galéria megtekintése

„Teljesen paff voltam, amikor el merészelték fogadni az MNB-s titkosítást”

A monetáris politikához nem kapcsolódó ügyről van szó, ami a parlamenthez és a nemzeti bankhoz is méltatlan – mondta a jegybanktörvény módosításáról Bod Péter Ákos. A volt jegybankelnök nem tud vitatkozni azzal, hogy Matolcsy György elveszítette az önkontrollját.

- Surányi György volt MNB-elnök azt nyilatkozta, hogy több mint kollegiális a kapcsolata Matolcsy Györggyel. Önnek?

- Nagyon rég találkoztam vele személyesen, nem is tudom felidézni, hogy mikor. Volt elnökök nem nagyon szoktak jegybanki ügyekről beszélni. Ez egy nagyon kicsi klub. Hagyományféle, hogy az utódok monetáris politikáját nem kommentáljuk a nyilvánosság előtt. De a sajtó kérdései elől nem zárkózhatok el, egyetemi ember vagyok, ki van írva a táblára, hogy gazdaságpolitika tanszék, a gazdaság és a politika is benne foglaltatik, tehát licencem van, hogy erről szóljak.

- Mi a véleménye a jegybanktörvény-módosításról? Az államfő nem írta alá, szerinte alkotmányellenes.

 

- Én teljesen paff voltam múlt kedden, amikor a parlamentben a képviselők el merészelték fogadni a módosítást. Már csak azért is, mert a jegybank komoly intézmény, és ha az MNB-re vonatkozó törvényt módosítják, annak van egy menete. A jegybank része az európai banki struktúrának, tehát ki kell kérni az Európai Központi Bank álláspontját, amihez illik adni 60-90 napot. Ez ezúttal nem történt meg. Az pedig abszurd, hogy megkapják a magyar törvénytervezetet hétfőn Frankfurtban, és másnap délutánra foglaljanak állást jogi, javadalmazási ügyekben.

Fotó: Földi Imre / Népszabadság

- Matolcsy György Orbán Viktor gazdasági minisztere volt, és nyílt elvárás a miniszterelnök részéről, hogy jegybankelnöki minőségében segítse a kormány gazdaságpolitikáját. Rendszeresen vacsoráznak például Encsen az Anyukám Mondta étteremben, ezt senki sem cáfolta. Ez nem túl szoros kapcsolat?

- A sors úgy hozta, hogy amikor a nemzeti bank elnöke lettem, kormánytagságot hagytam hátra. De hozzáteszem, tudomásul vettem a felkérés pillanatában, hogy egy volt miniszter az volt miniszter, és az MNB elnöke jegybankelnök – ráadásul egy olyan struktúrában, ahol van négy megörökölt alelnöke, és testületi döntések születnek. A jegybankelnök nem politikus, ha van is pártszimpátiája vagy valamilyen, a minisztersége idejéből való személyes szimpátiája, azt alá kell rendelnie a jognak. Én három évet töltöttem ki a hatéves mandátumból, és e vonatkozásban komoly kritikát nem kaptam. Bár én nagyon tiszteltem Antall József miniszterelnököt, de nem mint volt miniszter, hanem mint a nemzeti bank elnöke töltöttem be a tisztemet. A nemzetközi gyakorlatban nem ritka, hogy politikai oldal szerint választanak a miniszterelnökök jegybankelnököt, de miután a kinevezés megtörtént, az MNB-elnöknek tudnia kell, kinek tartozik felelősséggel.

Fotó: Földi Imre / Népszabadság

- Matolcsy György tudja ezt?

- Én ezt nem kommentálom. A túl szoros kapcsolat természetesen valóban diszfunkcionális lehet, mint ahogyan félrehúzhat a rossz kapcsolat is a miniszterelnökkel. De a túl szoros kötődés kerülendő, mert a monetáris politikai funkciót tekintve világos, hogy a központi banknak más céljai vannak, mint egy politikusnak lehet: időtávot, hatásmechanizmust és a felelősséget tekintve is.

- Az MNB alapítványai 260 milliárd forint felett rendelkeznek. És – egyebek mellett – milliárdos műkincs-, festmény- és villavásárlásokról döntenek. Ön jegybankelnökként vett volna borházat?

- A jelenlegi törvény óriási függetlenséget ad a jegybanknak. Ez felveti az arányok és a mérték tudásának kérdését. Előfordulhat, hogy egy jegybankelnök nincs megelégedve az apparátus szakmai tudásával, ezért pénzt áldoz arra, hogy jobban képzett munkatársai legyenek, költ a közgazdasági oktatásukra. De ha nem tíz, hanem több száz embert iskoláznak be, az már nyilvánvalóan túlmutat az MNB reális munkaerőigényén, az már a munkaerőpiacra való „termelés”, ami állami feladat, szaknyelven kvázi fiskális tevékenység. Amikor elnök voltam, téliesítettem a teniszpályát, hogy a munkatársak télen is tudjanak sportolni, de erről jelentést kellett írnom a tulajdonosnak, mert volt róla egy bejelentés. És el is kellett számolni, mert közpénz. Azaz önkontrollról is szó van.

- Matolcsy elveszítette az önkontrollt?

- Nehéz lenne vitatkozni ezzel.

- Az MNB alapítványainál kezelt pénzek „elveszítik közvagyon jellegüket” – ezt állította Bánki Erik, a törvényjavaslat beterjesztője.

- A nemzeti bank pénze közpénz. Mi más lenne? – hogy én is idézzek egy magas rangú fideszes politikust.

- Kövér László mondta ezt.

- Igen. Az élet bonyolult szokott lenni, ez viszont egyértelmű kérdés. A parlamenti képviselők esküt tettek, és nem értem, hogyan vágott ez a szavazás össze az esküjükkel. Hétfőn beterjesztik, kedden elfogadják... Nem rendkívüli állapotról van szó, egy ipari katasztrófára adott reakcióról! A vásárlásokat sem értem, és emiatt már konfliktusba is keveredtem Matolcsy Györggyel, nyílt levelet is kaptam tőle, ezért vonakodom ezt szóba hozni még egyszer. Ám a nemzeti banknak nincs olyan mandátuma, hogy nagy értékű ingatlanokat vásároljon saját helyigényeinek kielégítésén túl. Az MNB nem beruházási bank, hanem monetáris hatóság. Ha most az lenne a hír, hogy háromszoros áron adja el például az Eiffel Palace irodaházat, az épp olyan probléma lenne, mintha háromszoros áron vásárolja. Miután az MNB közpénzt kezel, százszázalékos állami tulajdonban van, az esetleges veszteségét az adófizetők fogják állni, az esetleges nyeresége pedig az államháztartást illeti, így az adófizetők terheit kell, hogy csökkentse. Azaz a jegybanki nyereség fogalmának nincs közgazdasági értelme. Nem baj, ha nyereséges a jegybank, de nem sikerkritérium. Az elnök talán nem így látja, de én azt gondolom, hogy a törvényből és a logikából nem következhet üzleti célú ingatlanok vásárlása.

- Rosszalló leveleket kapott Matolcsy Györgytől?

- Nyílt leveleket kaptam, legutóbb tavaly nagypénteken, húsvét előtt. Ez utóbbit nem is volt érkezésem végig olvasni, a lényegét ismerőseim összefoglalták: az ingatlanokkal voltak kapcsolatosak, valamint korábbi gazdasági miniszteri működésem kritikáját tartalmazták. De túlzásnak tartottam, hogy az MNB-közlemények sorát egy nekem szóló levél vezeti. De szerencsés memóriám van, csak a jó dolgokra szoktam emlékezni, az agykapacitásom véges...

- A jegybanki alapítványi titkosítások bármikor is indokoltak lehetnek?

- Egészében véve elhibázott állításra építették az MNB-törvény módosítását. Méltatlannak is tartom a nemzeti bankhoz az egészet. Lehetnek persze üzleti, szakmai titkok, mint amelyek a devizatartalék összetételéhez kapcsolódnak, és a nyilvánosság elől elzárhatók, de ahhoz is az EKB hozzájárulása és bölcs kommentárja kellene. Ám ahogyan hallom és olvasom, a monetáris politikához semmilyen módon nem kapcsolódó tevékenységekről van szó. Az én sajátos nézőpontom - mint volt jegybankelnök - szerint

az egésznek semmi értelme nincs, sem a törvény módosításának, sem az eljárásnak.

Nem értem a kapkodást, a mögöttes szándékot. Nem vagyok összeesküvés-elméletre hajlamos, de most már én is úgy látom, hogy itt valami nagyon fura, a monetáris politikához nem kapcsolódó ügyről van szó, az pedig mind a parlamenthez, mind az MNB-hez méltatlan, hogy ilyen rapid módon át tudták vinni a módosítást a parlamenten. De a "checks and balances", a fékek és ellensúlyok rendszere a helyén volt. Személy szerint nagyon örülök annak, hogy az államfő is véleményt nyilvánított, és az Alkotmánybíróság dönt az MNB-törvény módosításáról. És ha valaki kételkedett volna abban, hogy miért fontosak a fékek és ellensúlyok egy demokráciában, hát most nyilvánvaló lett: pontosan azért, hogy ilyen rapid döntések ne tudjanak érvényesen megszületni. Nem értem az igazságügyi minisztert, és nem értem a kormányt sem: a központi bank jogállását érintő ügyet nem lehet "áttolni" egy képviselőre, hiszen a nemzeti bank a magyar állam száz százalékos tulajdonában lévő intézmény. A kormány ugyan nem szólhat bele a monetáris politikába, de az MNB olyan intézmény, amelynek a kiszámítható és tartós jogi keretek közötti működése az állam általános  felelősségi körébe tartozik. És ha valaki azt kérdezi, hogy a kibocsátott állampapírok kockázati besorolásában mi miért Románia mögött vagyunk, miért a befektetésre nem ajánlott - "bóvli”- kategóriába tesznek/tartanak minket a nemzetközi hitelminősítő intézmények, akkor abban az ilyen törvényalkotás gikszerek is szerepet játszanak. Volt rá példa, hogy egy iparág helyzetét egy hétvége alatt rendezték át a parlamentben. Most egy központi intézmény, a jegybank jogi viszonyait rendezték volna át másfél nap alatt - az olvasó el tudja képzelni, hogy ez így nagyon nincs rendjén.

- A Matolcsy-alapítványokkal, azzal, hogy a rendelkezésükre álló pénzek hozam részéből államkötvényt vásárolnak, valójában a költségvetést tiltott módon finanszírozza meg közvetve a jegybank, nem?

- Ha a jegybank valamelyik alapítványa negyven millióval gazdálkodik, és jótékonysági tevékenységet folytat, azzal nincs baj. Az én elnökségem alatt is rengeteg kérelem érkezett a jegybankhoz, ezért én egy bizottságot működtettem, aminek a munkájában soha nem vettem részt, a bizottság tekintélyes és feddhetetlen emberekből állt. Ez így volt etikus, de praktikus is egyben: az elnök ne vegyen részt annak az eldöntésében, hogy hová adnak pénzt és hová nem. A jegybanki elnök nagy tekintélyű intézményt vezet, tehát óvni kell magát a buktatóktól. Ha egy MNB-alapítványnál van maradvány pénz, és azt jó helyen parkoltatják, abba senki sem fog belekötni, amennyiben egy negyvenmilliós alapítvány le nem kötött forintjairól van szó. Ha viszont több százmilliárdról van szó, olyan kérdés vetődik fel, mely már az országhatárt is túllépheti, hiszen a központi költségvetés jegybank általi közvetlen finanszírozását tiltja a magyar és az uniós jog. Persze lehet jogászkodni, hogy az alapítványi gazdálkodás közvetett vagy közvetlen-e; az alapítványi jogot nem tanulmányoztam. De az ókori görögök óta tudjuk, hogy az élet kis és nagy ügyeiben a mérték számít.

- Az mennyire stílusos, megszokott, hogy a kiszivárgott hírek szerint a jegybankelnök maga lobbizott a miniszterelnöknél, hogy legyen meg a titkosítás?

- Jegybankelnöke és miniszterelnöke válogatja. Én nem tudok most egy összehasonlító elemzést letenni az asztalra ebben a kérdésben. Saját példámat tudom említeni, engem Antall miniszterelnök felhívott, ha történt valami a világban és érdeklődött nálam, vagy én küldtem el neki valamilyen anyagot. Abban semmilyen problémát nem látok, ha a központi bank elnöke a miniszterelnökkel tartja a kapcsolatot az ország ügyében. Az ország ügye a lényeges, hogy az ő magánkapcsolatuk milyen, az eddig sem foglalkoztatott.

- Lázár János a napokban azt mondta, hogy Magyarország gazdasági sikereihez szükség volt az MNB segítségére, az MNB-nek pedig ehhez a segítséghez szüksége van arra a gazdasági mozgástérre, amit az inkriminált törvénymódosítás biztosít. Ön is látja ezt az összefüggést?

Fotó: Földi Imre / Népszabadság

- Ez a magyarázat nem oszlatott el semmilyen kételyt. Az alapdilemmára, hogy közpénz-e a MNB-nél keletkező eredmény, a válasz alkotmányos alapon is az, hogy közpénz. A gazdasági helyzet, és a siker más ügy.

- Mi a helyzet a gazdasági sikerekkel?

- A magyar gazdaság ma valóban jobban teljesít. Ezzel azonban a kormány nevében nem villognék, nem reklámoznám – és főleg nem az adófizetők pénzén. Ugyanis lenne alapja azt mondani, hogy nem a kormányzati tevékenység eredményeként, hanem annak ellenére, erős ellenszélben mutatkozik némi fejlődés. A jelenlegi szabályozási környezetben nagyon nehéz előretekintő, tartósan nyereséges működést produkálni: a befektetőknek folyton olyan kockázatokkal kell szembesülniük, amelyek egy normális közegben a rémálmaikban sem bukkannának fel. Túlpolitizált a rendszer, politikailag determináltak a közbeszerzések. Aki nyitott szemmel jár, tudja.

- A miniszterelnöki akarat érvényesül minden téren?

- Politikai kapcsolat nélkül a fáma szerint szinte lehetetlen jelentős ügyeket elintézni – így aztán nem lesznek jelentős ügyek. A magyarországi beruházási hányad jóval kisebb a térségben tapasztaltnál, és a növekedésünk is alacsonyabb, mint a térség országaiban. A legtöbb, amit elmondhatunk, hogy néhány ágazat az elmúlt években irdatlan erőfeszítések árán karcsúsodott, modernizálódott. Ahhoz viszont azért nagy egó kell, hogy a gazdasági miniszter vagy a kormányfő kijelentse: amikor válság van, akkor az a külföld hibája, amikor viszont növekedünk, akkor az a magyar miniszterelnök és a jegybankelnök zsenialitása miatt történik.

- A kormány már a költségvetést is a parlament nélkül módosíthatná Lázár János előterjesztése szerint.

Fotó: Földi Imre / Népszabadság

- Ha csak nagyobb kormányzati mozgásteret adna a javaslat a maradványpénz elosztásának, akkor azt tekinthetnénk rugalmasságot növelő innovációnak. De most, hogy kérdezik, a beszélgetés eddigi részével a hátunk mögött, az ember gyanakvóvá kezd válni. Pedig abból szoktam kiindulni – ez elvi alapvetésnek és munkahipotézisnek is kiváló –, hogy valaki azért csinál valamit, mert azzal szolgálja a közjót. Ha aztán a döntés, a törvénytervezet ezen a teszten nem megy át, akkor tesszük fel a további kérdéseket. Én a régi iskolához ragaszkodom, először a közjó kérdéséből indulok ki, ám ha ahhoz nem illeszkedik a válasz, akkor jöhet az analitikus kérdés: kinek jó, kinek kedvez az ügy? A dolog a nemzeti bank ügyében egyszerű:

ott én a közjót nem tudtam felfedezni.

- Matolcsy György nem a közjót szolgálja, mint unortodox jegybankelnök?

- Az unortodoxia kifejezés azért sem helytálló, mert gyakran arra alkalmazzák, ami ellentéte ugyan a máshoz szokottnak, viszont lehet, hogy korábbi korszakokban az volt a szokványos. Vegyük azt a nem képzeletbeli esetet, hogy államosítják a tankönyviparágat. Az ilyesmi a fejlett világban valóban szokatlan, ám egy korábbi korban minálunk ez volt az ortodoxia. Bár tudom, hogy van, aki az unortodox jelzőt magára használja, és büszkén vállalja, az unortodoxia kifejezést én nem használom. És nemcsak azért, mert esztétikai kifogásaim vannak vele szemben.

Bejelentkezés
Bejelentkezés Bejelentkezés Facebook azonosítóval

Regisztrálok E-mail aktiválás Jelszóemlékeztető