OBLATH GÁBOR, MTA

A legfrissebb növekedési adatok arra utalnak, hogy a világgazdaság valószínűleg nem jó irányba tart – állapítja meg Oblath Gábor, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének főmunkatársa. Ahhoz azonban még kevés információ áll a rendelkezésünkre, hogy eldöntsük, egyszerű lanyhulásról vagy recesszióba torkolló folyamatról van szó. A kutató az előbbit valószínűsíti, megjegyezve, hogy okosabbak az év végén lehetünk.

Komoly bizakodásra okot szolgáltató jelzések nem érkeznek. A gazdaságpolitikának szűk most az eszköztára, és a növekedés beindításhoz szükséges intézkedéseknek egyaránt vannak káros mellékhatásai. A korábbi válságkezelés során alkalmazott költségvetési lazítással az államadósságok veszélyes szintre emelkedtek, emiatt a gazdaságélénkítésre fordítható költségvetési források újabb, nagymértékű növelésére Oblath Gábor nem sok esélyt ad. A fiskális lazítás abban merülhet ki, hogy a kormányok kevésbé radikálisan csökkentik a költségvetési kiadásaikat, és javítják az egyenlegeket. A nemzetközi kereskedelem fejlődése segíthet abban, hogy a világgazdaság túljusson a mostani nehézségeken – véli.

Az Egyesült Államokban még nem került le a napirendről egy újabb monetáris élénkítés lehetősége, a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve maga is mérlegeli egy lazítás várható hatásait. Ázsiában a növekedés önjáró, azzal ott nincsen probléma, hacsak a kínai gazdaság egyre jobban észlelhető túlfűtöttségét nem nevezzük annak. Ám ha Kínában a növekedés a felére, öt százalékra csökkenne, még az is minimum a duplája az Európában megszokottnál – teszi hozzá a kutató.

A kontinenst a német gazdaság tartja mozgásban. Ha a németek lassulnak, mi is lassulunk – nagyon ki vagyunk ugyanis szolgáltatva legfontosabb exportpiacunknak. Tavaly a nettó kivitelünk adta a GDP-növekedés oroszlánrészét. Ehhez kellett volna felnőnie az idén a belső fogyasztásnak, amit a kormány arra alapozott, hogy az adócsökkentés révén a lakosságnál hagyott pénz a kereskedőknél és a szolgáltatóknál csapódik majd le. Ennek nem sok jele látható, igaz, nem is volt indokolt azt várni, hogy a magas jövedelműek adócsökkentése olyan nagy hazai fogyasztásnövekedést váltson ki – jegyzi meg Oblath Gábor, aki tagja volt az ebbéli kételyeket megfogalmazó, a kormány kezdeményezésére tavaly év végén megszüntetett Költségvetési Tanácsnak.

– A hitelezési mizéria sem segíti a belföldi élénkülést – tette hozzá.

A magyar GDP növekedésében megmutatkozó második negyedéves törés, az éves szinten 1,5 százalékosra zsugorodó bővülés nem lepte meg a szakembert, már az első negyedéves 2,5 százalékos többletteljesítmény összetevőiben sem fedezett fel meggyőző konjunkturális elemeket. A helyzet még rosszabb, mint ahogy az első ránézésre látszik, mivel a GDP-adat csak az első fél évről ad áttekintést, a júliusi, visszaeső export- és iparitermelési-adatok nem jelennek meg benne.

Nem jók a belföldi kilátások, és a helyzetet csak nehezíti, hogy amenynyiben a költségvetési hiánycél sorozatos megszegése miatt ellenünk indított uniós túlzottdeficit-eljárás alól szeretnénk végre kikerülni, akkor jottányi lehetőségünk sincs fiskális lazításra – összegzett Oblath Gábor.