A negatív változások elszenvedői – mint az a KSH adataiból kiderül – főként a kistelepülések, ahol csak tavaly 1300 kisbolt zárt be. Igaz, ebbe valamennyi kiskereskedelmi bolttípus beleszámít, de nyilvánvaló, hogy zömük elsősorban élelmiszer-árusítással foglalkozott. A községekben jelenleg 22,9 ezer boltot tart nyilván a statisztika. Országosan pedig 144,2 ezer egység van a garázsbolttól egészen a hipermarketekig.
Tavaly közel ötezer egységgel lett kevesebb, ami nem éppen acélos adat egy rekordnövekedési mutatókat felmutató gazdaságtól. Budapest külön szám: a fővárosban ezerötszáz egységgel lett kevesebb egy év alatt,
most 33,3 ezer boltról tud a KSH. Pozitív szemléletben a fentieket úgy is lehet magyarázni, hogy a megmaradt 144,2 ezer egység hatékonyabban működhet.
A hivatalos statisztikai adatokból kitűnik, hogy az élelmiszer-vegyesboltok és a ruházati üzletek szenvedték el a legnagyobb vérveszteséget. A Világgazdaságnak nyilatkozó piaci szereplők arra tippelnek, hogy a ruházati üzletek bezárása minden bizonnyal szoros összefüggésben lehet az online kasszák elterjesztésével. Kiskereskedelmi berkekben korábban is 50 százalékra tették a csempészett, számla nélküli áruforgalmat, így a NAV szerverére bekötött kasszák használatának kötelezővé tételével jó pár, csempészáruban utazó kereskedő kényszerült felhagyni tevékenységével.
Az élelmiszerüzletek utóbbi két évben felgyorsult bezárási hullámának is számos oka lehet, de igencsak „gyanús”, hogy a folyamat új lendületet 2013 második felében, a trafikrendszer elindítása után kapott. Mint arra az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) és más piaci szereplők is figyelmeztettek: a kistelepüléseken a dohány eladása ugyan nem termelt komoly nyereséget, mégis igen fontos bevételi forrás volt a kisboltoknak. A dohány és a szeszes italok eladása nemritkán a kisboltok készpénzforgalmának harmadát adta, másfelől
dohány nélkül jóval kevesebben tértek be a kisboltba élelmiszert is vásárolni.
Ezért azok a kisboltok, amelyek nem kapták meg a dohánykereskedelem jogát, hamar igen komoly forgalomcsökkenést szenvedtek, ami a korábbi negatív hatásokkal együtt – ilyen a vásárlóerő csökkenése, a kiskereskedők adminisztratív terheinek növekedése, online kasszák megvásároltatása –, már sok helyütt elég lehetett arra, hogy a tulajdonos a bezárás mellett döntsön.
Ugyanakkor a helyzet fonákja, hogy a helyben kialakult, nemritkán évtizedes élelmiszer-kisboltokról mesterségesen leválasztott dohánykereskedések sem lettek nyereségesek: ahogy a kisboltok gyakran nem tudtak megállni a lábukon csak az élelmiszer-kereskedelemmel, úgy a trafikok is jobbára vegetálnak a dohányáruk forgalmazásából.
Könnyen lehet, hogy a tavaly tapasztaltnál jóval nagyobb mértékű leépülési hullám egyelőre azért maradt el, mert a kormány a falvakban kompromisszumot kötött saját magával. Továbbra is közel félezer az olyan, néhány száz fős kistelepülés, ahol
senki sem jelentkezett trafikkoncesszióért, még a helyi kisboltos sem, így jobb híján továbbra is nála lehet kapni a dohányt.
A kiskereskedő „kijelölt” üzletként lényegében éppúgy ellátja a települést cigarettával, ahogy korábban, legfeljebb a szekrény fölé kellett biggyesztenie egy „Nemzeti Dohánybolt” feliratú táblát, hogy úgy-ahogy megfeleljenek a trafiktörvénynek.
A Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit (ND) Zrt. nemrég újra kiírta az ilyen kistelepülésekre a trafikkoncessziót, ám borítékolható, hogy a kereskedők ezután sem fognak kapkodni a lehetőségért: ha ugyanis pályáznának, úgy vetélytárs híján gyakorlatilag azonnal megkapnák a dohánykoncessziót, ami viszont azzal kecsegtetné őket, hogy a pár száz fős zsákfaluban milliós költséggel trafikot húzatnak fel velük. Erre pedig senki sem vállalkozik.
