– Napjainkra jelentősen megváltozott az euróhoz hozzáállás, 2009-ig mindig mindenki azt mondta, hogy négy év múlva csatlakozunk, most azonban a kormányzat szerint erre 2020 előtt nem kerül sor, de nem is törekszenek rá. A bejelentés mindenféle egyeztetés és szakmai konzultáció nélkül történt, s megerősítette egy két hete megjelent írás, amelyben Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter arról értekezik, hogy belátható időn belül nem kell belépni az eurózónába, végül ezt a miniszterelnök is alátámasztotta – mondta Oblath Gábor, az MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézetének tudományos főmunkatársa azon a szakmai vitán, amelyen a Közgazdasági Szemle ''Az euró magyarországi bevezetésének újragondolása'' című különkiadása kapcsán vitatkoztak neves közgazdászok. Oblath Gábor szerint nem jó irányba megy a kormány.

– Abba kell hagyni, hogy Magyarországnak nem kell az euró, mert az ellentétben áll az uniós csatlakozáskor vállaltakkal, rontja a gazdaságpolitika hitelességét, és nagyon sokba kerül – mondta Neményi Judit, a Pénzügykutató Zrt. munkatársa. Nincs szükség új céldátumokra, hanem egyértelmű kormányzati elkötelezettség kell, és a csatlakozási feltételek teljesítése, gazdaságpolitikai fordulat, és nem egy olyan 2013-as költségvetés, amit tegnap bemutatott a kormány. Nem lehet cél, hogy az euróövezeti csatlakozásból nyerjünk hitelességet, utóbbit magunknak kell felépíteni, a csatlakozás előtt. 

Mint Neményi Judit mondta, nem az a szabadságharc, hogy hátat fordítunk mindennek, ami bevált, hanem minél átgondoltabban megpróbáljuk a hasznosnak tartott ajánlásokat teljesíteni, majd szabadon eldönthetjük, hogy belépünk az övezetbe, vagy sem. A tanulmány azt vizsgálja, érdemes-e teljesíteni a szabályozási követelményeket – mondta. A maastrichti kritériumok teljesítése kétséges, állandósult inflációs sokkhatás van az országban, a költségvetés látszólag közeledik a belépési kritériumokhoz, de csak kommunikációban, mert gyakorlatilag látszatkiigazítás folyik, súlyos növekedés-visszavető hatással. Állandósult a kiemelkedően magas kockázati prémium. Az árfolyam-stabilitás úgy látszik nem cél, legalábbis a kormányzati intézkedések nem ezt célozzák. Az eladósodottság nem csökken.

De nem tud eleget tenni Magyarország a stabilitási és növekedési paktum euróegyezményének sem, illetve az euró plusz egyezménnyel is minden ponton ellentétes a kormány intézkedése, így az adórendszert, a bérpolitikát, a foglalkoztatást, nyugdíjrendszert beleértve szögesen mást teszünk, mint ami az EU közös gazdaságpolitikájának alapja lenne.

Neményi Judit szerint ki kell alakítani az eurócsatlakozás nemzeti feltételeit, az egyensúlyi felzárkózási pályára vissza kell térni, az inflációs várakozásokat mérsékelni kell, stabilizálni kell a forint árfolyamát, kezelni kell a makrogazdasági feszültségeket. A versenyképességi problémákat érdekegyeztetésekkel, munkaerő-piaci rugalmassággal, a hitelezési buborékot felkészült makroprudenciális eszközökkel lehet orvosolni, illetve tágítani kellene a költségvetési mozgásteret és a fiskális fegyelmet biztosító intézmények és mechanizmusok lehetőségeit. Itt az ideje a bevált módszereket a saját hasznunkra fordítani – mondta Neményi Judit.

Surányi György volt jegybankelnök keményen fogalmazott, és bírálta a monetáris uniót. Mint mondta, ő tíz évvel ezelőtt nem rajongott azért, hogy mielőbb lépjen be Magyarország az eurózónába. Szerinte a monetáris unió kialakítását már a kezdetekkor rosszul kezelték. Meg akartak szabadulni a német dominanciától, de ennek csupán a technikai feltételeit vizsgálták, s a fiskális és a politikai kereteket figyelmen kívül hagyták. Mint mondta, ilyen alapon eltérő fejlettségű államokban nem lehet egységes monetáris politikát működtetni, nem működhet súrlódás és törés nélkül, és a jelenlegi súlyos válsághoz vezet. 

Súlyos probléma a monetáris unióval, hogy az euró minden országnak idegen, nem a nemzeti valutája, és míg nemzeti valutában nem lehet fizetésképtelenné válni, az euróban ez megtörténhet. Azonban a szabályok szerint a monetáris unióban nem lehet csődbe menni, de ha mégis, akkor nem mentik meg, illetve az adott állam nemzeti bankja nem lehet végső hitelező. Ez így nem működik. Az országokat ki kell húzni a csődből, és szükséges a végső hitelezői funkció, a jegybanknak korlátlan hitelezőnek kell lennie.

Surányi György szerint bankunió nélkül nem tud működni az eurózóna. Ehhez közös betétbiztosítási rendszer kell, amihez közös bankfelügyelet kell. Ám ahhoz, hogy ezek működjenek, az egyes országok adósságának közösnek kellene lennie. És ha mindez így van, akkor a fiskális uniónál tartunk, és megint oda jutunk, hogy utóbbi a politikai unió nélkül nem működik.

Politikai és fiskális unió nélkül az eurózóna nem tud tartósan fenntartható módon működni. Surányi szerint az eurózóna léte nem hozta el azt a gazdaságpolitikai fegyelmet, önkontrollt, amit vártak, nem védi meg a tagokat a szabályrendszer a válságoktól, azokat sem, amelyek példaszerűen megtartották a szabályokat, például Írország. Amit hozott a monetáris unió, az az volt, hogy a rossz gazdaságpolitika nem valutaválságban jelenik meg, hanem likviditási és bankválságban.

Egyvalami mellett Surányi szerint nem lehet elmenni: ha a magyar közvélemény arra szavaz, hogy nagy adósságot és költségvetési hiányt akar, ha arra szavaz, hogy ne legyenek megszorítások, reformok, akkor kívülről nem fognak rákényszeríteni az országra valami olyat, amit nem akar. Úgy vannak vele, hogy ha a magyarok így szeretik, legyen. Mi pedig majd azt látjuk, hogy nem egy, hanem két elvesztegetett évtized repül el.

Surányi György hozzátette, azok az uniós államok, amelyek jelenleg is jól működnek, nem attól teljesítenek kimagaslóan, mert tagjai vagy nem tagjai az eurozónának, hanem mert felelősen irányítják őket. Azt szeretném, hogy Magyarország fenntartható növekedési pályára lépjen, hogy a monetáris unió fiskális unióvá formálódjon, és ahhoz csatlakozzunk – jelentette ki a volt jegybankelnök.

- Amikor mondtam az ismerőseimnek, hová megyek, és miért, megjegyezték: mondd meg nekik, hogy addig lépjenek be az euróövezetbe, amíg még létezik - kezdte előadását Ódor Lajos, aki a Szlovák Nemzeti Bank igazgatóságának volt a tagja. Hozzátette, Szlovákiában komoly téma mostanában az euróövezet körüli helyzet alakulása. Mint mondta, ha elmegy valahová előadást tartani, általában három kérdést tesznek fel neki: mi lett az árakkal, mi történt a bankokkal, mennyire érinti Szlovákiát az euróövezet válsága illetve nem probléma-e, hogy nem hiányzik-e a korona. 

Az árakról annyit mondott, hogy statisztikailag egyedül a taxi tarifák esetében mutattak ki drágulást, más esetekben nem volt közvetlen összefüggés az áremelkedés és az euró bevezetése között. Hozzátette, a maginfláció folyamatosan alacsony szinten tudott maradni. Az, hogy a korona megszűnt, így nem tudott leértékelődni, mint a régió többi nemzeti valutája, okozott ugyan némi versenyképesség csökkenést, de nem komolyat, amit igazol, hogy a szlovák gazdaság növekedési üteme még mindig magasabb, mint a legtöbb uniós tagállamé. Mint mondta, a bankrendszerben nem okozott gondot az euró bevezetése, az övezet válsága pedig egyelőre nem jelenik meg az országban.

Az előtte szóló szakértők kijelentéseit is kommentálta. Mint mondta, Szlovákiában igenis segített, hogy volt egy konkrét csatlakozási céldátum, amit belföldön és külföldön is elhittek, ami irányt mutatott a gazdaságnak. Mint mondta amennyiben az euróövezet jól jön ki a válságból, akkor mindenképp erősebb lesz, mintha egy kicsi nyitott gazdaságú ország egyedül próbálna boldogulni. Szerinte igenis erősíti egy állam hitelességét, ha 

A szlovák tapasztalat, legfontosabb mondata: ha van rugalmas munkaerőpiac, felelős fiskális és jól működik a bankfelügyelet, az hosszú távon fenntartható keretet biztosít a gazdaság növekedéséhez.