„Kicsit fellélegezhetünk, és nagyobb eséllyel tárgyalhatunk külföldi, tőkeerős befektetőkkel” – nyilatkozta a pozsonyi Trend gazdasági hetilapnak Mária Adamová projektmenedzser. Aki nem tagadta, hogy nagyra törő terveikből vajmi kevés valósult meg. 2013 októberében úgy hitték, hogy az évről évre látogatottabb ausztriai, tőlük bő 80 kilométerre fekvő parndorfi outletből legalább a pozsonyi, valamint a nyugat-szlovákiai, de talán a magyarországi és a cseh vevőkör egy részét is sikerül idecsábítaniuk. „Igyekszünk felvenni az osztrákokkal az árversenyt, még több akciót szeretnénk hirdetni, és azt is nagy előnyünknek hisszük, hogy velük ellentétben mi csak karácsony és húsvét első ünnepén leszünk zárva, évente több mint 70 nappal többször tartunk nyitva, mint ők, méghozzá a teljes hétvégéken, amikor a legtöbben járnak nagybevásárlásokra. Évente legalább másfél millió látogatóval számolunk” – fogadkozott Matej Kostúr, a cég ügyvezető igazgatója. Magabiztosságát az is növelte, hogy más szlovák befektetők nem messze innen, Pozsonytól húsz kilométernyire, Szenc közelében konkurens üzletközpont építésébe kezdtek, amely azonban évek óta üresen áll.
Vedrődön sem sokkal jobb a helyzet. Ezt egyébként az a néhány vásárló is megerősítette, akiket a parkolóban megszólított a Népszabadság tudósítója. „Először vagyok itt, s alighanem utoljára. Parndorfban sokkal nagyobb a választék, elfogadhatók az árak is, itt semmi sem olcsóbb” – feleli a gépkocsijához üres táskával érkező pozsonyi Petra Dobsinská. A mosonmagyaróvári Balogh család a tátrai üdülésből hazafele tartva állt meg. „Néha átugrunk az osztrákokhoz, ahol kedvesebbek az elárusítónők, mint az itteniek. Ott sokan tudnak magyarul. De mások is készségesek, itt meg csak elhúzták a szájukat, néhányan még el is fordultak, ha kérdeztünk valamit” – panaszkodik a fiatalasszony. Férje mosolyogva teszi hozzá: „Legalább a kávé jó volt!”
|
Kora tavaszi leárazás. Újabban csak akkor számottevő a forgalom
Somogyi Tibor |
Matej Kostúr megértően bólogat, amikor a fenti kifogásokat soroltuk neki: „Okulunk minden hibából. Őszintén szólva, nehezebb a helyzetünk, mint ahogy elképzeltük. Az viszont jó hír, hogy az első csatát ugyan nem nyertük meg, de a háborút sem veszítettük el. Bízunk az új stratégiai befektető tőkeinjekciójában, meg hát magunkban is, hogy a gyermekbetegségeinket mielőbb kinőjük, és mégiscsak beindul az üzlet” – nyilatkozta. Arra a kérdésünkre, vajon kínai lesz-e a várva várt befektető, talányos választ adott: „Ha minden jól megy, néhány héten belül megmondjuk.”
