A nemzetközi felmérésben azt firtatták, hogy két-három évre, az otthonuktól három-öt órányi repülőútra teljes munkaidejű állást a jelenleginél 10 százalékkal több fizetésért elvállalnának-e a megkérdezettek. A legnagyobb arányban az alacsony jövedelműek és a kevésbé iskolázottak mozdulnának, körükben szinte minden harmadik megkérdezett válaszolt igennel. Átlagon felüli, összességében 30 százalékos a 35 éven aluliak vállalkozó kedve, sőt, 29 százalék a magasabb pozíciójú döntéshozók és a férfiak körében a külföldi munkalehetőségre az adott feltételekkel elszerződni készek aránya.

Összességében a világ munkavállalóinak egyötöde (19 százaléka) nagyon szívesen dolgozna egy másik országban.  A magyar munkavállalók mobilitási kedve az átlagosnál valamivel alacsonyabb, 15 százalékuk mutat nagy érdeklődést egy ilyen ajánlat hallatán. Leginkább Mexikó (34%), Brazília (32%), Oroszország (31%), Törökország (31%) és India (28%) polgárai vállalnának külföldön munkát ezekkel a feltételekkel – olvasható az Ipsos Canadian Employee Relocation Council megbízásából végzett kutatásának összegzésében.

A külföldi munkavállalást leginkább az motiválná, ha az ilyen tervekkel rendelkezők két év elteltével garantáltan visszatérhetnének a jelenlegi pozíciójukba – 35 százaléknyian szívesebben vállalkoznának így a váltásra. Az is ösztönző lenne, ha egytizeddel nagyobb bérezést (31%), hazalátogatásra szóló repülőjegyet (30%), fizetett nyelvtanfolyamot (29%) kapnának a máshol dolgozni kívánók. A magyarok körében is a korábbi állásba való biztos visszatérés növelné leginkább a migrációs kedvet (41%), míg a második legerősebb ösztönző erő, ha nyelvtanfolyamot is fizetnének (34%).

A váltásra leginkább motiváló tényezők közül tízből négyen (38%) a jobb fizetést nevezték meg. További érvként szerepeltek a jobb életkörülények (28%), a nemzetközi tapasztalat (27%), a kalandvágy (15%) és az új kihívás, illetve új kezdet lehetősége (15%). Azok, akik nem vállalnák el ezt a munkát, keveslik egy ilyen mértékű változáshoz a 10 százalékos fizetésemelést (36%), tízből hárman (30%) nem hagynák maguk mögött a családjukat és a barátaikat, 15%-nak túl távol esne, 13% karrierjében kései lenne a váltás, míg másik 13 % nem mozdítaná el a gyermekeit az iskolából, s a barátaik mellől.

A megkérdezettek több mint negyede ugyanakkor országhatáron belül, más városban szívesen vállalna állást nagyobb fizetésért. Tízből négyen fontolóra vennék, míg negyedük nem szívesen, 13% pedig egyáltalán nem élne egy ilyen lehetőséggel. 

Országon belül a legjobban mobilizálhatók a mexikóiak (44%), a brazilok (42%), az olaszok(40%), az argentinok (35%), a lengyelek és a spanyolok (33%). A magyarok az átlagnak megfelelő arányban, 27 százaléknyian említették, hogy szívesen mennének az ország más településére, ha a felsorolt feltételeket biztosítanák számukra –  ezek a legfontosabb megállapításai annak a közvélemény-kutatásnak, amelyet az Ipsos csoport végzett a Canadian Employee Relocation Council megbízásából.