Szerencsénk, hogy itt nem fenyeget börtön az ételpazarlásért

Magyarországon a legutóbbi, meglehetősen szakállas, 2006-os Eurostat-kutatás szerint 1,8 millió tonna ehető élelmiszer kerül a szemétbe. Igaz, míg Franciaországban főképpen a vásárlók pazarolnak – a kidobott élelmiszer több, mint 60 százaléka a háztartásokból kerül a kukába – nálunk inkább az ipar, a kereskedelem, a vendéglátás és a mezőgazdaság. A magyar fogyasztók „mindössze" 400 ezer tonna táplálékot dobnak ki, 1,4 millió tonnát pedig az élelmiszerlánc többi szereplője.

Ehhez képest egyelőre csepp a tengerben, amit a Magyar Élelmiszerbank Egyesület meg tud menteni. Mint azt Sczígel Andrea, a szervezet külső kapcsolatok igazgatója elmondta: tavaly 2600 tonna élelmiszer-felesleget vettek át a kereskedő és gyártó adományozóktól, s továbbítottak partner-segélyszervezetek segítségével körülbelül 250-300 ezer nélkülözőnek. Két éve 1600 tonna árut vettek át.

– A gyártóknál előfordul, hogy egy-egy termékből a piaci feltételek változása miatt túltermelés alakul ki, de van, amikor előre lehet számolni a „selejttel". Ha egy tejfeldolgozó például más ízre állítja át a gyártósort, az első néhány tételnek „kevert" íze lesz, ami gyártási szempontból selejtes terméknek minősül, ám biztonsággal fogyasztható – mondta Sczígel Andrea. A kereskedők jellemzően a lejárati idő közeledte miatt akarják gyorsan „kisöpörni" a polcokról a még megmaradt árut.

Magyarországon a törvények nem teszik lehetővé az élelmiszerek forgalomba hozatalát sem a fogyaszthatósági, sem a minőségmegőrzési időn túl. Az ilyen – a törvény szerint biológiai hulladéknak minősülő – élelmiszer megsemmisítése a kiskereskedőt terheli tonnánként több tízezer forintért. Ezért történik, hogy a boltok még a tényleges lejárati idők előtt akciózzák a termékeket – vállalva a kockázatot, hogy nyakukon marad némi hulladék –, vagy eladományozzák azokat. Utóbbi esetben rá­adásul az áru értékének 120 százalékával csökkenthetik a társasági adóalapját adomány címén. Persze az átadott élelmiszert is adminisztrálni, mozgatni kell, ami részben a kereskedő feladata.

Az élelmiszer-biztonsági szabályok egyébként éppen úgy kötik az élelmiszerbankot, mint az adományozó élelmiszer-feldolgozót vagy kiskereskedőt, azaz a fogyaszthatósági lejárati idő után ők sem oszthatják ki az élelmiszert.