A Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezete (KASZ) szerint az utóbbi egy évben a korábbiakhoz képest jelentősen nőtt az alkalmazottak terhelése, miközben a fizetések nem vagy csak alig emelkedtek az ágazatban. A KASZ nemrég félezer munkavállalóval készített anonim felmérése szerint a dolgozók 70 százaléka arról számolt be, hogy az utóbbi időben mind túlterheltebbek.

S ezzel párhuzamosan 62 százalékuk állandó kimerültségről számolt be, míg 33 százalékuk úgy érzi, hogy a túlmunka az egészségük rovására megy. A válaszadók között a legnagyobb konszenzus – 89 százalékos – arról volt, hogy a cégüknek jóval több dolgozót kellene felvenni a munka normális keretek között történő elvégzéséhez. Utóbbi tekintetében azonban a tendencia ép ellentétes.

Sáling József, a KASZ elnöke szerint az ágazatban foglalkoztatási krízis fenyeget, nem véletlen, hogy a szakszervezet egyeztetést kezdeményezett a munkáltatók és az állam képviselőivel. Az elnök szerint jellemző, hogy a munkaadók átgondolják a dolgozóikkal fennálló munkaszerződéseiket, és akit csak tudnak, részmunkaidőssé „fokoznak le”. Ez a gyakorlat – a munka egy részét diákmunkásokkal végeztetik el – a nagyobb városokban eddig is jellemző volt, míg a kisebb települések boltjaiban teljes munkaidőben foglalkoztatták a dolgozókat.

Immáron azonban a vidéki boltok is egyre inkább részmunkaidőre állítják át a dolgozóikat. Ez annál is inkább valószínű, mivel az utóbbi másfél év változásai – például a dohánykereskedelem átalakítása – elsősorban a vidéki boltokat érintette igen súlyosan – mint azt korábban megírtuk, egy év alatt több ezerrel csökkent a vidéki üzletek száma.

A nagy áruházláncoknál eddig is megszokott volt, hogy költségkímélési okokból gyakorlatilag a működőképességük határáig csökkentették a dolgozói létszámot. Ehhez adódik, hogy a nagy láncoknál eleve jellemzően rendkívül magas a fluktuáció, így hallani olyan áruházláncról, amelynél a munkavállalók 65 százaléka cserélődött le egy év alatt.

Az utóbbi években azonban igen komoly hatások érték a szektort. A kormány által rendre kinyilvánított belső piaci növekedés inkább csak papíron volt igaz, a valóságban az ágazat 2007-ben elindult recessziója 2012-ben érte el a mélypontot és érdemi fellendülés azóta sem következett el. Ebbe a piaci helyzetbe robbant be előbb a nagy láncok jövedelmezőségét lenullázó ágazati különadó, majd a nagyokat és a kicsiket egyaránt súlyosan érintő trafikosítás, amely akkora forgalmat vont el a kiskereskedelmi hálózattól, hogy már a korábbi dolgozói létszámot is nem vagy alig tudják fenntartani.

Ennek is betudható, hogy míg az ágazat dolgozói között vonzó lehetőség volt egyik-másik nagy láncnál dolgozni – egy-egy árufeltöltői állást nem ritkán több százan pályáztak meg –, ez a fizetések gyengülésével és a munkateher növekedésével lassan szertefoszlani látszik, így a szakszervezetnél jellemző példaként említették, hogy nemrégiben egy dunántúli nagy áruházhoz is már alig lehetett embereket toborozni a munkára.