Már csak kitárolunk
November 27-e óta már nincs betárolás a hazai gáztárolókban. A kitárolási szint viszont egy hónapja folyamatosan emelkedik. Az állami MVM és MFB tulajdonában lévő gáztároló egységekből naponta mintegy öt-ötmillió köbméter kerül a gázrendszerbe – derül ki a két szakcég honlapjáról.
Az MVM egységeiben 2,6 milliárd, az MFB-ében 1,6 milliárd köbméter áll, ami számításunk szerint 58, illetve 66 százalékos töltöttségi szintnek felel meg. Keletről ugyanakkor továbbra is naponta mintegy húszmillió, nyugatról pedig körülbelül hétmillió köbméter földgáz érkezik Magyarországra. Az ország fogyasztása ilyentájt negyvenmillió köbméter körüli. Az MVM tájékoztatása szerint a jelenlegi gázkészlet a téli fogyasztás kétharmadára elegendő, ami folyamatos behozatal mellett bőven fedezi a téli fogyasztást.
Ami Magyarországot illeti: gázalapú erőműveink kortól függetlenül drágán termelnek, így a határokon átívelő villanyvezetékek folyamatos erősítése folytán, természetes módon egyre nagyobb méreteket ölt az árambehozatal is. Ráadásul az ellátás biztonságát nagymértékben erősíti, hogy a kimerült hazai gázmezők 6,5 milliárd köbméter gáz téli tárolására képesek, amit az ukrán tranzitban nem bízó oroszok a Déli áramlat kiesésével most fokozottan felhasználhatnának a saját szolgáltatásuk biztonságának emeléséhez.
A kutató Oroszországot is bizonytalan partnernek látja, ahol a becsült költségek jelentősen, az elmúlt évek során többszörösükre emelkedtek, ráadásul olyan egyéb, például keleti irányú szállításokkal zsarolják a nyugati partnereket, amelyek kivitelezése szintén komoly forrásokat igényel. Meglátása szerint diktatórikus vonásai ellenére Vlagyimir Putyin a leglényegesebb gazdasági kérdésekben képes hideg fejjel dönteni, ami a magyar kormányra kevéssé mondható el. A Déli áramlat hazai szakaszának kivitelezését Magyarország szerinte nem úszta volna meg egymilliárd eurós hitelfelvétel nélkül, aminek több tízéves megtérülését is bizonytalannak tartja. Így szerinte örülhetünk, hogy megúsztuk ezt a kalandot.
Moszkvának kisebb gondja is nagyobb most
Az orosz–ukrán válság miatti kereskedelmi szankciók és az olajár zuhanása hatalmas gazdasági károkat okoz Moszkvának, és a számla egyre húzósabb. Anton Sziluanov pénzügyminiszter a napokban évi 130–140 milliárd dollárra becsülte azt a közvetlen kárt, amely e két tényezőhöz köthető. Az összeg az orosz nemzeti össztermék hét százalékának felel meg, a magyart meg is haladja. Az oroszok a nemzetközi szankciók hatásait 40 milliárdosra becsülik, az igazi csapást tehát a mintegy százmilliárdos olajbevétel-kiesés jelenti számukra. Számításaikat még a 80 dolláros olajárnál végezték el, azóta újabb tíz dollárral csökkent a jegyzésár. Az energiahordozók az orosz exportbevételek kétharmadát adják, így Kreml számára kulcskérdés, merre tartanak az árak. Szakértőik szerint az olajár egydolláros csökkenése hárommilliárd dollárjukba fáj.
Az orosz gazdaságot erős recessziós fuvallatok hűtik, de még maradt a korábbi lendületből, igaz a tavalyi záró három hónapban mért kétszázalékos bővülés óta negyedévről negyedévre alacsonyabb adatokat közölnek. A harmadik negyedévben 0,7 százalékra olvadt a többlet az egy évvel korábbihoz képest, míg jövőre már hivatalosan is 0,8 százalékos gazdasági visszaeséssel számolnak. Tavaly egyébként rekordmagas, 2097 milliárd dollár volt az orosz GDP.
A bizonytalan gazdaság és politikai helyzet a tőkekivonásban is megmutatkozik. A központi bank becslései szerint az idén 128 milliárd dollárral több hagyja el az országot, mint amennyi bejön, egy éve 61 milliárdos volt a mínusz.
Alekszej Kudrin volt pénzügyminiszter a Reutersnek azt mondta, hogy az Oroszország irányában megnyilvánuló nemzetközi bizalomvesztés aggasztó méretű, s 7–10 évnek is el kell telnie majd ahhoz, hogy a befektetőkkel elfeledtessék rossz érzéseiket. Az e miatt az országot érő veszteség az olajáresésből fakadó károkhoz fogható a befolyásos politikus szerint.
A petrodollárokból az idők során felhalmozott orosz devizatartalék 400 milliárdosra hízott. Ebből telik intervencióra a rubel védelmében, de a központi bank tartja magát ahhoz, hogy többet már nem éget el a tartalékból, csak akkor kel ismét a rubel védelmére, ha a pénzügyi stabilitást veszélyben érzi. Az orosz fizetőeszköz eközben sorra dönti a negatív rekordokat: az év elején egy dollárért 32,8 rubelt kellett adni, ma ennél 60 százalékkal többet, 53 egységet kérnek egyetlen zöldhasúért.
Az állami költségvetésen az olajár ütötte lyukakat privatizációval próbálja betömködni a kormány. A TASZSZ jelentése szerint küszöbön áll a legnagyobb, Kreml befolyása alatt álló olajtársaság, a Rosznyefty 19,8 százalékos részvénycsomagjának eladása, ami 8,5 milliárd dollárt hozhat a konyhára. Durván ugyanekkora összeget irányítottak át a devizatartalékokból is a büdzsébe.
Elemzők szerint még fél évet –közte egy zimankós telet – kell kihúzni ahhoz, hogy az olajárak ismét elfogadható szinten stabilizálódjanak. Ha ezt társadalmi összetartással kihúzzák, Putyin elnöknek nyert ügye van. (Kriván Bence)
