Ennek valószínűségét rontja, hogy a KSH adatai szerint 64 és 74 év közöttiek aktivitási rátája nem túl magas. Az elmúlt években a korcsoportban dolgozók száma 30-33 ezer fő között mozog – a 74 felettiek munkavállalását nem méri a KSH. A 64–74 éves korcsoport egymillió főt számláló létszámát tekintve a 30 ezer munkavállaló igazán nem sok. Ennek fényében – és a foglalkoztatási adatok tükrében – kevés az esély arra, hogy a nyugdíj mellett dolgozók száma a mostani létszám tíz-hússzorosára emelkedjen. Bár az egyéni vállalkozók jelentős része nyugdíjas, az ő bevételeik messze nem olyan mértékűek, ami érdemben kiegészíthetné a havi járandóságaikat.
A munka mellett a megkérdezettek plusz bevételt remélnek még az alkalmi munkából, lakás és ingóságok eladásából, illetve a gyerekektől remélt anyagi segítségtől. Riasztó, hogy még mindig húsz százalék feletti azok aránya, akik a lottónyereménytől várják a nyugdíjuk kiegészítését. Ez az attitűd kiválóan bemutatja, hogy a lakosság több mint negyede egyáltalán nem remél semmilyen kiegészítést az állami nyugdíj mellé, csak csodát.
Ez különösen azért aggasztó, mert nem arról van szó, hogy a lakosság álomvilágban élne. A megkérdezettek pontosan tudják, hogy az állami nyugdíj nem fogja fedezni a nyugdíjba vonulásuk előtti életszínvonalat. A felmérés szerint a lakosság saját érzése szerint bére 83 százalékából tudna megélni - ez nagyjából egyezik a megfelelési rátával.
A még éppen elegendő nyugdíj összege a bér 75 százalékát teszi ki szerintük, ám ennél a tényleges nyugdíj a lakosság saját bevallása szerint is jóval kisebb lesz, a bér 64 százaléka. Ezt a rendkívül sötét képet tovább rontja, hogy az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetsége szerint hosszú távon a nyugdíjba vonulást megelőző évi bér 40 százalékát teszi majd ki a nyugdíj.
Vagyis a lakosság annak ellenére 69 százalékban az államtól várja a nyugdíjának biztosítását, hogy tudja, nem fog megélni belőle. Szakértők szerint az állam szerepének felértékelésének egyik oka – ez a szint 2014-ben csak 64 százalék volt – az a rezsicsökkentés, a hitelmentés és általában az állam túlterjeszkedése miatt kialakult kényelmes függés.
Ennek ellenére a lakosság igyekszik spórolni: összesen 3,1 millióra tehető azok száma, akinek van valamilyen megtakarítása. Ebből jelentős részt tesz ki az otthon tartott készpénz, ezt nem számítva a lakosság 52 százalékának van valamilyen öngondoskodási formája, ami messze van még a 2011-es 63 százaléktól.
A legtöbben váratlan kiadásokra tesznek félre. Ez és a nyugdíjcélú megtakarítások aránya is felívelő pályára került, ám ez még mindig nagyon alacsony szintű. Nyugdíjas évekre csak a lakosság ötöde tesz félre. Az látszik, hogy azok, akik korábban terveztek valamiféle megtakarítást, azok most a tettek mezejére léptek, ám a megtakarítást tervezők száma nem ugrott meg újra. Vagyis a felfelé tartó trend tartóssága kérdéses.
A teljes felnőtt lakosságra vetítve a mutatók még rosszabbak, az OTP ugyanis a számlával rendelkező lakosságot vizsgálta. Azokkal együtt, akiknek még bankszámlájuk sincs, minden mutató nagyjából egyharmadával rosszabb lenne.
