Nincs okom feltételezni, hogy Simor András jegybankelnöki működése alatt nem valós vagyonnyilatkozatot tett. Jó okom van azonban elvárni, hogy a magyar monetáris politika első emberének vagyoni helyzete és annak változása a köz számára olyan átlátható legyen, hogy az minden gyanú felett állóvá tegye. Akkor is, ha a rá is vonatkozó vagyonbevallási kötelezettség erre a gyakorlatban alkalmatlan - márpedig az. Remélem, ebben nem különbözik véleményem a jegybankelnökétől.

Azzal még nem válik megnyugtatóvá a helyzet, hogy a törvény minden betűjét betartotta Simor András. Nem is erre apellálva várom el tőle, hogy tárja a köz elé vagyoni helyzetének tényleges változását. A Magyar Nemzeti Bank elnökének feddhetetlennek kell lennie, ehhez pedig nem mindig elég egy szabályos vagyonnyilatkozat. Most éppen nem az.

Ciprus ugyanis szép sziget, de nem arról híres, hogy az ott működő cégek tevékenységéről gyorsan és könnyen lehetne információkhoz jutni. Márpedig ha a jegybankelnök vagyonának jelentős része ilyen társaságra van bízva, vagyona jóformán eltűnik a köz szeme elől. Posztjából fakadóan vele szemben támasztott morális elvárás a teljes átláthatóság, aminek egy ciprusi céggel csak akkor képes megfelelni, ha annak tevékenységét törvényi kötelezettség hiányában is feltárja. Ennél már csak az lenne megnyugtatóbb, ha vagyonát hivatali ideje alatt olyan pénzügyi, cégjogi keretek között tartaná és működtetné, hogy még a látszatát is elkerülje annak: vagyoni helyzetét, annak változását el kívánja kendőzni a közvélemény elől.

Nem hiszem, hogy ennek megoldásához rá lenne szorulva a tanácsaimra. E lépés megtételéhez elég annak józan belátása, hogy a jegybankelnöknek nem elég feddhetetlennek lennie - annak is kell látszania. Ennek eléréséhez pedig manapság nem a legalkalmasabb módszer egy ciprusi cégbe vinni a vagyont.