Ennek egyik következménye, hogy ez a hatalmas tőke az utóbbi időben rendívül gyorsan kisimítja a piacok megingását. Így megoldás lehet, ha a befektetők egyszerűen „kiülik” a nehéz napokat. Ha valaki mégis menekülési útvonalat keres, akkor manapság jellemzően az államkötvények felé áramlik a „megrémült pénz”.
– Egyszerűen nem nagyon van más irány, ez ma az alapvető tendencia – nyilatkozta egyikük. Ezeken belül is a rövid lejáratú értékpapírok örvendenek nagy népszerűségnek. Itt elsősorban a dollár-, az euró- és a japánjen-kötvények jönnek szóba. Ez annak ellenére így van, hogy a hozamok roppant alacsonyak, ám ezek a papírok legalább biztonságot nyújtanak.
Alapvető változás, hogy a menekülési lehetőségek közül mára szinte eltűnt az arany. Ez azért is lehet meglepő a laikusok számára, mert értékmegőrző szerepe a szemükben még ma is magas. Egyértelmű árfolyam-emelkedést azonban csak a dotcom válság idején – az évtized elején – lehetett látni. Az üzletkötők egyike szerint a nemesfém azért került ilyen helyzetbe, mert sok piacon eltűnt az infláció, s amikor ez megtörténik, az arany kiesik a hagyományos menekülési lehetőségek közül. Ha a pénzromlás üteme ismét felpörög, akkor nagyon valószínű, hogy újra eljön a színesfém ideje.
Érdekes változás, hogy a svájcifrank-alapú pénzügyi termékek és maga a svájci frank is sokkal kevésbé számít menekülőútnak. Egyik megszólalónk szerint az alpesi ország pénzügyi termékeinek ázsiója ez év elején kezdett számottevően esni a befektetők körében, amikor az ország jegybankja négy év után váratlanul feladta azt az elvet, hogy az euró svájci frankkal szembeni árfolyamát az 1,2-es küszöbhöz köti. Ez a helyzet biztonságot adott a spekulánsok tömegeinek, míg ma negatív kamat és szigorú számlanyitási szabályzat borzolja a befektetők kedélyeit.
|
Ötdollárosok a nyomdagépben. Van rá igény
Cary Cameron / Reuters |
Az alacsony vagy akár negatív kamatok miatt magára a készpénzre is menekülési lehetőségként tekintenek a befektetők, ez esetben az árfolyam a kockázat. Sok befektetőnek azonban kisebb stresszt jelent az árfolyamok figyelése, mint a napról napra csökkenő indexek látványa.
Korábban az ingatlanokra és a műtárgyakra is egyértelmű értékmegőrző lehetőségként gondoltak. Ma azonban a gyorsan mobilizálható befektetéseket keresi a tőke. Az ingatlanlufik kipukkanását azonban mintha elfelejtették volna a befektetők, ismét növekszik az érdeklődés irántuk. Egyre többet beszélnek befektetők – itthon és külföldön is – a termőföldről mint menekülési lehetőségről: az ilyen befektetési döntések azonban hosszú távra szólnak, s rendre nem egy-egy tőzsdekrach után időszakban születnek meg.
Felvetésünkre, hogy akadtak időszakok az elmúlt évtizedekben, amikor vagyonmentő lehetőségként tekintettek sokan a norvég koronára, a különböző nyersanyagokra, utóbbin belül például az olajra, úgy válaszoltak: ezeket a véleményeket megalapozatlan piaci hisztériák szülték. A norvég korona a válság kitörésekor lett népszerű egy időre, amit az ország stabil gazdasági helyzete, nagy a fizetésimérleg-többlete és hatalmas, több százmilliárd dolláros olajalapja magyarázhatott.
Ezenfelül az ottani pénzügyi termékek sora is véges – ilyen szempontból nem hasonlítható az Egyesült Államokhoz vagy Svájchoz, ahol a pénznyomtatás szinte rutinszerűvé vált. Emiatt ezek egyszerűen elfogytak, s a felfokozott hangulatban kialakult kereslet egyre feljebb tornászta az árakat és az árfolyamokat, ám ez az állapot hamar elillant. A nyersanyagok esetében pedig arra mutattak rá, hogy azok erősen a piaci kereslettől vagy éppen a termelés szintjétől, az időjárás alakulásától függően alakulnak. Éppen ezért ilyen területekre menekülni legalább olyan veszélyes lehet, mint a tőkepiacokon hozamot vadászni.
