Az öttagú bírói tanács szerint bár a hitel mögött álló devizaforrással kapcsolatban a banknak vannak konverziós költségei, azok nem úgy és nem akkor jelentkeznek, ahogyan azt az ügyfél felé felszámítja. A pénzintézetnek így olyan bevétele, az adósnak pedig költsége keletkezik, amiért a bank nem nyújt, az ügyfél pedig nem kap tényleges szolgáltatást. A határozat szerint az OTP-nek a devizakonverziós költségeket a kamatba beépítve kellett volna elszámolnia az ügyfél felé.
A tisztességtelennek talált szerződési pontot a bíróság megsemmisítette, és a helyébe a jogszabályi előírások közül emelt be a megállapodásba.
A hitel folyósításakor alkalmazott devizavételi és az aktuális törlesztőrészlet kiszámításánál használt devizaeladási árfolyam helyébe a Magyar Nemzeti Bank által megállapított középárfolyamot rendelte a Kúria, s utasította a pénzintézetet, hogy a kettő különbségével számoljon el az ügyfél felé. Amennyiben a jogegységi tanács hasonló döntést hoz, az a bankoknak akár százmilliárd forintjába is kerülhet, emellett évente több milliárd forintos bevételkiesést is eredményezhet.
A döntés nemcsak a devizaalapú lakáshitelekre, de még csak nem is az összes deviza-jelzálogkölcsönre (vagyis a lakás mellett a szabad felhasználásúakra), hanem az összes fogyasztói, vagyis lakossági hitelre, így az autó vagy a személyi kölcsönökre is vonatkozik. (Bár a legnagyobb falatot kétségkívül a jelzáloghitelek jelentik.) A legfelső bíróság azonban nemcsak az említett okból találta tisztességtelennek az árfolyamrés alkalmazását, hanem azért is,mert az nem volt kellően átlátható és világos az ügyfelek számára.
Az uniós fogyasztóvédelmi előírások szerint a fogyasztókkal kötött megállapodásokban ami nem átlátható, az tisztességtelen, és így semmis. Ennek pedig komoly következményei lehetnek a bankokra nézve a Kúria jogegységi tanácsa által vizsgált másik három kérdés megítélésében.
Miként arról hírt adtunk: a jogegységi tanács arra is keresi a választ, tisztességtelenül jártak-e el a bankok, amikor az árfolyamkockázatot teljes egészében az ügyfélre hárították, illetve az árfolyamkockázattal kapcsolatban adott esetleg téves, hiányos vagy ellentmondásos tájékoztatás eredményezhette-e azt, hogy az adósok nem voltak kellően tisztában a rizikóval.
Megvizsgálják azt is: a szerződések egyoldalú módosítását (a gyakorlatban ez elsősorban a kamatok emelését jelentette) lehetővé tevő feltételek milyen körülmények között felelnek meg az átláthatóság követelményének. Márpedig ha a Kúria szerint az árfolyamrés, amellyel mindenki találkozott már, aki életében akár csak egyszer váltott devizát bankban vagy pénzváltónál, nem átlátható, akkor borítékolhatóan a szerződések egyoldalú módosítása sem lesz az. Nem beszélve arról, az adósok mennyire lehettek képesek felmérni a devizaalapú hitelezés kockázatait, ha a náluk lényegesen felkészültebb bankokat is váratlanul érte az árfolyamok ilyen mértékű elszabadulása.
A tét ebben a két témakörben jóval nagyobb, mint az árfolyamrés esetében. Míg az utóbbinál a Kásler-ügyben született ítélettel megegyező jogegységi döntés az adósoknak néhány tízezer forintot jelent, az egyoldalú kamatemelés tisztességtelenségének megállapításával százezreket, a kamatkockázat akár csak részleges megosztásával is pedig már milliókat kaphatnak vissza.
Az előbbi a bankszektor egésze számára több százmilliárd forintos terhet jelenthet, míg az utóbbi már ezermilliárdokban mérhető – de még akkor is közelíti az ezermilliárd forintot, ha a végtörlesztésnél alkalmazott 180 forintos árfolyamon kellene elszámolniuk ügyfeleikkel –, meglehet, nem véletlen, hogy a kormány épp az elmúlt héten nyújtott be a parlamentnek egy új törvényjavaslatot a bankszanálási mechanizmusról.
