MAGYAR TAKARÉK: ÓRIÁSI LEHETŐSÉG
A kormány egyik nagy gurítása: pusztán jogi eszközök segítségével a takarékszövetkezeti rendszert megszerző befektetők egy 2100 milliárd forintot meghaladó mérlegfőösszegű pénzügyi csoport felett veszik át az irányítást. A kormány a takarékszövetkezeti rendszer átszervezésével, megerősítésével indokolta a tavaly nyáron elfogadott törvényt, amellyel elvonta a takarékok önállóságának jelentős részét, korlátozta a szövetkezetek és azok tagjainak tulajdonosi jogait.
A jogszabály az addig a takarékok többségi tulajdonában lévő, a szövetkezeteknek különféle szolgáltatásokat nyújtó Takarékbank Zrt.-t a szektor központi bankjává tette, ellenőrzési és utasítási jogokkal ruházta fel, valamint lehetővé tette, hogy a Magyar Posta tulajdonszerzésével a pénzintézet állami többségbe kerüljön. A kormány alig fél évvel később, tavaly év végén úgy ítélte meg, hogy a beindult folyamatokat már nem lehet visszafordítani, és pályázatot írt ki a Takarékbankban lévő állami tulajdon értékesítésére.
Az említett, tavaly elfogadott törvény, illetve a Takarékbank új alapszabálya miatt a tenderen takarékszövetkezet önállóan nem indulhatott, de nem vehettek részt a pályázaton konzorciumba tömörülve, illetve közvetve a legnagyobb érdekvédelmi szervezetükön, az Országos Takarékszövetkezeti Szövetségen keresztül sem.
A tenderre így egyetlen ajánlat érkezett: az a Magyar Takarék Zrt. pályázott, amely ugyan tizennégy szövetkezet többségi tulajdonában van, legnagyobb és egyben egyedüli jelentős befolyással rendelkező részvényese azonban az az FHB-csoport, ahonnan a takarékszövetkezeti rendszer átalakítását levezénylő kormánybiztos, Vojnits Tamás érkezett 2012 végén.
A privatizációs folyamat még nem zárult le, de a kormány már gondoskodott arról, hogy ennek egy versenyhivatali vizsgálat se legyen akadálya. Rendelettel minősítették a Magyar Takarék és a Takarékbank közötti üzleteket stratégiai jelentőségűnek, amit nem vizsgálhat a versenyhatóság.
Ha a Magyar Takarék – a hírek szerint mindössze 8-10 milliárd forintért – megveheti a Takarékbank többségét, akkor közvetve irányítást szerez a teljes szövetkezeti szektor felett. A jegybank adatai szerint tavaly év végén 122 takarék működött, melyek összesen 1420 milliárd forint betétet, döntő részben háztartások megtakarítását, valamint 656 milliárd forint hitelt, nagyjából fele-fele arányban lakossági és vállalati kölcsönt kezeltek.
Ez ugyan nem jelent túl nagy piaci részesedést a hitelintézeti szektoron belül (a betéteknél kilenc, a hiteleknél négy százalékot), ám a kettő különbsége, vagyis a hétszázmilliárd forint szabad forrás, valamint a több mint másfél ezer egységből álló fiókhálózat és az országos lefedettség komoly növekedési lehetőséget jelent.
ENERGIAPIAC: 2400 MILLIÁRD
A kormány az energiapiacon is tarol, bár mondhatnánk: itt azért fizet. Ráadásul bőkezűen. Módszerei erőszakosak: szabályokkal igyekszik anyagilag ellehetetleníteni a közműcégeket, lényegében tekintet nélkül azok tulajdonosaira. Az egész pályás letámadás mára a Fidesz politikájának és választási hadjáratának egyik központi elemévé vált. Noha az Orbán-kabinet – számításunk szerint – eddig mintegy ezermilliárd forintot költött energiarészvények felvásárlására (nem tudjuk, hogy az E.ON gázcégei mennyibe fognak kerülni), és ezt igen határozott érveléssel körítették, akcióik objektív szempontból nagyon átgondolatlannak tűnnek.
Máig nem derült ki, mi szükség volt a Mol 21 százalékának felvásárlására 498 milliárd forintért, mikor az nem bővíti a kormány amúgy is tág beleszólási mozgásterét. Ráadásul a felvásárlás mélybe lökte az árfolyamot, így az ügyletben a magyar adófizetők jelenleg több mint kétszázmilliárdos veszteségben állnak. A magyarországi földgáztárolói és -nagykereskedői piacot teljes egészében felvásárolták: az MVM 281, az MFB több tízmilliárdot fizetett. A tárolókban alig volt télire gáz, ráadásul a 3–6 ezermilliárdos atombővítéssel a kormány nagy ívű gázpiaci tervei háttérbe szorultak.
A Főgáz 49 százalékának állami felvásárlását szintén hatalmas sikernek nevezik, noha a gázszolgáltató 51 százaléka eddig is önkormányzati kézben állt. Az említett ügyletek mindegyikénél felmerült a gyanú, hogy a Fidesz-kabinet jelentősen túlfizette a csomagokat, mindenesetre az így megszerzett cégek forgalma, az államra „jutó” Mol-bevétellel együtt évi 2400 milliárd forintos piacot jelent.
|
A nemzeti dohányboltok jelentős része, legalább másfél ezer trafik köthető a kormánypárthoz, illetve annak gazdasági holdudvarához
Móricz Simon |
NEMZETI TRAFIKOK: 400 500 MILLIÁRD
A dohánypiacon a jövő már 2010 előtt elkezdődött. A Matolcsy György vezette Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet (MGFI) egy 2009-es tanulmánya a dohány-kiskereskedelem államosítását vázolta fel. Pár év eltelt, de végül 2011 decemberében tett (néha szó szerint a tanulmánnyal megegyező) javaslatot Lázár János a forgalom és az elárusítóhelyek számának korlátozására, a fiatalkorúak védelmével és a kis egzisztenciák létrehozásának szándékával indokolva a változást. A dohányáruk kereskedelme állami monopólium lett, amelyet koncessziós üzletek végezhetnek.
Az átalakításra 2013-ban botrányos körülmények (a pályázat alatt változtatott feltételek, átláthatatlan kiválasztási szempontok, titkokban tartott hivatalos döntnökök és pártrendezvényeken eldöntött eredmények) között került sor. Hetekig gyűjtögettük a polgármesterekhez, képviselőkhöz és egyéb kormánypárti vezetőkhöz baráti, rokoni szálakon kötődő, közel álló nyertesek neveit; és sajnáltuk azokat a régi trafikosokat, akik új megélhetés után voltak kénytelenek nézni.
A végső statisztika szerint az újdonsült boltosok nagy része –legalább 1500 trafikos – köthető a kormánypárthoz, illetve annak gazdasági holdudvarához. Az egyik legnagyobb nyertes pedig a Continental Zrt. lett, amelynek vezetője a törvényjavaslatot annak benyújtása előtt is láthatta.
FÉLKARÚ RABLÁS: 100 MILLIÁRD
A piaci szereplőket megdöbbentette az a gyorsaság, amivel a kormány végigtarolt a szerencsejáték-piacon. Lázár János 2012 októberében jelentette be: nem szabad hagyni, hogy a leghátrányosabb helyzetű emberek pénznyerő automatákba dobálják be a pénzüket. Ezt követően emelt a téten Orbán Viktor miniszterelnök, aki már egyenesen „súlyos nemzetbiztonsági kockázatokat” is látott a szerencsejáték-ipar ezen szektorában.
Bár belengetett maffiavádak nyomán azóta sem indult rendőrségi vizsgálat, a kormány három, működő kaszinó kivételével betiltotta a pénznyerő gépeket. A piac méretét csak becsülni lehet, ám csöppet sem kis tétel: a Magyar Szerencsejáték Szövetség korábban évente 80–100 milliárd forint közöttire tette a gépek forgalmát.
A korábban a kispénzűeket féltő, illetve maffiával riogató kormány közben már újraszervezi a hazai „kaszinóhálózatot”, így az idei évre szóló költségvetés szerint már 11 ilyen terem lehetne az országban, amivel néhány megbízhatónak minősített vállalat vagy személy kezébe kerülhet gyakorlatilag a teljes hazai nyerőgéppiac, mivel egy ilyen szereplő összesen öt kaszinót üzemeltethet.
INFOKOMMUNIKÁCIÓ: 100 MILLIÁRD
A kormányzati infokommunikációs szolgáltatások konszolidációja évente 30 milliárd forint megtakarítást jelent az államnak – s ennél valamivel nagyobb bevételkiesést jelent a piaci cégeknek – azzal, hogy az állam a piaci szereplők helyett egy 2011-es törvénymódosítás nyomán 2012 januárjától a Magyar Villamos Művek tulajdonolta MVM Net hálózatára terelte a kormányzati kommunikációt. A korábbi Kopint-Datorgból létrejött Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató portfóliója egyre bővült az évek alatt, s több, az államhoz visszakerült infokommunikációs vállalatot is integrált.
Ilyen a készenléti szervek kommunikációs hálózata, az EDR-t üzemeltető Pro-M Zrt., amelyet húszmilliárdért vásárolt vissza az állam a fejlesztést korábban végző Magyar Telekomtól, vagy éppen a választási informatikai rendszert is üzemeltető IdomSoft Zrt. Az MVM Net a jövő kormányzati kommunikációs szolgáltatója, az infokommunikációs stratégiából már kiderült, hogy a kormányzati szándékok szerint ez a cég nyeri a 450-es régi mobilhálózati frekvenciára kiírt pályázatot, továbbá az is, hogy esélyes vevője lehetne a földi műsorsugárzással foglalkozó, jelenleg francia tulajdonú Antena Hungáriának.
VÍZMŰVEK: CSEPPFOLYÓS 100 MILLIÁRDOK
A Fidesz „országvédelmi tervének” kezdettől fontos része a hatósági áras vízdíj is. A fideszes államosítás afféle főpróbája is volt a pécsi vízműszolgáltatás 2009-es „visszafoglalása” a GDF-Sueztől, ugyanakkor a történet későbbi alakulása – jelenleg úgy néz ki, hogy a kormány hárommilliárd forintot kell hogy a GDF-Sueznek fizessen kártérítésül – arra is rámutatott, hogy az államosítás költségesebb lehet a vártnál.
A vízszolgáltatás piacának újraosztására a víziközművekről szóló törvény teremtette meg az alapot, azzal, hogy jogilag olyan helyzetet teremtett, hogy a kisebb szolgáltatók fokozatosan nagyobb regionális cégekbe olvadjanak be. Jelenleg ugyanis az öt állami regionális víziközmű-társaság és a két fővárosi szolgáltató üzemelteti az ország kiépült víziközmű-infrastruktúrájának harmadát, a fennmaradó kétharmadon mintegy 200 szolgáltató osztozik.
A legnagyobb 15 víziközmű-szolgáltató összesen 170 milliárdos forgalmat produkált 2012-ben, ám a koncentráció már akkor is folyamatos volt. A konszolidációt meggyorsíthatja a rezsicsökkentés is: piaci vélekedések szerint a vízdíj csökkentése miatt tucatjával dőlhetnek be a kisebb vízművek.
HULLADÉKGAZDÁLKODÁS: 80 MILLIÁRD
A 2012-ben elfogadott hulladékgazdálkodásról szóló törvény szerint jövőre már csak állami vagy önkormányzati tulajdonban lévő társaság láthat el hulladékgazdálkodási feladatot. Kérdéses, hogy ezzel mennyi, a területen eddig dolgozó cég helyzete lehetetlenül el. Iparági becslések szerint a teljes piac 80 milliárd forintra rúg, ám nem tudni, hogy ebből mennyi volt a rövidesen partszélre kerülő magántársaságok részesedése. Az viszont még inkább kérdéses, hogy rezsicsökkentés ide vagy oda, a verseny csökkentése nyomán mennyivel fognak nőni a lakossági árak.
FÖLDOSZTÁS: 40 MILLIÁRD
A választásokig mintegy 250 ezer hektár állami föld kerül új kezekbe. A 7,5 millió hektárnyi magyar termőföldvagyonnak alig több mint három százaléka. A mezőgazdaság GDP-hez való hozzájárulása alapján legfeljebb évi 22 milliárdos üzletről van szó, igaz, a föld esetében van más biztos bevétel is: az uniós támogatás. Az idén 69 ezer forint átlagos támogatással lehet számolni hektáronként, további 17,2 milliárddal egészül ki a számított bevétel.
A kormány – elsősorban a földforgalmi törvény elfogadásával – egy rengeteget bírált, szubjektív, átpolitizált, összességében a birtokkoncentrációt (és az állami földek Fidesz-közelbe kerülését) segítő korábbi földosztási gyakorlatot törvényesített. Nincsenek világos birtok-összeszámolási szabályok, az átlagos európai nagybirtokhatár fölött húzták meg a birtokmaximumot, a pályázatok elbírálásakor egy szubjektív mérlegelési szempont, a „gazdálkodási terv szakmai és gazdasági megalapozottsága” esik a legnagyobb mértékben a latba.
A fentiek nyomán alakulhatott ki az Ángyán József volt államtitkár utolsó jelentésében körvonalazott helyzet, mely szerint „az összes nyertes közül kimagaslik négy csoport, amely egyenként több mint ezer hektár földet kapott: a miniszterelnökkel jó viszonyt ápoló felcsúti polgármester Mészáros Lőrinc, a Csákvári Mg. Zrt. vezérkara és családtagjaik, Gerzsánszki Lajos vállalkozó családjának borsodi és szabolcsi cégei, valamint a Csongrád megyei Héjja Testvérek Kft.”
Ugyancsak Ángyán írta le, volt olyan megye (Csongrád), ahol az átlagos kiosztott birtokméret megközelítette a 240 hektárt – vagyis itt szó sem lehetett a „kis családi gazdaságok” preferálásáról –, és hogy a jogszabályok továbbra sem korlátozzák, melyik érdekeltség hány pályázatot adhat be és hány birtoktestet szerezhet meg. Ez utóbbiból is adódik, hogy a kiosztott földek egyharmadán 14 érdekeltség osztozhatott.
 |
Demokratikus Koalíció tüntetése tavaly májusban
Móricz Simon |
NEMZETI CAFETERIA: 20 MILLIÁR
A hideg- és melegélelmiszer-utalványok 2010 előtt 300 milliárdosra tett piacát javarészt a francia tulajdonú cégek, így a Cheque Déjeuner és a Sodexho, illetve az Edenred birtokolták. Igaz, a cégeken átfolyó összegek, és az üzlet valódi nagyságrendje eltért egymástól: a társaságok 10 százalékos jutalékszinten dolgoztak. Az állami átalakítás után ez jelentősen esett: kevesebbet költenek a cégek is ilyen juttatásokra, mert nőttek az adók is, de részben a jutalékszint is csökkent – igaz, nem az állam oldalán.
A 2011-es adótörvény-változtatások érdemi kedvezményt azonban már a korábbi az utalványoknak nem adtak – a munkáltatók vagy a SZÉP-kártyát választották, vagy az Erzsébet-utalványt. Előbbi elektronikus utalvány, amelynek üzemeltetési jogát elvben pénzintézetek szerezhetik meg – a gyakorlatban a különböző korlátozásokkal háromszereplősre (OTP, MKB, K & H) zsugorodott a piac, amelynek nagy részét a legnagyobb hazai pénzintézet szerezhette meg. A SZÉP-kártya ma évi 80 milliárdos forgalmú termék (átvette a korábban állami üdülési jegyet is, ám jutaléktartalma jóval kisebb: az olcsóbb üzemeltetés jegyében a bankok másfél százalékos jutalékot tarthatnak meg – ez alig másfél milliárdos üzlet.)
Nagyobb a jutalék a papíralapú étkezési utalványok egyedüli letéteményesénél, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványnál (MNÜA), amely most már nem csupán az étkezésben, de más utalványos termékekben is konkurense a korábbi versenypiaci cégeknek. Az állami társaság már piacvezető a béren kívüli juttatásoknál – bár azt nem igazán hozza nyilvánosságra, valójában milyen forgalmat is bonyolít.
A jutalékrendszer viszont nyílt titok, a papíros utalványok nem lettek olcsóbbak, és a nyereség is tetemes –az államosítás hivatalos célja ugyanis, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket, családokat segítsék a profitból. Az MNÜA többmilliárdos programokat hirdet meg – és persze jelentős összegeket fordít mindezek mellett a program népszerűsítésére is.
TANKÖNYVKIADÁS: 16 MILLIÁRD
A Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete szerint 16 milliárd forintos bevételtől esik el a tankönyvágazatban érdekelt, nagyjából ötven kiadó és több száz tankönyvíró, miután a kormányzat egy törvénnyel tavaly decemberben államosította ezt a tevékenységet. Eddig ötezer tankönyvből lehetett választani, ezek kiadói jogai azonban különböző társaságoknál vannak.
Az államosítás során pályázatot írnak majd ki a kerettantervnek megfelelő könyvek készítésére, egy külön testület határozza majd meg, melyek megfelelőek, és ezek kiadói jogait veheti majd meg az állam. Így eleve csökkentik a választékot – valószínűleg az eddigi tizedére. A kormány mindenesetre 53 milliárd forintot fordít a piac átszervezésére, vagyis vélhetően a korábbi jogok megvásárlására.
NYELVOKTATÁS: 6-8 MILLIÁRD
A 6–8 milliárd forintosra taksált nyelvoktatási piacot a tavaly szeptemberben életbe lépett felnőttképzési törvény és annak a végrehajtási rendeletei alakíthatják át. A jogszabályok a legtöbb képzőintézmény számára gyakorlatilag teljesíthetetlen feltételeket írnak elő: súlyos kaució fizetésére kötelezik például a nyelviskolákat. Ezt a szakértők szerint csak a korábbi időszak uniós finanszírozású pályázatain nyertes, így jelentős tőketartalékkal rendelkező néhány oktatási cég tudja felmutatni. Ezek közül többről is erős kormánypárti hátszelet sejtenek a szakmában.
MOBILFIZETÉS: LEGALÁBB 3-4 MILLIÁRD
Az Első Mobilfizetés Elszámoló Zrt. (EME) 2006-ban indította útjára a mobilszolgáltatók közreműködésével a mobilparkolási és az autópályadíj-fizetési szolgáltatást. A hamar piacvezetővé avanzsált EME forgalma 2,7 milliárdra nőtt. A Fidesz képviselői 2011-ben nyújtották be az első törvényjavaslatot a „Nemzeti mobilfizetési szervezet” létrehozásáról, ami a mobilvásárlások – a mobilos parkolás, vagy autópályadíj-vásárlás – teljes állami kontrollját kezdeményezte.
Bár az elfogadott törvény értelmében 2012-től a parkolás, az útdíj és a közlekedési jegyek mobiltelefon útján történő értékesítését kizárólag állami szervezet végezheti, azonban a nemzeti mobilfizetési rendszer bevezetése csúszik. A jelenlegi tervek szerint a Nemzeti Mobilfizetési Zrt. 2014 közepétől indul a szolgáltatással, első körben az autópálya-matrica és a mobilparkolás, később a tömegközlekedés jegyeit értékesítendő mobil platformon. Míg kezdetben a piac teljes einstandolása volt a terv, most egy olyan állami cég létrehozása, amelyhez a piaci fizetési szolgáltatók csatlakozhatnak – jutalékért.
ELEKTRONIKUS ÚTDÍJ: 200 MILLIÁRD
Lényegében egy új piacot teremtett magának a kormány a tavaly nyáron méretes káosz közepette bevezetett elektronikus útdíjfizetéssel. Az útdíjfizetés – vélhetőleg – 200 milliárd forint feletti bevételt jelenthet a büdzsének: a Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. (NÚSZ) 2014-re ugyan csak 193,4 milliárd forintra számít az e-matricákból és a használatarányos útdíjból, ám könnyen lehet, ezt megugorja az autósok és a fuvarozók által befizetett összeg.
Tavaly így történt. Az Állami Autópálya Kezelő Zrt. (ÁAK) 135 milliárd forintot szedett be ezen címen. (Igaz, ebből 56 milliárdot tett ki az egész éven át szedett e-matrica.) Így az e-matricás rendszerben eredetileg 54,6 milliárd forintos bevételt terveztek, ám ebből végül 56,2-et fizettek be. Hasonlóan a HU-GO útdíjrendszerben fizető tehergépkocsik, amelyekért a tavalyi második fél évben 75 helyett 78 milliárdot róttak le a NÚSZ-nak.
ELTŐZSDÉZETT SZÁZMILLIÁRDOK
A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. (MNV) az elmúlt négy évben, 2010 és 2013 között 657 milliárd forintot költött az állami vagyon gyarapítására – derült ki Németh Lászlóné nemzeti fejlesztési miniszter válaszából, amelyet Scheiring Gábor, az Együtt–PM országgyűlési képviselője által feltett kérdésre adott.
Az összesítés szerint az említett időszakban a legtöbbet, 609 milliárdot cégek, illetve cégrészesedések megszerzésére fordított az MNV, míg ingatlanok vásárlására 42 milliárd forint jutott.
Az előbbi körben messze a legjelentősebb tranzakció a Mol 21 százalékának 2011-es visszavétele volt. Az ügylet 498 milliárd forintjába került az adófizetőknek, miközben a befektetés eredménye és értelme legalábbis kétséges. Sikerült kiszorítani a Molból az orosz Szurgutnye yegazt, amely jog- és alapszabályi megkötések miatt lényegében nem tudott élni tulajdonosi jogaival. A magyar állam mint részvényes pedig láthatóan semmit nem tudott tenni annak érdekében, hogy a Mol megvédhesse legfontosabb érdekeltségét, a horvát INA-t.
Sőt a kormány tavaly ősszel felszólította a magyar olajcég igazgatóságát: kezdje meg a tárgyalásokat az INA eladásáról. Az elmúlt években sokat veszítettek értékükből a részvények: a vásárlás idején 22 400 forinton járó árfolyam az elmúlt héten átlag 13 ezer forinton állt, vagyis az állami pakett most 210 milliárd forinttal ér kevesebbet, mint 2011-ben.
Első évében, 2010-ben az Orbán-kabinet még nem volt különösebben aktív az állami vagyon gyarapításában. Az összesítés szerint csupán némi Richterrészvénnyel (219 millió forint értékben) bővült a portfólió, illetve különféle ingatlanok megvásárlására ment el hasonló összeg. Még a Bajnai-kormány döntése nyomán az MNV 27,2 milliárd forintos tőkeemelést hajtott végre a Malévcsoportnál.
Az adatok szerint az állami vagyonkezelő 2011-ben további 16 milliárd forintot tett a légitársaságba, míg a csőd után, 2012-ben további ötmilliárdot áldozott arra, hogy a cég összeomlása ne rántsa magával egyébként prosperáló egykori vállalkozásait.
2011-ben szerzett 73 százalék fölötti részesedést az állam a Rábában, a papírokért több mint nyolcmilliárd forintot fizetett az MNV. A Mollal szemben ez legalább befektetésnek nem volt rossz: az MNV a részvényeket 815 forintos áron vette, míg az utóbbi héten az átlagárfolyam 1315 forint volt.
A következő évben, 2012-ben 34,4 milliárd forintot jutott az állami vagyon növelésére, a legnagyobb tételt a Nemzeti Infokommunikációs Szolgáltató (NISZ) Zrt. 21,4 milliárdos tőkeemelése jelentette. A NISZ üzemelteti a Magyarorszag.hu kormányzati portált, amely az elektronikus kormányzati szolgáltatások centruma (ügyfélkapu, hivatali kapu), valamint a központi rendszert, amely a hazai elektronikus kormányzati szolgáltatások centrális hálózata.
A cégszerzések mellett jutott ingatlanvásárlásra is: a nehéz helyzetbe került devizahitelesek otthonainak megvásárlására kétmilliárdot fordíthatott a Nemzeti Eszközkezelő, míg egy belvárosi irodaház megszerzésére 1,8 milliárd forintot költött az MNV. Az állami vagyonkezelő tavaly 108 milliárd forintot fordított vásárlásokra.
A legnagyobb tétel az MVM Magyar Villamos Műveknek biztosított 71 milliárdos tőkeemelés volt, amelyre az E.ON földgázüzletágának megvásárlása miatt volt szükség. A nagyobb tranzakciók közé tartozott még a hulladékkezelő Remondis Magyarország Kft. megvásárlása és feltőkésítése, valamint a Tokaj Kereskedőháznak biztosított hárommilliárdos tőkeemelés.
A Nemzeti Eszközkezelő ingatlanvásárlásai tavaly már 23,5 milliárd forintot emésztettek fel, míg az új FTC-stadionra 7,4 milliárdot, a Hajógyári-szigeten lévő ingatlanok visszavásárlására négymilliárdot költött az MNV (itt épült volna fel a Plaza Centers-csoport Álomsziget nevű, egy kaszinót is magába foglaló beruházása –ám a fejlesztő végül visszalépett).
Bár a Németh Lászlóné által közölt lista meglehetősen hosszú, messze nem teljes, hiszen abban csak az MNV befektetései szerepelnek, míg például az MVM-éi nem, pedig az Orbán-kormány működésében hangsúlyos szerepet kapó energiaipari vásárlások ehhez az állami szereplőhöz kötődnek.
A vállalat összesen több mint 400 milliárd forintot költött az említett E.ON, valamint a Molhoz kötődő gáztározók megszerzésére, míg további 41 milliárdot a Főgáz 49 százalékának visszavásárlására a német RWE-től – ahogyan most is ez a cég állapodott meg az E.ON lakossági ügyfeleinek és gázhálózatának átvételéről.
