Százmilliárdos per a magyar állam ellen

Kormányközeli forrásból úgy tudjuk, a francia befektető a – mindeddig titkos – adásvételi tárgyalások alatt egyelőre csak fenyegetett a perrel. Most viszont a jelek szerint tárgyalási pozícióikat az eljárás tényleges megindításával igyekeznek erősíteni.

Noha a lakossági szolgáltatás állami begyűjtését a Fidesz előszeretettel állítja be úgy, mintha visszavette volna az 1995-ben privatizált energiaeszközöket, a valóságban a kormánypárti döntéshozók is tisztában vannak azzal, hogy a lényeg, azaz a „vas” továbbra is a külföldi tulajdonban áll. Ennek felvásárlása eddig valahogy mindig megrekedt. Kivéve a Főgázt, amiért az állam mintegy 90 milliárdot fizetett, igaz, jórészt a fővárosi önkormányzatnak.

Az Égáz-Dégáz hálózatának lehetséges vételárát illetően több, jelentős különbségeket mutató, mégis egyforma határozottsággal állított tájékoztatást kaptunk. Ezek 40 milliárd forinttól 120 milliárd forintig terjednek. Ráadásul vevői oldalon mostanság némi bizonytalanság is tapasztalható. Eddig a Miniszterelnökséghez tartozó ENKSZ Első Nemzeti Közműszolgáltató, illetve az általa irányított Főgáz volt a lehetséges befutó. Ám a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) – hivatalosan cáfolt, de a kulisszák mögött rendre elismert – energiafejlesztési csomagja inkább az NFM irányította MVM Magyar Villamos Műveket ajánlja a hazai energiarendszerek felvásárlására. Annál is inkább, mert az állam hagyományos energiaholdingja szerintük az ENKSZ-Főgáznál megalapozottabban tudná előteremteni az ehhez szükséges százmilliárdokat. Kétségtelen: a Miniszterelnökség elképzelése, miszerint a szintén hozzá tartozó MFB-től – a Főgáz közvetlen tulajdonosától – vennének fel több százmilliárd hitelt, az EU-szabályokon kisiklani látszik. MFB-közeli forrásaink mégis úgy fogalmaztak: szándékaik mögött alaposan kidolgozott pénzügyi háttér áll.

A francia állam résztulajdonában álló Engie az egyik legrégebbi hazai energiabefektető. Elődje, a Gaz de France az 1995-ös privatizációs hullámban vásárolta fel az Égázt és a Dégázt. A szolgáltatók eredménye a néhány milliárdos mínusztól a több mint tízmilliárdos pluszig terjedt. A franciák alig-alig vontak ki osztalékot: a legtöbbet, közel 12 milliárdot a 2011-es veszteséges évben, ami a fideszes „rezsiharc” egyik hivatkozási alapjául is szolgált. A két szolgáltatót 2001-ben pénzügyileg összevonták, 2007-ben pedig különválasztották a kereskedelmet és az ügyfélkiszolgálást, valamint a gázhálózat-üzemeltetést. Előbbit – a lakosság, illetve az üzleti ügyfelek ellátását – a GDF Suez tavaly eladta. A hatósági áras, veszteséges és mintegy 750 ezer háztartást érintő lakossági gázszolgáltatás pedig az állami ENKSZ-Főgázhoz került. Emellett az üzleti ügyfelek szabadáras és nyereséges ellátása a kormányfőközeli MET-nél kötött ki. A lakossági cég ötmilliárdra tehető vételárát a Főgáz saját forrásból állta.

Információink szerint az Engie elsősorban a közművezetékekre kivetett adó, a kormány által meghatározott hozam és egyéb, el nem ismert költségeik miatt támadhatja a magyar államot. Ez nem keverendő össze a Magyarország ellen zajló uniós kötelezettségszegési eljárással, noha annak indokai merőben hasonlók. Győzelmük nem borítékolható. A franciák több más hazai energiabefektetőhöz hasonlóan immár szinte törzsvendégek a washingtoni választott bíróságon. Itt indítottak eljárást a szintén általuk privatizált Dunamenti Erőmű ügyében is. Keresetüket négy éve – a többiekéhez hasonlóan – elmeszelték.