– Lehetséges a néplélek ismeretéből jó gazdaságpolitikát csinálni?
– A jelek szerint ez a törekvés nem eredményes. Hazánkban nincs csődveszély, ám folyamatos lecsúszás van. A helyzet nem reménytelen, de
alapos politikai és gazdaságpolitikai változtatások nélkül nem fog javulni.
Az bizonyos, hogy a nagyon kedvezőtlen intézményi feltételeken lehet változtatni. Politikai döntésekkel is elérhető például, hogy a korrupció leglátványosabb formái visszaszoruljanak. A kkv-knak még mindig nagyon erős a dinamikájuk, engedni kell őket fejlődni. Pár millió forintból csodákat lehet tenni a startupoknál. Azokat az intézményeket kell fejleszteni, amelyek nekik segítenek. A kis cégek óriási bürokratikus terheket cipelnek, idióta szabályok nehezítik az életüket, ezeken kell változtatni. A jelenlegi irány nem biztató, a tendencia rossz. A rövid távú gondolkodás és az azonnali politikai haszon a vezérelv.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– A Világgazdasági Fórum versenyképességi ranglistáján a 63. helyen állunk.
– A versenyképességi rangsorok mindegyikében egyformán rosszul állunk, de nem mellékes, hogy mitől van a versenyképességi deficit. A Világgazdasági Fórum nagy presztízsű rangsorában intézményrendszer szempontjából a kilencvenedikek vagyunk, az üzleti képesség esetén pedig a 97. helyen állunk a 140 vizsgált ország közül. A kormány működésével kapcsolatos bizalom, a kormányzás okozta terhek, a kormányzati döntések elfogultsága, megkérdőjelezhetősége, bíróság előtti megtámadhatósága tartozik ide. Az üzleti felkészültség tényezőcsoportja az üzleti élet konkrét működésével foglalkozik, ebben a 90. helyet foglaljuk el.
Nem hiszem egyébként, hogy Magyarország abszolút értelemben a 90. lenne a világon, de az üzletemberek várakozásait tükrözi a mutató, és nyilván mások az elvárások itt, mint mondjuk egy afrikai országban. Magyarország azzal az ambícióval él, hogy a világ országainak az első harmadában foglaljon helyet a fejlettség, életszínvonal, ellátás tekintetében, ezek a helyezések viszont az utolsó harmadba sorolnak minket.
– Bizalmatlanság, kiszámíthatatlanság eredménye az összesítésben 63. hely?
– A Gyurcsány-kormány működésének időszakában, amikor én is és mások is a maihoz hasonlóan bíráltuk a kormányt, szintén azt mondtuk, hogy kiszámíthatatlan a gazdaságpolitika, pillanatról pillanatra változtak a gazdasági elképzelések. Bevezetünk egy adót, kivezetjük, felemeljük az áfát, aztán leszállítjuk...
Akkor az volt a közvélekedés: nincs átfogó gazdaságpolitikai koncepció a gazdasági intézkedések mögött. Az Orbán-kormányról ezt nem lehet elmondani.
– Ezt hogyan lehet gazdaságpolitikai szempontból definiálni?
– Soha nem szerettem az ilyen típusú definíciókat. De éppen az ideológiai alap miatt ennek a kormánynak a gazdaságpolitikája kiszámíthatóbb, mint a korábbiaké volt.
– Az illiberális jelzővel leírható ez a gazdaságpolitika?
– Államközpontú, az államra erősen támaszkodó gazdaságpolitikát folytatnak, és következetesen csinálják. Én ezt nem szeretem, de tegnap is olyan döntéseket hoztak, hogy az állami szerepvállalás erősödött, és holnap is ilyen döntéseket fognak hozni. Ebben az értelemben kiszámítható, csukott szemmel is.
Az illiberális demokrácia és az unortodox gazdaságpolitika valójában kéz a kézben jár. Ezt az unortodox gazdaságpolitikát négy tényező jellemzi: az államközpontúság, a rövid távú stabilitási szempontok elsőbbsége, az, hogy hatalmi és politikai érdekek rendre felülírják a gazdasági racionalitást,
illetve hogy a szociális és társadalmi kérdések erőteljesen háttérbe szorulnak, nem gazdasági, hanem politikai eszközökkel kezeli a kormány ezeket.
– A kormányzás elején hangzott el az az orbáni állítás, hogy a pénzcsapokat elzárták, a közpénzek fosztogatóit elzavarták a pénztár közeléből, az állami vagyon külföldre szivattyúzását leállították. Eközben egyre kevesebb jut oktatásra, egészségügyre, szociális ellátásra, környezetvédelemre. Hol van az a pénz, amit állítólag már nem lopnak el, de nem is költi ránk az állam?
– Ez végre egy igazi közgazdasági kérdés. A kezdeti iránykeresés után a költségvetési hiány kézben tartása is prominens cél volt. Ez meg is valósul –
nagy gond azonban, hogy a hiánycsökkentés valójában a már említett szektorok, a szociális szféra, az egészségügy, az oktatás kárára valósult meg. Vagyis elvontak pénzt minden olyan területtől, ami a hosszú távú fejlődés hordozója lenne,
mindent alárendeltek a rövid távú hiánycsökkentési szempontnak. Ahhoz, hogy valóban több legyen az elosztható jövedelem, többet kellene termelni, hatékonyabb gazdaságra lenne szükség. Ösztönözni kellene a beruházásokat, támogatni a kis- és közepes vállalkozásokat, nem beletörődni, hogy a termelékenységünk csak a fele az európai átlagnak. Azt is fontos kimondani, hogy nem azért ilyen alacsony, mert az egyes emberek nem dolgoznak jól, hanem azért, mert az intézményi problémák megakadályozzák, hogy az egyéni teljesítményekből társadalmi teljesítmény legyen. Az uniós pénzeket rendkívül rossz hatékonysággal használjuk fel, túl nagy részben alacsony hozadékú közösségi és infrastrukturális beruházásokra költjük. Az uniós pénznek nincs becsülete, és nem csak a közszférában: a vállalkozók gyakran fölösleges, illetve alacsony szinten kihasználható gépeket vásárolnak, és ha rákérdezünk az okára, azt mondják, ingyen volt.
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– Pontos az a leírás, hogy Orbán Viktor egyszemélyes döntésekkel, nyílt és erőszakos piaci beavatkozással próbálja meg működtetni a különböző gazdasági portfóliókat, és a saját maga által kijelölt nagytőkéseket rendeli oda az egyes portfóliók élére?
– Ez nem általános érvényű. A termelőszektorban nagyon támogatják a külföldieket, a szolgáltatószektorban viszont igyekeznek állami szempontokat érvényesíteni, illetve olyan politikai célokat megvalósítani, mint például a trafikügyben: jó, ha küzdünk a dohányzás ellen, az a módszer viszont, ahogyan a trafikokat elosztották, belecsúszik a korrupció szférájába. Sokszor inkább a politikai, mint a gazdasági érdek mozgatja az ügyeket: ha kigondolnak valamit, ami politikailag előnyös a számukra, azt megcsinálják, és ha már megcsinálják, akkor a lehetőség szerint úgy intézik, hogy azok a társadalmi csoportok jussanak előnyhöz, amelyekkel kivételezni akarnak.
– Ezek előnyét, a milliárdokat a miniszterelnökhöz közel álló nagytőkések, üzletemberek élvezik, a Mészáros Lőrincek.
– A jelenség létezik, ezt nem vonom kétségbe, de látni kell, hogy ezek a sokaknak szemet szúró akciók a mozgatott pénztömegnek, vagyonnak csupán a töredékét képezik.
Az ország nem azért áll rosszul, mert Mészáros Lőrinc meggazdagodott. Nem a személyek, hanem a folyamatok az érdekesek. A Simicska-ügy kapcsán például azt láttuk, hogy ezek a nagytőkések le is cserélhetők.
A valódi baj az, hogy ez a folyamat egyrészt nem hatékony gazdasági struktúrához, másrészt demoralizálódáshoz vezet.
– Éppen a Simicska-történet világított rá, hogy a miniszterelnök nem szeretné, ha lenne egy számára túl erős gazdasági hatalmi centrum, ezért diverzifikál.
– A miniszterelnök és a Fidesz-vezetés nagyon hangsúlyosan elitcserét akart a kezdetektől fogva. Ennek különböző szintjei vannak, így a leginkább befolyásos és leggazdagabb üzletemberek egy részét is visszaszorítják, egy másik részét előtérbe hozzák. Voltak és vannak kivételezett személyek a kormányzati döntésekben, és ez az említett okokból nem helyes.
– A külföldi befektetőket taszítja?
– Nagyon nem szeretik.
– Szingapúr, Törökország, Oroszország jut eszükbe Magyarországról is, ami a korrupciógyanús ügyeket és a kiszámíthatatlanságot illeti?
– A tények bizonyítják, hogy a bizalmi index alacsony Magyarországot illetően.
Az üzleti életben a komoly külföldi befektetők nem, vagy lényegében alig érintkeznek azokkal a körökkel, amelyekről most beszélünk.
Nagyon ritkán fordul elő, hogy komoly verseny legyen bizonyos területeken, ezért látszik, hogy nem érdemes befektetni.
– Hogyan írhatnánk le, hogy milyen Magyarországon jelenleg a gazdasági morál?
– A nemzetközi összehasonlítások azt mutatják, hogy Magyarországon a korrupció mértéke nagyjából a volt szocialista térség többi országáéhoz hasonló. Ez nyilvánvalóan nem a skandináv vagy nyugat-európai színvonal. Akiket mi szeretnénk látni befektetőknek, azoknak ez idegen. Azt is látni kell...
|
| Fotó: Teknős Miklós / Népszabadság |
– Ők elkerülik Magyarországot?
...hogy bár Magyarországon ezen az átlagos szinten belül olykor felháborító dolgok vannak, ám ezek sem ma kezdődtek el.
Akik ezzel foglalkoznak, azok a korrupciót nagyjából a török időkig vezetik vissza,
és ha Mikszáth Kálmánt olvas valaki...
– Vagy Móriczot, a Rokonokat...
– ...vagy Móriczot, akkor látja, hogy ez így van.
– Most egy móriczi világ van, vagy még rosszabb, mint a Rokonokban felfestett?
– Más történelmi közegben élünk, de a hasonlóság igen erős.
