Orbán Gábor, a nemzetgazdasági tárca államtitkára a jelentésre reagálva utalt arra, hogy az IMF-dokumentumnak nincs relevanciája, miután Magyarország tavaly nyáron az IMF-hitel utolsó részletének idő előtti visszafizetésével elvágta a köldökzsinórt, nem tartozik a felügyelt, úgynevezett programországok közé. Ettől függetlenül évente, a magyar féllel való konzultáció után közreadják szokásos országjelentésüket, megteszik ajánlásaikat, de az már a kormány szuverén joga, hogy megszívleli vagy az asztalfiók mélyére süllyeszti-e azokat.
Gyaníthatóan ez utóbbi következik, hiszen az IMF a kormány számára vállalhatatlan ajánlásokat tett: a válságadók fokozatos kivezetése, a bankadómérséklése ugyanis nem szerepel a reklámadó bevezetésével újabb szektort megsarcoló kabinet tervei között, a kamatcsökkentések befejezéséről pedig a jegybank saját hatáskörében dönthet, s nem adja jelét ebbéli szándékának.
Az IMF szerint a bankok tehermentesítése a hitelezésen keresztül a gazdasági növekedést szolgálja, ebben segíteni kellene őket, például jogi eszközökkel lehetővé kellene tenni számukra portfóliójuk megtisztítását. (Az MNB a most formálódó „rossz bank” koncepcióval éppen ezt készíti elő, igaz, a legfontosabb részletek még nem ismertek.)
Szintén szorgalmazzák a növekedési hitelprogram kiterjesztését, a jegybanki ingyenpénz hatékonyabb, szélesebb körben történő felhasználását. A költségvetési kiadásokat pedig a növekedés szolgálatába állítanák, mert csak így valósítható meg a nyomasztó, 80 százalékos GDP-arányos államadósság fenntartható és érdemi csökkentése.
A növekedéssel alapvető bajai vannak az IMF-nek. Elismeri, hogy a recesszión túljutott a gazdaság, de annak bővülését korlátozottnak látja. Az idén kétszázalékos növekedést valószínűsít, de a következő két évben 1,7 százalékos, lassúbb iramra állhat át a gazdaság, amelyet egyrészt a magánberuházások alacsony szintje, másrészt a hiteleinek törlesztésével pénzügyi egyensúlyát kereső lakosság szerény költekezési hajlandósága vet vissza.
Százezrek közmunkába állításával nőtt ugyan a foglalkoztatottság, de a munkaerőpiac minőségén ez nem javított, ezért a strukturális reformok következetes végrehajtását javasolják, vesszőparipájuk, a kiszámítható gazdaságpolitika a befektetőbarát üzleti környezet megteremtésével egyetemben.
Orbán Gábor az MTI-nek azt mondta, hogy számos célban egyetértenek az IMF-fel, de az oda vezető utat másként látják. Pozitívumként hozta fel, hogy már a szervezet is elismeri a kormány erőfeszítéseinek jól látható eredményeit, így a fegyelmezett költségvetési politikát és a növekedési fordulatot, a fizetési mérleg aktívumát.
