|
| Reviczky Zsolt / Népszabadság |
A tokaji felvirágoztatását célul kitűző állami cég másfél éve kinevezett vezetése Áts Károly világszinten is elismert főborász vezetésével jelenleg technológiai és szakmai megújulást hajt végre a társaságnál annak érdekében, hogy a teljes hegyaljai termőterület egyharmadáról szőlőt vásárló és az összes tokaji borkibocsátás felét adó cégnél a mai színvonalnak megfelelő, eladható borokat állíthassanak elő. A kereskedőház ugyanis 1500 szőlőt művelő család megélhetéséhez járul hozzá.
De arra a megújult menedzsment nem számított, hogy a múlt öröksége miatt kénytelen lesz nagyon mélyről indulni: a teljes raktárkészlet felülvizsgálatával. Igaz, a hivatalos borpapírok, engedélyek, származási bizonyítványok és más dokumentumok látszólag rendben vannak. Csakhogy mára bizonyossá vált: valójában keverték-kavarták a borokat, a Tokaj Kereskedőháznál vegyítették a különböző évjáratú és minőségű termékeket, amelyeket nem megengedett módon házasítottak.
Persze mindig is voltak arra vonatkozó anekdoták, hogy miként „ügyeskedtek" az állami cégnél, ahol jó ideig inkább csak a presztízsre ügyeltek, a minőségre viszont jóval kevésbé. Uj Péter kollégánkat a társaság korábbi vezetése idején becsületsértésért be is perelték, mert „leszarozta" a cég borát. (Sajátos, de az üggyel nem szorosan összefüggő tény, hogy több magyar igazságszolgáltatási fórum is megállapította a becsületsértés tényét, ám végül a strasbourgi bíróság kimondta, hogy egy cég becsületét nem lehet megsérteni. Uj Pétert végül felmentette a Kúria.)
E mostani, súlyos ügy valójában egy igencsak félresikerült amerikai üzlet utórezgéseként derült ki, amelynek nyomán információink szerint több rendőrségi eljárás is indult.
A cég sajátos üzlete Amerikában
Nagy reményű üzletnek indult, ám mindeddig csak problémákat és súlyos kártérítési fenyegetettséget hozott a Tokaj Kereskedőház Zrt. amerikai kalandja, amelytől azt várták: az üzletnek köszönhetően az Egyesült Államokban is híres lehet a tokaji bor. A 2010-ben kiszállított több százezer palack nagy része máig egy raktárban porosodhat az időközben rendőrségi üggyé fejlődő történet nyomán, illetve a Tokaj Kereskedőháznál zajló belső audit részeként az is kiderült, hogy igen súlyos káosz uralkodik a cég raktárkészletében, ezért az összes 2013-nál korábbi tételt át kell vizsgálni.
Még 2010-ben a cég akkori vezetése szerződést kötött a kaliforniai Vinum Tokaj Internationallel. A társaság azonban – a mai információk szerint – a megállapodás megkötésekor az USA területére nem rendelkezett alkoholforgalmazási engedéllyel (később is csak Kaliforniára szerezte meg). A magyar állami társaság azonban borainak a teljes és kizárólagos észak-amerikai forgalmazási jogát mégis ennek a cégnek adta. Sőt: a tokaji bor amerikai hódító útjához havi húszezer dollár marketingtámogatás erejéig maga is hozzájárult. Ezenkívül a Tokaj Kereskedőház fizette a szállítás és a raktározás költségeit is – ez a borkereskedelemben igen szokatlan konstrukció.
Az üzlet azonban ennek ellenére ígéretesnek tűnt. A Wine Spectator nemzetközi bormagazin ugyanis egy 2001-es évjáratú háromputtonyos tokaji aszút kilencven pontra értékelt (a százas skálán). Ez az ügylet megkötői szerint megfelelő alap volt ahhoz, hogy az amerikai vevők tömegeit elkezdje érdekelni, mit is tud a tokaji borvidék.
Csakhogy az USA borfogyasztói nem ismerhették meg a kínálatot. A híressé vált 2001-es évjárat Amerikába szállított 252 ezer palackjának nagy része a Tokaj Kereskedőház ismeretei szerint ugyanis máig nem került ki a raktárból. Sőt: az is komoly nehézségekbe ütközött, hogy az állami cég megkapja a bor árát. Az amerikai vállalkozásnak egy éve volt eladni a készletet, ám Balla Attila, az Erdélyből Amerikába származott cégtulajdonos végül egyben kényszerült értékesíteni a szállítmányt. A vevő a kaliforniai raktárat üzemeltető társaság volt, s az ügy ismerői ezért felteszik a kérdést: valóban történt-e adásvétel, vagy pusztán technikai tranzakcióról volt szó, amely igazolhatta, hogy a kaliforniai cég betartotta a szerződést?
Problémákra utal mindenesetre, hogy a 252 ezer palackos tétel ellenértékének kifizetését az amerikai cég ahhoz kötötte, hogy a Tokaj Kereskedőház újabb egy évvel hosszabbítsa meg a köztük lévő szerződést, s az állami társaság igazoljon vissza egy újabb, immár 500 ezer palackos tételre vonatkozó megrendelést is. A magyar cég vezetése a pénzhez jutás reményében ezt is megtette, súlyos kötelezettséggel terhelve a társaságot.
A Tokaj Kereskedőház korábbi vezetése – amely az üzletet is megkötötte – az akkori felügyelőbizottság nyomására végül 2012-ben egyoldalúan felmondta az amerikai céggel a szerződést. Nem merték ugyanis vállalni a Vinum által megrendelt, s le is gyártott újabb félmillió palack kiszállításának kockázatát. Ismereteink szerint polgári per mindeddig nem indult az ügylet miatt, ugyanakkor a máig rendezetlen vitás ügy miatt a tulajdonos több millió dollár kártérítést követel az állami vállalattól, amelynek 2013-ban kinevezett jelenlegi vezetése hallani sem akar a kifizetésről. Az ügy megoldását a hírek szerint egy a kormánykörökhöz egykor köztudottan kötődő magyar üzletember is „segíti", legalábbis Balla Attilát több tárgyalásra is elkísérte. Ballának egyébként jól jött a kereskedőházban uralkodó korábbi káosz. Időközben ugyanis a kiszállított borral vagy legalábbis annak dokumentációjával kapcsolatban kérdőjelek merültek fel.
Egyes dokumentumok arra utalhatnak, hogy a 2001-es palackokban nem vagy nem teljes egészében az a bizonyos kiváló minősítést elnyert bor van. A származási bizonyítványokon 2008-as borok is feltüntetésre kerültek. Ez pedig jó alapot ad az amerikai cégnek, hogy a felelősséget visszatolja a Tokaj Kereskedőházra, mondván, a nem megfelelő szállítmány miatt nem sikerült eladni a több százezer palack tokajit. Kérdés persze, hogy a borral vagy a papírokkal van-e gond?
Illés Géza, a Tokaj Kereskedőház jogi képviselője lapunknak elmondta: a hegybíró elismerte, hogy az ő rendszerükben is van hiba, ezért tévesen 2008-as dátumot is feltüntettek a 2001-es borok papírján, de megkaphatta a bor az engedélyt. A cég többször is bevizsgáltatta a kérdéses tételt utólag, s a vizsgálatok mindent rendben találtak. Csakhogy időközben a Nemzeti Nyomozó Iroda is vizsgálódni kezdett, mert az ügyben a Tokaj Kereskedőház új vezetése hűtlen kezelés, az amerikai társaság pedig csalás gyanúja miatt tett feljelentést. Az a rendőrségi megkeresésekre adott belső vizsgálatok során viszont kiderült, hogy a borok nyilvántartása és a valódi származása több komoly tétel esetében sem felel meg egymásnak. Mindez további kérdéseket is felvet, konkrétan: mit érnek a hegyközségi és az állami szerveknél fellelhető nyilvántartások, származási bizonyítványok?
Az ügyben kerestük a Vinum Tokaj Internationalt is, ám az interneten csak pár cégbejegyzéssel kapcsolatos adatot találtunk, a megadott számokon nem értük el a cég illetékesét.
A Tokaj Kereskedőház tabula rasája komoly presztízsveszteséggel járhat, legalábbis átmenetileg. Ám mint Illés Géza mondja: elősegítheti a bizalom helyreállását azokkal szemben, akik korábban elvesztették hitüket a cég vagy a régió termékeiben. Mindehhez azonban minőségi megújulás is kell, s valószínűsíthető, hogy egy évtizedig is eltarthat a megtisztulási folyamat.
