A repülőjegyet is árusító utazási irodák szerény nyereségét egy az egyben elviheti a reklámadó Teknős Miklós

A szponzoráció, beleértve a sportegyesületek, sportrendezvények támogatását is, adóköteles a reklámtörvény alapján, azaz L. Simon László kezdeményezése a magukat jobban menedzselő sportegyesületeket, szövetségeket és a kulturális rendezvények szervezőit jelentős összegekkel „rövidíti” meg. Noha lapunk a múlt héten több cikket is közölt erről, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) nem válaszolt az üggyel kapcsolatos kérdéseinkre. Ugyanakkor tegnap hosszú közleményben erősítették meg lapunk és az általunk megkérdezett szakértők jogértelmezését.

– A reklámadó egy teljesen új, eddig még „adózás alól kivont területet” vont be a közteherviselésbe – írja kreatív, ám a valósággal hadilábon álló mondatban a szaktárca, amely a kiadott tájékoztatóját ajánlja mindazok figyelmébe, akiknek jogértelmezési kérdései támadnak a reklámadó hatályával kapcsolatban. „A reklámadótörvény világos, egyszerű és félreértelmezhetetlen, a szabályokat csak nagy nehézségek árán lehet félremagyarázni” – írja az NGM. Alighanem ez utóbbi a legnagyobb negatívuma, ugyanis pont az egyszerűségével vált ki számos olyan negatív hatást, ami eredetileg nem szerepelt a törvényalkotók szándékai között.

A sportszponzorációs pénzek egy részének einstandolása mellett ilyen nem várt következmény, hogy a reklámadó a magyar online utazási irodákat és a hazánkban is működő légitársaságokat is nehéz helyzetbe hozza.

Lapunk kérdésére egyik idehaza működő légitársaság sem válaszolt arra, hogy a reklámadó vonatkozik-e rájuk: a fedélzeti magazinokban reklámokat közölnek, sőt több fapados cég még a repülőgépeken is helyez el hirdetéseket. A Wizz Air sokatmondó szűkszavúsággal csak annyit közölt: minden adókötelezettségüknek eleget tesznek, ha az vonatkozik rájuk.

Az online utazási irodák képviselői is szívják a fogukat: ők ugyanis azon Google- és Facebook-hirdetések után fizetnek húsz százalék adót, amit maguk adnak fel. Azért érinti őket érzékenyen ez a szabályozás, mert nekik máshol nem is érdemes reklámozni, viszont rendre átlépik az adómentesség értékhatárát, a havi 2,5 millió forintot. Apró bökkenő, hogy a repülőjegyek értékesítésén nincs vastag haszon, néhány százalék csupán, sok esetben tehát a cég által befizetendő adó több, mint amit a repülőjegy-értékesítésen megkeresnek.

Ráadásul a hirdetésekre költött pénz nem írható le a társaságiadó-alapból, így a reklámok után 20 plusz 10 százalékot kell fizetniük az államnak. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a helyi iparűzési adó 15 százalékos árréssel számol a repülőjegyek esetében, de a valódi haszon tíz százalék alatti. Vagyis sokszoros itthon az adóteher.

Így hiába növekszik az online repülőjegy-értékesítés, a hazai cégek nem tudják meglovagolni ezt a hullámot. Azt a megkeresett pénzt ugyanis, amiből további fejlesztésre költenének a versenyképességük érdekében, befizethetik az államnak. A velük versenyző szlovák, cseh, svájci vagy épp angol utazási irodák pedig dörzsölik a tenyerüket.

A szaktárca közölte: az előzetes adatok szerint augusztus huszadikáig az idei első adóelőleg-fizetési kötelezettségének több mint 700 adózó eleget tett. Az államkasszába 1,3 milliárd forint adóelőleg érkezett, amely megfelel az időarányos kormányzati elvárásoknak.