Ha a feltőkésítés helyett a bankok inkább méretüket csökkentik és eladnak üzletrészeket, hogy megfeleljenek az új, szigorú tőkekövetelményi szabályoknak, akkor megint hitelszűke keletkezhet a gazdaságokban, a növekedés további lassulását előidézve. Az eurózóna egyes tagállamainak finanszírozási nehézségei miatt és a várható görög csőd előtt az Európai Bizottság szerdán tett javaslatot a banki tőkekövetelmények szigorítására, lényegében a Bázel III. névre hallgató új globális szabályozási csomag gyorsabb bevezetésére. Azzal érvelt, hogy az európai pénzintézetek csak így vészelhetik át az eurózónában tapasztalható államadósság-válság által keltett viharokat.

Ám Josef Ackerman, a Deutsche Bank befolyásos vezére úgy nyilatkozott, hogy a feltőkésítési ötlet éppen az államadósság-krízist nem oldja meg, hiszen ha a bankok nem tudnak a piacon friss és drága tőkéhez jutni, márpedig nem tudnak, akkor csak az államok zsebéből jöhet a pénz, vagyis az államadósság ennek révén tovább emelkedik.

Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság (EBA) a nyáron még abból a feltételezésből indult ki, amikor a pénzintézetek válságtűrő képességét vizsgálta, hogy nem lesz görög csőd, s hogy az alapvető tőkeelemek arányának ötszázalékosnak kell lennie. Az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso szerdán ugyan nem említett új arányszámot, de banki körökben úgy tudják, hogy az EBA kilencszázalékos kötelezettséget írna elő. Ezt a bankok kétféleképpen teljesíthetik: vagy növelik a tőkét, vagy csökkentik az eszközöket, kevesebb hitelt nyújtanak.

Ez utóbbi megoldás politikailag nagyon érzékeny kérdéssé válhat az enervált növekedést felmutató eurózónabeli tagországokban. Ráadásul az európai vállalatok nyolcvan százalékban banki finanszírozásra szorulnak, míg az amerikaiak csak harminc százalékban, mert találnak megfelelő mennyiségű egyéb forrást a működéshez és a fejlesztésekhez.

Az európai feltőkésítés csapdahelyzetét jól észleli Soros György, aki a csütörtöki Financial Times-ban azt írta, hogy inkább garantálniuk kellene a bankokat a kormányoknak, a tőkehelyzet javítására úgysincs pénzük az államadósság-válság miatt. A garancia fejében a pénzintézeteket kötelezni kellene, hogy kövessék az Európai Központi Bank (EKB) utasításait, azaz ne csökkentsék méretüket és indítsák meg a hitelezést, ahelyett, hogy az európai jegybankban tartják és fialtatják a náluk lévő pénzt.

Most publikált havi jelentésében az EKB újra figyelmeztet rá, szerinte milyen súlyos veszélyekkel jár az a német törekvés, hogy a görög krízis megoldásába vonják be a magánbefektetőket, köztük a bankokat is. Az eurózóna július 21-i csúcsértekezletén még arról állapodtak meg, hogy Görögország magánhitelezői 21 százalékos veszteséget szenvednek el, de azóta ez a szám folytonosan emelkedik, egyes értesülések szerint a leírási kötelezettség már elérte a hatvan százalékot, más hírek harminc-ötven százalékos magán-hozzájárulásról szólnak.

A helyzet ingatagságára jellemző, hogy míg az utóbbi napokban az európai tőzsdék derűlátóan fogadták a német-francia kezdeményezést a válság megoldására, bár annak részleteiről alig lehet tudni valamit, csütörtökön már estek az árfolyamok, ahogy a befektetők egyre kétségesebbnek érzik, születik-e átfogó megállapodás az október 23-ra halasztott uniós csúcstalálkozón. Olaszországnak viszont a kormány ingatag helyzete ellenére is sikerült 6,18 milliárd euró értékben kötvényeket kibocsátania csütörtökön, méghozzá valamivel kedvezőbb hozamszint mellett, ám a belpolitikai bizonytalanságok miatt a tízéves itáliai papírok hozama emelkedett.