arra céloztak, hogy a görög statisztikai adatok a csalás jegyeit viselik magukon.
Ráadásul, a Moody's megalapozottnak látta keddi elemzésében a görög államadósság nemrégiben megejtett leminősítését, s az A2-es osztályzathoz fűzött negatív kilátást. Rövid távon várható persze némi javulás, vagyis a múlt évi GDP-arányos 12,7 százalékos - az euróövezeti maximumnál négyszer nagyobb - költségvetési deficit nyilván csökkenni fog, de már középtávon nem meggyőző az athéni stabilitási program. Egyes pénzügyminiszterek is úgy fogalmaztak, hogy a piacokat tettekkel kellene befolyásolni, ám a tervben egyelőre túl sok az egyszeri intézkedés.
A Bizottság részéről a posztjáról hamarosan távozó Joaquin Almunia jelezte: Görögország számára akciótervet dolgoznak ki a statisztikai adatszolgáltatás helyreállítására, ez tizennégy pontot tartalmaz majd, de elképzelhető, hogy túlmegy a statisztikai módszertani útmutatáson. Az uniós végrehajtó testület már 2005-ben azt kérte a pénzügyminiszteri tanácstól, hogy az Eurostatot auditálási jogkörrel is ruházza fel.
Ezt akkor a tagállamok elutasították, de a Bizottság újra előterjeszti kérését, hogy az uniós statisztikai hivatal - kétségek esetén, és szigorú feltételekkel - megvizsgálhassa a költségvetési adatokat. Athén persze új makrogazdasági iránymutatást is kap a Bizottságtól és a pénzügyminiszterektől, mert büdzséjének drámai helyzete az eurózóna egészére, s közvetve az unióra is kedvezőtlen hatással lehet.
Az euróövezeti tárcavezetők hétfőn a késő éjszakába nyúlóan is találkoztak, ők is újfent megfogalmazták azt, amit a huszonhetek együtt kedden megint papírra vetettek, hogy a válságra reagálva megugrott deficiteket a tagállamoknak egymással összehangolva kell lejjebb hozniuk, s közben fel kell készülniük a 2020-ig kidolgozandó új gazdasági stratégia végrehajtására, a célok betartására - a növekedés serkentése érdekében. Almunia közölte: az eurózónában a stabilitási paktum előírásain túl ellenőrizni fogják a versenyképességi mutatók - árak, árfolyamok, munkaköltségek - alakulását.
Továbbá, az eurózónán belül megbomlott pénzügyi egyensúly kezelése is téma lesz. Aminthogy a Lisszaboni Szerződéssel „hivatalossá" vált eurócsoport képviselete is a G-20-as tárgyalásokon. Ezzel most azt akarták jelezni, hogy az euró túl erős a dollárhoz képest. A csoport elnökévé Jean-Claude Junckert választották, annak a Luxembourgnak a kormányfőjét, amely Ausztriával együtt ügyesen akadályozza az adóbeszedés melletti és -csalás elleni hatékonyabb fellépést.
A pénzügyi krízisre és a költségvetések helyzetére is tekintettel lévő bizottsági kezdeményezések a szintén távozó Kovács László adóügyi biztos nevéhez fűződtek, s öt kérdést foglaltak magukba: az adóhatóságok közötti adminisztratív együttműködés elősegítését a (1) helyes adómegállapítás és a tagállamokat megillető (2) adók behajtása érdekében; a (3) kamatadó-irányelv felülvizsgálatát, a bankbetéteken túli kiterjesztését; a Lichtensteinnel elért (4) csalás elleni megállapodás elfogadását; és a (5) hasonló megállapodás érdekében a tárgyalások megnyitását Svájccal, Monacóval, Andorrával és San Marinóval.
A keddi ülésen csak az adóbehajtás terén léptek kicsit előre: azaz a csomagot feldarabolták, hogy Bécs és Luxembourg ne ragaszkodhasson azon álláspontjához, miszerint ezek a kérdések egymás foglyai. A két országra az a 2003-as uniós megállapodás vonatkozik, hogy a náluk külföldiek által elhelyezett betétek után mindaddig forrásadót vonhatnak le, amíg az unión kívüli európai államokkal (Liechtenstein, Andorra, Monaco, San Marino és Svájc) nem sikerül megállapodást tető alá hozni azon adatok köréről, amelyeket az illetékes adóhatóság kérésére ki kell adni az ügyfelekről. Amint ez megtörténik, a két uniós országnak automatikusan kell információt szolgáltatnia - akárcsak egyébként a többi huszonöt tagországnak.
Kifogásuk éppen ez: ha a felsorolt öt nem EU-tag kérésre ad csak tájékoztatást, s nem automatikusan, akkor versenyelőnyhöz jut. Mivel a tanácsban egyhangú döntést kell hozni, a két ország vonakodása egyelőre megakadályozza a Liechtensteinnel elért alku elfogadását, s a mandátum megadását a tárgyalásokra a másik négy állammal. Jövőre a forrásadó azonban húszról harmincöt százalékra növekedik, s ez elgondolkodtathatja mindazon befektetőket, akik szeretnék nevüket elhallgatni a saját adóhatóságaik elől, s ekként a két húzódozó országot is.
