A kormány a 2014-es költségvetési törvényben szereplő 295 forintos euróárfolyam után 2015-ben 306,5 forintos árfolyammal számol. Ebből azonban jelentős következtetést felesleges levonni. Mint azt lapunk korábban kiszámolta, ahhoz, hogy papíron ne emelkedjen a GDP-arányos államadósság 2014-ben, bőven 310 forint alatti árfolyam kell, ennek megfelel a jövő évi tervszám.
Az idén azonban ez a szint egyelőre nem tűnik elérhetőnek, sőt a görbe inkább a mindenkori mélyponthoz közelít – a 324 forintot is meghaladó szintet 2012. január 5-én érte el a nemzeti deviza. Ez erősen kérdésessé teszi annak az alaptörvényben is rögzített célnak a megvalósítását, hogy az államadósság szintje évről évre csökkenő mértéket kell mutasson.
Jelen állás szerint ez az idén nem fog összejönni, ám ami a költségvetés tervezése szempontjából ennél fontosabb, 2015-re is olyan büdzsét kell összeállítani, amely csökkenő államadóssági rátát tartalmaz. Ezért feltétlenül szükséges a mostaninál erősebb forint.
Az államadósságot persze más tényezők is csökkentik, így a magasabb infláció mellett a nagyobb gazdasági növekedés is. Utóbbi meghatározása egészen érdekes lesz, hiszen a közelmúltban emelte a kormány a 2014-es növekedési prognózisát 3,1 százalékra. Az MNB nyári inflációs jelentése 2015-re 2,5 százalékos bővüléssel számolt, ennél a kormány várakozása szinte biztosan magasabb lesz, kérdés, mennyivel.
A kormányzat korábban is még gyorsabb növekedést várt 2015-re, és az eddigi bejelentések és nyilatkozatok szerint valóban az ideinél is jobb eredményre számít, ami 3,1 százaléknál magasabb ütemet kellene jelentsen.
A száguldó GDP azért sem ártana 2015-ben, mert a kiadásokat is finanszírozni kell. Márpedig lesz néhány extra költés jövőre. Első körben a 2,5 százalékos infláció alapból ekkora mértékű nyugdíjemelést is jelent, ez pedig 2800 milliárd forintot meghaladó nyugdíjköltést alapul véve nagyjából 100 milliárd forinttal emeli a tb-kassza kiadási oldalát.
Emellett néhány tízmilliárd forintot el fog vinni a családi adókedvezmény minap belengetett módosítása, amely jelentősen megemelné a két gyereket nevelők kedvezményét. A havi húszezer forint helyett 40 ezer forint kedvezmény összességében 40-60 milliárd forinttal csökkenti az szja-bevételeket.
Ennél is jelentősebb, nagyjából 150 milliárd forintot tehet ki a bankok számára visszautalandó vagy be nem fizetendő bankadó. A devizahiteles elszámolás és forintosítás ugyanis visszamenőlegesen csökkenteni fogja a bankok mérlegfőösszegét 900-1000 milliárd forinttal. Ez pedig kisebb bankadót is fog jelenteni.
Technikailag ez a jövőre utalandó adóból levonható lesz, ám ez a tétel hiánynövelő lehet az uniós kimutatásoknál is. A devizahitelek elszámolásával több hónapig nyammognak majd a bankok, így a bankadóban keletkező korrekció már 2015-öt fogja terhelni.
Különleges kiadások nélkül így a büdzsét eleve 300 milliárd forint extra teherrel kell tervezni – úgy, hogy mindeközben az adósság nem emelkedhet, a hiány pedig nem lehet több a GDP három százalékánál.
Nem kell jóstehetség, hogy mindennek fényében felesleges lehet egy számjegyű szja-ról vagy egykulcsos társasági adóról beszélni jövőre. Ezek csak akkor képzelhetők el, ha egyéb fronton keményít a kormány. Kérdés, ezt hol tudná megtenni. A bankadó vagy a tranzakciós illeték nem emelhető – főleg a devizahiteles elszámolás idején –, ám a távközlési vagy a közműadó feljebb tolható. Ezekből azonban nagy pénzek nem jöhetnek be reálisan.
