Bár a törvények nem tiltják az offshore-ozást, ha egy magyarországi magánszemély pénzt (például osztalékot vagy árfolyamnyereséget) zsebelt be egy ekt-től, akkor a normális adóterhelés több mint a dupláját, 33 százalékot kellene befizetnie az állami kasszába. Közbeszerzésen pedig az ellenőrzött külföldi társaságok tulajdonában lévő cégek nem is indulhatnak. „Mindez azt jelenti, hogy legálisan kevés értelme van offshore-ozni” – állítja Csővári István, a kereskedelmi jogra szakosodott Jalsovszky Ügyvédi Iroda partnere, adószakértője.
Ám a szigorú szabályok eddig nem sokat értek: a NAV a legritkább esetben szerzett tudomást az offshore-cégek valódi tulajdonosairól, a külföldön rejtegetett vagyonokról. A kormány eddig egyet tehetett: megígérte, ha hazahozzák a pénzt, akkor nem vizsgálja az eredetét és megelégszik tízszázaléknyi adó levonásával. Mint arról már beszámoltunk, az elmúlt öt évben hazautalt 191 milliárd forint csak töredéke a becslések szerint kint tartott 700-1000 milliárdnak. Tehát a pénz jó része továbbra is külföldi számlákon gyűlik – adózatlanul –, vagy illegális úton, például táskában kerül haza.
Parton kívül
Az offshore szó „parton kívülit” jelent, arra utal, hogy a tengermelléki adóparadicsomok nem adóztatják meg az országon kívül keletkezett jövedelmeket. Ezek többnyire szegény államok, melyek abban reménykednek, hogy sok cég telepedik meg náluk, melyek befizetik a cégalapítás pár ezer dolláros díját. Vonzó még, hogy titokban tartják a valódi cégtulajdonosok kilétét, bár az elmúlt hetekben kiszivárgott dokumentumok bizonyítják, hogy erre sincs garancia. Az adóelkerüléstől meg szokták különböztetni az adóoptimalizációt. Ez olyan országokban zajlik (Luxemburg, Ciprus, Hongkong), ahol a cégstruktúrák, a szerződéses viszonyok az adóhatóság számára láthatóak, de egyes tevékenységek, üzleti megoldások kedvezményesen űzhetők. Akár az adóit folyamatosan csökkentő, speciális kedvezményeket bevezető Magyarország is tekinthető ilyen országnak.
A nemzetközi cégalapítással és adótervezéssel foglalkozó Crystal Worldwide okleveles adószakértője, Magyar Csaba szerint nagy mozgásra lehet számítani. Lesz, aki inkább az „előremenekülést választja”, és számlát nyit az egyezményt nem ratifikáló országokban. Mindemellett létezik számos olyan ország, amely még nem tett érdemi lépéseket az információcsere bevezetése ügyében, jóllehet aláírta a megállapodást. Az egyezményt alá nem író államokat egyébként nem fenyegeti pénzügyi szankció, legfeljebb szégyenlistára kerülnek.
A Crystal szakértője szerint ennek ellenére egyre több adóparadicsom pénzintézete fog részt venni az adatszolgáltatásban, hiszen még az apró karibi bankok sem szeretnének kiszorulni a globális pénzügyi rendszerből azáltal, hogy a nagy amerikai vagy európai bankok nem szerződnek velük. Magyar Csaba érdekességképpen kiemelte, hogy az információcsere elindított egy új jelenséget: számos magánszemély helyezi át az adóügyi illetőségét olyan országba, ahol nem jelent gondot az automatikus információcsere. Csővári és Magyar egybehangzó véleménye szerint a bankokat egyre inkább a kockázatkerülés jellemzi: vagy nem nyitnak számlát az offshore-ozóknak, vagy válogatás nélkül küldik majd az információkat. Liechtenstein például minden bankszámláról adatot gyűjt 2016 január 1. óta.
2017-től a labda a NAV térfelén pattog: kérdés, mit kezd az információkkal. Kér-e további adatokat a külföldi bankoktól, nyomoz-e azután, honnan való a pénz, indít-e vagyonosodási vizsgálatokat? Az adószakértők szerint a jövőben is lesznek olyanok, akik inkább a dupla adóterhelést választják az anonimitásért cserében, hiszen hiába kap információkat róluk a NAV, az adótitok miatt nem hozhatja nyilvánosságra. Főleg olyan ismert emberekre, közszereplőkre kell gondolni, akik nem szeretnék, ha az újságírók a nyilvános hazai cégbíróságon derítenék fel a vagyonuk eredetét.
A Nemzetközi Valutaalap globálisan védekezne az adóelkerülés ellen
Átfogó tervezetet készít az adóelkerülés elleni küzdelemhez a Nemzetközi Valutaalap (IMF) – jelentette be Christine Lagarde, a szervezet vezérigazgatója az IMF és a Világbank tavaszi ülésszakának zárónapján. A terv kidolgozásához és megvalósításához azonban még hosszú idő kell. Christine Lagarde hangsúlyozta: globális megegyezés kell ahhoz, hogy visszaszorítsák az adóelkerülést, ehhez azonban részletes és hosszadalmas tárgyalásokra lesz szükség. Az IMF-vezér adóelkerülést és az adócsalást a világgazdaságra nézve „nagy aggodalomra okot adónak” minősítette. Hozzátette: a nagyvállalatok a különböző megállapodások, eltérő adórendszerek és jogi szabályozások „mérgező kombinációjával” igyekeznek elkerülni az adófizetést. Lagarde ugyanakkor elvetette a Nobel-díjas közgazdász, Joseph Stiglitz javaslatát, ami szerint a nagyvállalatoknak globális összbevételük alapján egy megállapított minimum-társaságiadót kellene fizetniük. Az adóelkerülés elleni tervezetet az IMF a Világbankkal, az OECD-vel és az ENSZ-szel közösen készíti majd el. A döntést elemzők szerint elősegítette a „panamai iratok” néven elhíresült offshore-botrány is.
