A devizahitelekkel kapcsolatban két kérdés maradt nyitva: a szerződések egyoldalú módosítása, valamint az árfolyamrés. (A bankok a hitel folyósításakor devizavételi árfolyamon számították ki az adósok tartozását, míg a havi törlesztőrészleteket a devizaeladási árfolyamot alkalmazva állapították meg, a kettő különbsége az árfolyamrés.) Az egyoldalú módosításokról a Kúria polgári kollégiuma már egy 2012-es állásfoglalásában kimondta, hogy annak elvi lehetőségét a bankok kiköthették a szerződésekben, ezért az önmagában nem ütközik jogszabályba és nem tisztességtelen. Ám ettől még maga az egyoldalú módosítás, jellemzően a devizahitelek kamatának emelése lehetett tisztességtelen, amennyiben nem volt átlátható, kellően világos és érthető az ügyfél számára, hogy mi és miért változik. Az árfolyamrés esetében ugyancsak azt a kérdést kell tisztázni, hogy tisztességesen jártak-e el a bankok, amikor a devizavételi és -eladási árfolyamok alkalmazását írták elő.
Ám ahhoz, hogy ebben a két témakörben a Kúria állást tudjon foglalni, előbb tisztázni kellett két fontos kérdést: a bíróság egyáltalán vizsgálhatja-e az árfolyamrést ebből a szempontból, illetve egy szerződési feltétel mikor tekinthető kellően világosnak és érthetőnek. Egy uniós irányelv ugyanis előírja, hogy a szerződés elsődleges tárgyával, így például az árral, díjjal kapcsolatban a tisztességtelenséget nem lehet vizsgálni, amennyiben a feltételek világosak és érthetőek voltak. Ennek eldöntésére fordult a Kúria tavaly januárban az Európai Bírósághoz (EB).
Az EB szerdán ismertetett határozata szerint ugyan mindig az adott szerződést vizsgáló bíróságnak kell eldöntenie, hogy mi számít a megállapodás elsődleges tárgyának, így ebben az esetben tehát a Kúriának kell meghatároznia, hogy az árfolyamrést minek tekinti, ám a luxembourgi testület azt is közölte, hogy a maga részről az árfolyamrést nem sorolja ebbe a körbe. Ami a másik kérdést illeti: érthetőséghez nem elég, ha az adott szerződési kikötés pusztán alaki és nyelvtani szempontból érthető. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a bank reklámja, a kölcsönszerződés megkötése során adott tájékoztatása alapján az általánosan informált és ésszerűen körültekintő fogyasztó nemcsak felismerni képes a devizavételi és -eladási árfolyam közötti különbséget, hanem képes értékelni ezek alkalmazásának a törlesztőrészlet kiszámítására és az általa felvett kölcsön teljes költségére gyakorolt hatásait. Magyarán: megértette, hogy akkor is többet fizet majd vissza annál, mint ami pusztán a hitel kamatából és egyéb költségeiből következik, ha az árfolyamok nem változnak a futamidő alatt.
Bár az EB véleménye nem köti a Kúriát az árfolyamrés megítélésével kapcsolatban, ám mivel azt mégiscsak maga a bírói fórum kérte ki, így vélhetően elfogadja a luxembourgi állásfoglalást. A Kúria ezek után megvizsgálja az árfolyamrést, hogy annak alkalmazása tisztességtelen volt, vagy sem. Akik az előbbi mellett érvelnek, azt mondják: így nulla százalékos kamat és kezelési költség, illetve változatlan devizaárfolyam mellett is ennyivel többet kell visszafizetnie az adósnak. Ezzel szemben a bankok úgy érvelnek: a devizaalapú hiteleknél, jellegükből adódóan elkerülhetetlen a devizakonverzió, az árfolyamrés pedig lényegében ennek a költsége. Ebben a kérdésben mindenesetre nem kell őszig várnunk, hogy megismerjük a Kúria véleményét. A legfelsőbb bíróság tájékoztatása szerint az úgynevezett Kásler-ügyben (ebben a devizahiteles perben fordult Luxembourghoz a Kúria, és ismertették szerdán a határozatot) még a nyári ítélkezési szünet előtt döntést hoz, márpedig ez csak úgy lehetséges, ha az árfolyamrésről állást foglal.
Ami az egyoldalú szerződésmódosításokat illeti, ebben a kérdésben tehát már csak ősszel dönt a Kúria. A legfelsőbb bíróság nyilván megvizsgálja majd, hogy a módosítások tartalma megfelelt-e a jóhiszeműség és a tisztesség elvárásainak, vagy esetleg indokolatlanul és egyoldalúan előnyös volt a bankok számára. Eldönti: az egyoldalú szerződésmódosítások megfogalmazása a megállapodásokban kellően érthető, tételesen meghatározott volt, vagy sem.
Amennyiben egyik vagy akár mindkét kérdésben azt mondaná ki a Kúria, hogy a bankok tisztességtelenül jártak el, úgy abból két dolog következik: egyrészt ki kell javítani a devizahiteles szerződéseket, másrészt az adósoknak visszajár a jogtalanul beszedett pénz. Mivel a bíróságok csak egyedi ügyekben járhatnak el és reparálhatnak megállapodásokat, így a probléma átfogó rendezése a kormányra és a parlamentre vár. Ebben az esetben jogszabályalkotással kell kezelni a kialakult helyzetet, átírni az összes érintett szerződést – erre az Alkotmánybíróság idén márciusi döntésével már meg is adta az elvi felhatalmazást a kabinetnek. Erre, miként arra Rétvári Bence is utalt, a devizakölcsönök tervezett kivezetésével együtt kerülhet sor.
Ami az adósoknak esetleg visszajáró pénzeket illeti: az árfolyamrés esetében ez ügyfelenként néhány tízezer, esetleg pár százezer forintot jelent. Így a bankoknak az árfolyamréssel beszedett pénzek visszafizetése néhány tízmilliárd forintos tételt jelenthet. Az egyoldalú szerződésmódosítások esetében már nagyobb a tét. A bankok jellemzően a devizahitelek kamatán változtattak: a svájci frankban jegyzett lakáshitelek esetében az átlagos kamat a korábbi négyről hat százalékra nőtt 2009-ben. Egy tízmillió forintos, húsz évre felvett kölcsön esetében a havi törlesztőrészlet csak emiatt havi több mint tízezer forinttal emelkedett. Így egy átlagos ügyfél esetében, aki jellemzően 6-7 millió forintot vett fel a bankjától, több százezer forint járhat vissza, ha a Kúria úgy dönt, az egyoldalú módosítások nem voltak tisztességesek. A bankok számára ez akár a százmilliárd forintot is bőven meghaladó terhet jelenthet.
