SZÉP Kártya: előnyök és kockázatok

Értékelte a Széchenyi Pihenő (SZÉP) Kártya kiterjesztésének hatásait a Pénzügykutató. Előnyök és kockázatok egyaránt vannak.

Alapjaiban változtatta meg a béren kívüli juttatások rendszerét a SZÉP Kártya. Ami korábban volt, már nincs, az átlag munkavállalót leginkább érintő hideg és meleg étkezési utalványok helyét a SZÉP Kártya vendéglátási alszámlája és az Erzsébet-utalvány veszi át. A Pénzügykutató Zrt. közleménye szerint azt vizsgálták, hogy az új rendszer valóban hozhat-e olyan megtakarításokat, amely indokolja az állami beavatkozást.

A szakértők szerint az 1998-ban bevezetett Üdülési Csekk kibocsátásának eredeti célja a belföldi turizmus élénkítése és a szociálisan rászorulók kedvezményes üdülésének segítése volt, felhasználhatóságának körét azonban oly mértékben bővítették, hogy néhol még szépségápolási termékek megvásárlására is fel lehetett használni a támogatott csekket, ami egyáltalán nem szolgálta az eredeti célt. A SZÉP Kártya használatának kiterjesztésével emelkedik a turizmusra felhasználható összeg, így több jut a gazdaság élénkítését szolgáló belföldi turizmus támogatására.

A SZÉP Kártya a gyakorlatban 2011 júliusától indult útjára, az év októberétől az Üdülési Csekk már nem adható kedvezményesen, 2012 januárjától pedig a meleg étkezésre adható, valamint az eddig leginkább az egészségpénztárakon át igénybe vett rekreációs és sportszolgáltatások igénybevételére adható támogatások helyébe a SZÉP Kártyán át igénybe vehető kedvezmények lépnek. Egy munkavállaló esetében évente akár 450 ezer forintnyi összeg kerülhet a SZÉP Kártya révén e szolgáltatókhoz, mivel a szálláshely alszámlára 225 ezer forint, a vendéglátás alszámlára legfeljebb 150 ezer forint, a rekreációs alszámlára pedig 75 ezer forint támogatás utalható maximálisan

Az OTP, a K&H és az MKB leányszervezete 2011-ben bocsátott ki SZÉP Kártyát, bár néhány további bank is megfelel a rendeletben támasztott követelményeknek. A piacra lépés valódi korlátja a kormányrendeletben támasztott díjelőírás: a szolgáltató nem szedhet díjat, jutalékot a munkavállalótól vagy a munkáltatótól, az elfogadóhelyeknél alkalmazott jutalék sem lehet a forgalom 1,5 százalékánál nagyobb.

A SZÉP Kártya használata a korábbi papíralapú utalványokkal szemben számos előnyt nyújt mind a munkavállalóknak, mind a munkáltatóknak, mind az elfogadóhelyeknek.

Mindenki számára fontos előny, hogy lényegesen olcsóbb megoldást biztosít, mint a korábbi rendszerek. A kormányrendelet rögzíti, hogy a kártya kibocsátásával és használatával kapcsolatban a munkáltatónak (aki a támogatást nyújtja) és a munkavállalónak (aki a támogatást kapja) díjat, egyéb költséget semmilyen jogcímen nem lehet felszámítani, a kártyával kapcsolatban felmerült költségeket a kártyaelfogadási szerződésben foglaltak szerint a kártyát kibocsátó pénzintézet, illetve a szolgáltató viseli. Az elfogadóhelyek felé felszámított jutalék mértéke legfeljebb a fizetési forgalom 1,5 százaléka lehet, és a jutalékbevételt a kibocsátónak a SZÉP Kártya rendszer működtetésére és marketingjére kell fordítania. A 1,5 százalék közel áll a bankkártya-elfogadói jutalék átlagos értékéhez.

A korábbi rendszerben az elfogadóhelynek az Üdülési Csekkért például 6 százalékos ügyleti jutalékot és évente 21 ezer forint (előre fizetendő) partnerkapcsolati díjat kellett fizetni a Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft-nek. A SZÉP Kártya részben az étkezési utalványok kiváltására is szolgál, amelyeket szintén jelentős mértékű szolgáltatási díjjal működtettek a korábbi szolgáltatók.
A másik oldalon az értékpapír minőségű és biztonságú, szigorúan sorszámozott nyomtatványok előállítása jelentett komoly költséget, amelyet a munkáltatók fizettek az étkezési jegyeket forgalmazóknak. A munkáltatók, az igénybevett utalványmennyiségtől függően, 1-7,5 százalék kezelési költséget fizettek Nemzeti Üdülési Szolgálat Kft-nek. Az étkezési csekkek esetében a munkáltatók szintén jelentős, az igénybevett utalvány mennyiségétől függően 4-8 százalék jutalékot fizettek a szolgáltatóknak.

A munkáltatók, a munkavállalók és a felhasználóhelyek számára egyaránt előnyt jelent, hogy a SZÉP Kártya perspektivikusan az összes béren kívüli juttatást integrálhatja, és úgy működhet, mint egy korlátozott körben felhasználható elektronikus pénztárca. A kártya használatából fakadó költségcsökkenés és a támogatott szolgáltatások kiterjesztése növeli a turisztikai-vendéglátói-rekreációs ágazatok forgalmát.

A munkáltatói megtakarítások az Üdülési Csekkeknél az utalványforgalom 1,5-8 százaléka közé tehetők. Tavyla előtt 46 milliárd forint értékben bocsátottak ki csekket, erre vetítve a SZÉP Kártya révén elérhető megtakarítás 1-3 milliárd forintra rúghat. A teljes étkezési utalványforgalom megközelítette a 300 milliárd forintot, amelynek azonban feltehetően csak a kisebbik hányada kapcsolódott a melegétel-szolgáltatáshoz.

Felmérések 70 és 130 milliárd forint közé becslik a melegétel-utalványok éves forgalmát, így a melegétel-utalványok éves forgalmát 100 milliárd forint lehet, amelyen a 4-8 százalékos, munkáltatóktól kért jutalék átlagosnak tekinthető 5,5-6 százalékos értékével, továbbá az adminisztrációs és beragadási költséggel számolva is 5,5-6 milliárd forint lehet a munkáltatóknál jelentkező megtakarítás. Az Üdülési Csekk és a melegétel-utalvány kártyával történő kiváltása így együttesen 6,5-9 milliárd forintos megtakarítást eredményez a munkáltatóknál.

Az elfogadóhelyeken a 3,5-4,5 százalékkal alacsonyabb jutalék és a kieső adminisztráció miatt együttesen 4, illetve 5 százalékos megtakarítással számolhatunk. Az Üdülési Csekkek 2010. évi 46 milliárd forintos tényleges forgalmát és a melegétkezési utalványok 100 milliárd forintra becsült forgalmát alapul véve, legalább 6 milliárd forint körüli megtakarítás jelentkezik a SZÉP Kártya használatával az elfogadóhelyeken.

A SZÉP Kártya révén létrejövő közvetlen megtakarítás a munkáltatóknál, munkavállalóknál és elfogadóhelyeken együttesen tehát legalább 12-15 milliárd forintra becsülhető.

A munkáltatóknál, munkavállalóknál és szolgáltatóknál jelentkező közvetlen haszon mellett további, makrogazdasági szinten jelentkező kedvező hatásokkal is számolni lehet, még ha a számszerűsítésük csak elnagyoltan lehetséges is.

A Pénzügykutató számai szerint 2009-ben mintegy 2 millió, 2010-ben 1,6 millió fő vett igénybe üdülési csekket, bár a kereteket messze nem kihasználó átlagos értékben. De tudni lehet azt is, hogy 2009-ben 48,1 milliárd forint értékű üdülési csekket értékesítettek, 2010-ben pedig 46,1 milliárd forint értékű Üdülési Csekket értékesítettek. Ez azt jelenti, hogy egy főre évente csupán mintegy 24 ezer, illetve 28 ezer forint beváltás jutott, ami nagyon messze van az elméletileg lehetséges plafontól. Várható azonban, hogy a SZÉP Kártya használata fokozatosan a szálláshelyektől független vendéglátóhelyeken is elterjed, és átveszi a korábbi étkezési utalványok szerepét.

A kártya-konstrukcióból fakadó közvetlen megtakarítás a szálláshelyeken, a vendéglátásban és rekreációs szolgáltatóknál – a 2010. évi forgalomra vetítve – mintegy 12-15 milliárd forint közvetlen megtakarítást hoz. Ráadásul a kibocsátóknak az ebből fakadó bevételt is a SZÉP Kártya marketingjére kell fordítaniuk, ami perspektivikusan növeli a forgalmat, és ezzel a rekreációt, egészségmegőrzést nyújtó szolgáltatóknál, illetve belföldi utazás-szervezőknél igénybe vett szolgáltatásoknál jelentkező megtakarítást is.

Feltehetően a szolgáltatók a költségmegtakarítás egy részét a kapacitás bővítésére, új munkahelyek teremtésére és/vagy az alkalmazottak jövedelmének növelésére használják fel, más részét marketingtevékenységre fordítják. Mivel a növekvő és ugyanakkor olcsóbbá váló támogatás a szolgáltatás igénybevételének növekedése irányába hat, várható, hogy újonnan belépő szolgáltatók mellett a már működők is bővíteni fogják kínálatukat, kapacitásukat. A beruházások és/vagy a személyes fogyasztás növekedése révén bővülhet a gazdasági tevékenység. Feltételezhető, hogy a munkáltatóknál maradó jövedelem egy része a rekreációs támogatásokra fordítható keretet növeli, ami szintén serkentően hat a turisztikai ágazat forgalmára.

A költségmegtakarítás és támogatásnövelés nemzetgazdasági hatásai tehát valamekkora részben a szálláshelyi, vendéglátó és rekreációs szolgáltatásoknál megjelenő forgalomnövekedésben (pótlólagos költésben), bizonyos részben más ágazatokban jelentkező többletkeresletben öltenek testet. Bármilyen arányban oszlik is a gazdasági aktivitás növekedése, tovagyűrűzve további kedvező hatásokat (multiplikátorhatás) indukál a jövedelmekre, a munkahelyekre, az államháztartási bevételekre, valamint a beruházásokra és a vállalkozásokra. Amennyiben a 12-15 milliárd forintra becsült éves megtakarítás teljes egészében a turisztikai ágazatban jelenne meg pótlólagos költésként, a – turisztikai multiplikátor hatásokat figyelembe véve – az éves GDP-t 21-27 milliárd forinttal növelné meg.

A kártya révén megvalósuló költségcsökkenés a szolgáltató helyeken várhatóan bővíti a foglalkoztatást. Ennek is van tovagyűrűző, a gazdaság más ágaiban jelentkező munkahelyteremtő hatása. Becslésünk szerint a várható éves megtakarítás 1000-1500 fővel is növelheti az ágazatban foglalkoztatott létszámot, ami a gazdaság egészében – a multiplikátorhatást is figyelembe véve - ennél valamivel nagyobb, 1500-2000 munkahelyteremtést indukál évente.

Számos előnye ellenére az elektronikus utalványok elterjesztése Magyarországon mind a munkáltatók, mind a munkavállalók, mind az elfogadóhelyek számára okozhat működési és üzleti kockázatokat. Ezek elsősorban a bevezetéssel illetve a kártyarendszer megfelelő működtetésének költségigényével kapcsolatosak.

Bár a papíralapú rendszernél kétségkívül takarékosabb és hatékonyabb kártya-rendszer haszna társadalmi méretekben a felülmúlja a bevezetésének költségeit, a rövidtávon felmerülő ráfordítások az esetek egy részében csak hosszabb távon térülnek meg.

Tény, hogy a készpénzkímélő módszereknél a papíralapú utalvány- illetve csekkrendszereket előbb-utóbb mindenütt kiszorítják az elektronikus fizetési formák. Ugyanakkor a magyar munkavállalók jelentős része még idegenkedik a kártyahasználattól, az elfogadóhelyek jelentős hányadában jelenleg nincsen terminál – igaz, a telepítési kényszert enyhíti, hogy a SZÉP Kártyával történő fizetéshez nem feltétlenül szükséges, hogy az elfogadóhelynek POS-terminállal rendelkezzen.

Az átmenettel járó kockázatot jelenthet, hogy SZÉP Kártya kibocsátására bejelentkezett bankok rövid időn belül nem képesek teljes mértékben átvenni a korábbi utalványforgalmazók szerepét. Bár a rendelkezésükre álló POS-terminálok száma, illetve az internetes és telefonos fizetési rendszer erre technikai lehetőséget teremt, az új kapcsolatrendszer kiépítése időt vesz igénybe, különösen az étkezési utalványokban érintett nagyszámú beváltóhely esetében.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.