Ha valóban az MVM fut be, az a Seszták Miklós vezette NFM és a hagyományos energialobbi győzelmeként értelmezhető a Lázár János irányította Miniszterelnökség, illetve az új energiakoncepciók felett. Pedig 2015 Lázár nagy éve volt: miután elvette az MVM-től a paksi bővítést, bejelentette igényét a jelenlegi blokkokra, valamint azt, hogy az atomerőmű élére „nyugati menedzsereket” helyezne, és szándéknyilatkozatot írt alá az RWE-vel, hogy ez év január 1-jéig az MFB megveszi az Elmű-ÉMÁSZ-csomagot. Ehhez képest az atomerőmű továbbra is az MVM-nek hoz hasznot, vezetői a helyükön, és az Elmű-ÉMÁSZ-részek se kerültek új gazdához.
Ez csendes belháborúra enged következtetni. Az okokról mindkét oldal háza tájáról hallani tippeket. Eszerint a rezsicsökkentéssel meggyengített, de szét nem rombolt energialobbi akkor fújt riadót, amikor Lázár bejelentette igényét a paksi blokkokra és az Elmű-ÉMÁSZ-részekre. Az ellenzők szerint az atomerőmű nélkül az MVM tőkeszerkezete felborulna, és az állami cégek közül az MVM vegyen áramrészeket. Az ENKSZ-térnyerés megakadályozása végett információink szerint az MVM hajlandó levetkőzni a lakossági szolgáltatással szembeni ellenérzéseit is. Úgy tudjuk, az új elnök-vezérigazgató, Csiba Péter ezt is beleérti az új stratégiába. Érdeklődésük főként a „vasra” irányul, információnk szerint az Elmű-ÉMÁSZ-t is csak a hálózat többségével együtt vennék meg. Ehhez a mostani csomag 150 milliárdos vételárához hozzá kéne csapni ugyanennyit. Érdekes, hogy mindkét oldal azt veti a másik szemére, nem látni, milyen forrásból finanszírozná tervét. A válasz szintén hasonló: megvannak a források.
Az MVM harcában maga mögött érezheti a Molt, amely ez ügyben látszólag kis szereplő, ám az MVM-énél nagyobb tőke- és lobbierővel bír, és a Molt alelnöklő OTP-vezér, Csányi Sándor körei a maguk módján megkezdték az állami energiacsoport behálózását is. Mondhatni a közös ellenség, Lázár összehozta őket.
Az NFM–MVM–Mol-sánc ismereteink szerint úgy véli, Lázárék „nonprofit energiaszolgáltatása” az elmúlt egy év alatt gazdaságilag fenntarthatatlannak bizonyult. Azt gondolják, ez csak ideig-óráig fedhető el kommunikációs trükkökkel és költségvetési tízmilliárdokkal.
Az NFM-kör felvetése szerint az MVM most öt évre leköthetné a piacon a lakosságnak szánt áramot és gázt alacsonyabb áron. Ez már a 2018-as választásokra a jelenleginél alacsonyabb, piaci alapú rezsit eredményezne. Ezt olyan változatban is hallottuk, hogy az MVM bevállalta a rezsicsökkentés folytatását.
 |
Az MVM maga alá gyűrheti az ENKSZ-t
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Az ellentét csúcspontján, a tavalyi év végén Orbán nyitottá vált az eddig lesöpört lobbinyomásra. Így első körben – tudomásunk szerint – lefújta az Elmű-ÉMÁSZ-vételt, majd bekérte a koncepciókat, döntést ígért. Bár az anyagok elkészültek, a kormányfő mindeddig nem mutatott egyértelmű irányt. Nem csoda: Orbán hatalma fenntartása érdekében szívesen tart több vasat – értsd: lojális oligarchát – a tűzben. Mindkét oldalról hallottuk azt a megfogalmazást, hogy jelen helyzetben Lázár János arcmentése a cél. Ám a miniszterelnökségi vezető mumusként való bevetése lehet akár az orbáni mesterterv része is. Elvégre az öntörvényű ENKSZ – a többi szereplő számára ámokfutásnak tűnő – piaci manőverei nélkül elképzelhetetlen lett volna, hogy az MVM önként jelentkezzen be a lakosság ellátására és a rezsicsökkentésre. Egy ilyen lépésre a nemzetközi olaj- és gázárak lezuhanása, illetve a 2014-es választások előtti rezsicsökkentések után fixált lakossági díjak miatt az MVM-nél felgyűlő jókora – csak idén óvatos becslések szerint is több tízmilliárd forintos – haszon jó alkalmat nyújt.
Forrásaink alapján az valószínűsíthető, hogy Orbán ezután is hagy feladatokat Lázáréknál, de az MVM-nek is engedi a bizonyítást. A leginkább kézenfekvő megoldás, hogy innentől az MVM-é az áram, a többi marad az ENKSZ-nél. Az már nem kérdés, hogy a Paksi Atomerőmű marad az NFM-nél. Sőt, pedzegetik, hogy az atomerőmű-bővítésnek is ott lenne a helye. Igaz, a mintegy százmilliárdot kóstáló EDF Démász áramszolgáltató francia tulajdonosával ismereteink szerint továbbra is az ENKSZ tárgyal.
Az NFM-es nyomulás ugyanakkor az áraméhoz nagyon hasonló gázpiacra is kiterjed. Az MVM-en és a Molon kívül idesorolható a Mol-résztulajdonú, de Garancsi Istvánon keresztül Orbán Viktor szűk köréhez is köthető MET, vagy a nemrég még a Seszták család, ma pedig már Csányi Sándor résztulajdonában lévő OT Industries (volt Olajterv). Az MVM tehát úgymond a lakossági gázszolgáltatásra is nyitott – úgyszintén a hálózattal együtt. Igaz, az E.ON gázrendszere most állítólag nem eladó, a Tigázéért pedig rendkívül visszafogott az érdeklődés. Azt minden forrásunk cáfolta, hogy a Mol közvetlen vásárlóként lépne fel, ellenben siker esetén komoly alappal reménykedhetne szolgáltatási megbízásokban.
 |
A végén úgyis Orbán Viktor dönt
Reviczky Zsolt / Népszabadság |
Az ENKSZ-t ugyanakkor e felfogás szerint se hintenék be sóval: az új szervezet legnagyobb erényeként a hatékonyságjavítási szemléletet említik. Eszerint tehát az ügyfélszolgálatok, a számlázás, a behajtás összevonását és hatékony üzemeltetését továbbra is az ENKSZ-csapatra bíznák, akár MVM- vagy NFM-istállóban.
Egy másik lehetséges felosztás szerint a jövőben az ENKSZ megtarthatná, és az árammal tovább bővíthetné a lakossági ellátást, viszont a – csaknem ezermilliárdot kóstáló – hálózatok az MVM-hez kerülnének. Ezzel egyszersmind a Főgáz hálózata is. Igaz, alighanem ezt „ki kéne fizetni”, ami az MVM-nek vagy 90 milliárdba fájna.
A Miniszterelnökség láthatólag mindent az utolsó vérig véd. Érvelésük szerint az MVM nyíltan profitérdekelt, az állam mint tulajdonos évente tízmilliárdos osztalékot vár el, így nem remélhető tőle érdemi rezsicsökkentés, hatékonyságjavítás. Attól pedig, hogy Lázárék csupán megpendítették néhány, például a paksi áramárba épített fura költségelem – például az MVM-nek járó díj – esetleges elhagyását, tapasztalataink szerint is szinte idegrohamot kaptak az MVM háza táján.
Tanácsadócsaták
Lapunk értesülései szerint az NFM–MVM–Mol-ellentanulmány létrejöttében alapvető szerepet játszott az abszolút szaktekintélynek számító, rosszmájúan mégis csak „az OTP házi tanácsadójának” nevezett McKinsey. A Miniszterelnökség ugyanakkor különböző részfeladatokra más-más tanácsadókat bíz meg, egyenként több tízmilliós díjazásért. Közéjük sorolható a KPMG, a PwC és a Boston Consulting is.
Arról, hogy mindebből kerekedik-e, és ha igen, mikor, rezsicsökkentés, megoszlanak a vélemények. Mindazonáltal, ha Orbán Viktoron múlik – és legfőképp rajta múlik –, akkor igen. Szinte bizonyos, hogy úgy a nemzetközi, mint a hazai fejlemények, épp a 2018-as parlamenti választások előtti hónapokban tesznek majd lehetővé további árcsökkentést.
A háttérjátszma szereplői és szálai
Energiameccs
A tavalyi év második felétől az ország energiajövőjét illetően éles ellentét bontakozott ki a fejlesztési tárca és a Miniszterelnökség között. Ez leképezhető a hagyományos energialobbi és az Orbán–Simicska–Lázár-féle unortodox energiaötletek harcaként is. Az előbbibe tartoznak a tanulmányaik óta egymáshoz szoktatott energia-szakértők – így az állami MVM, a negyedrészt állami Mol és az ellenőrzésükre hivatott hatósági emberek –, akikkel Csányi Sándor OTP-vezér köre az elmúlt évtizedek során szerves együttműködést alakított ki. A másik oldalon állnak a kormányfő emberei. Szerintük nem a farok csóválja a kutyát, nem az energiaipar diktál a politikának, hanem fordítva.
Az ellentét sose torkollott látványos harcba, amit talán leginkább Csányi Sándornak és Hernádi Zsolt Mol-vezérnek a kormányfővel ápolt jó viszonya jellemez. Mindazonáltal 2010 után Simicska köre az unortodoxia jegyében megkapta az MVM-et. Így az addig csak árammal foglalkozó csoportot gázügyletekbe rángatták bele, megvetették vele – jórészt saját pénzen – az E.ON veszteséges gáznagykereskedőjét és gáztárolóit, a Főgáz felét, és szó nélkül le kellett nyelnie a rezsicsökkentést. Mindez nem ment simán: onnan lehetett tudni, hogy az MVM valamit nem akar, ha egy-egy ügylethez a költségvetésből utaltak át számára súlyos tíz- vagy százmilliárdokat. De a „nemzeti közműszolgáltatást”, vagyis az állami szolgáltatóvásárlást már így se nyelték be.
Nemzeti út
Az MVM sok mindennel foglalkozik: áramtermeléssel (főként a Paksi Atomerőmű révén), a központi vezetékek üzemeltetésével, tervezéssel-kivitelezéssel és nagykereskedelemmel, sőt cégeknek közvetlenül is értékesít. De a lakosság kiszolgálásától rettegtek. Ez egy fura ügyletsorozatban öltött testet. Két éve az MVM az államtól kapott 41 milliárdból megvette a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló Főgáz 49,8 százalékát, az MVM-et tulajdonló – vagyis szintén NFM-es – Magyar Nemzeti Vagyonkezelő a fővárosi önkormányzattól 42 milliárdért a fennmaradó 50,2 százalékot, ám a két csomag hamar a Miniszterelnökséghez tartozó Magyar Fejlesztési Banknál (MFB) kötött ki. A gyors váltás parázs háttérvitákra engedett következtetni. Lázárék ugyanis ekkor, a 2014-es választások után dönthették el: ha az MVM nem bírja a „nemzeti közmű” jármát, csinálnak egy újat. Ez lett az ENKSZ, amelynek háza táján a nevezetes G-nap után megjelentek Simicska MVM-ből kitett emberei. (Igaz, azért maradtak is néhányan a Simicska-körből odakerültek az MVM-csoportban.) Az NFM–MVM–Mol udvariasan utat is engedett Lázáréknak. A „nonprofit közműről” hosszas mellébeszélés után kiderült, annyit tesz, hogy a nyereséget visszaforgatják. A „rezsicsökkentés eredményeinek fenntartása” a rezsicsökkentés elmaradásának barokkos körülírása.
Számlaképesek
Az üzemeltetés napi ügyeit – például a számlaképet – a pártkommunikáció felnagyította. Miután a hívó szóra, hogy mindenki önként lépjen át a „nemzeti közműbe”, a nép süket maradt, a kormány segített: szabályozókkal olyan veszteségbe taszították a multik kezében lévő lakossági gázszolgáltatást, hogy a cégek e fogyasztóikat tavaly önként átadták az ENKSZ–Főgáznak. Az E.ON ezért nem kapott pénzt, ellenben a GDF Suez az ügyletet cégadásvételbe csomagolva mintegy ötmilliárd forintra tett szert. A Tigáz 1,2 millió fogyasztója október 1-jéig kerül át az államhoz. Központi üzenet volt a hatékonyságjavítás is: eszerint a Posta, a Díjbeszedő, az átvett ügyfélszolgálatok és az államigazgatás összehangolásával mutatnak példát szervezettségből.
