 |
Burgonyából a magyarok átlagfogyasztása évi 28 kilogramm körül van. Ha drágul, kevesebbre jut pénz a sokoldalúan használható zöldségből.
Kurucz Árpád / Népszabadság/archív |
Az elektronikus közúti áruforgalom-ellenőrző rendszer (ekáer) kötelezővé tétele miatt is drágul a növény. A fajlagosan kétszer-háromszor nagyobb termésátlaggal dolgozó lengyel és német termelőktől immár nem lehet nyakló nélkül és feketén behozni az olcsóbb árut, mint a korábbi években, így eleve kevesebb krumpli van a piacon, mint szokott.
Begyűrűző hatásként a drágulást az is jelentősen fokozta, hogy éppen a külföldi dömpingáru és az ágazatban elharapózott feketézés miatt tavaly már sokan felhagytak a krumplival. Számukra most jöhetett volna el, ha nem is a Kánaán, de az egyenlő feltételekkel bíró verseny ideje.
Amennyiben az idén valamivel enyhébb, csapadékosabb lesz a nyár, úgy a júniusi esőfelhőkkel az árcsökkenés is megérkezhet. Főleg úgy, hogy az ekáer hatása már kiszámíthatóbb, s tervezhetőbb, megéri-e burgonyát termeszteni vagy sem – vélik az ágazati dolgozók.
A krumpli árának alakulása persze komoly hatással van a vásárlók pénztárcájára is – ezen belül is a legalacsonyabb jövedelemmel rendelkezőknek jelenthet gondot a burgonya drágulása. Az adatok szerint a magyarországi fogyasztási átlag évi 28 kiló körül van, nyilván a szegények többet fogyasztanak. A KSH által alkalmazott tíz jövedelemszint (decilis) legalsó, vagyis e statisztika szerint legszegényebb rétege számára jövedelemarányosan jóval nagyobb kiadást jelent az élelmiszerek beszerzése, mint a felső tíz százalék számára.
A legkisebb jövedelműek havi élelmiszer-kiadása kicsivel tízezer forint alatt van fejenként, ami az összkiadásuk majd 30 százaléka. Ezzel szemben a legfelső tíz százalékban a fejenként számított kiadás havonta 26,5 ezer forintot, vagyis 17 százalékot tesz ki.
Vagyis egyes élelmiszerek drasztikus drágulása a vékonyabb pénztárcájú fogyasztókat sokkal nagyobb mértékben sújtja, mint a felső decilisbe soroltakat.
Az arányok a krumpli esetében drámaiak: 2010-ben a legalsó tizedbe tartozók jövedelmük 0,9 százalékát költötték burgonyára, a legnagyobb jövedelmű tized pedig 0,3 százalékát. Vagyis hat éve a különbség háromszoros volt. A hat évvel ezelőttihez képest 2014-ben – ez a legfrissebb elérhető adat – a legkisebb jövedelemmel rendelkezők három kilóval kevesebb krumplit tudtak csak vásárolni éves szinten, ráadásul jövedelmükhöz viszonyítva ehhez is négyszer annyit kellett költeniük, mint a legmagasabb jövedelműeknek.
Ez azért is különösen nagy érvágás a legkisebb jövedelműek számára, mert az elérhető, olcsó élelmiszerek közül a krumplit lehet a legsokoldalúbban felhasználni. Ez azt jelenti, hogy nem könnyű más termékekkel helyettesíteni, muszáj megvenni, bármennyibe kerül is.
