A megkérdezett 311 vállalat vezetője úgy vélte, hogy a magyar üzleti gyakorlat szerves része a korrupció, ám magukat illetően hárítanak, azaz úgy nyilatkoztak, hogy környezetükben ilyet nem tapasztalnak. (A vállalatvezető egy 11 skálán a korrupció elterjedését a magyar gazdaságban összességében 5,49 pontra tették.)

A kutatás szerint nincs jelentős hatása a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló törvényeknek és a PTK felelősségre vonatkozó változásoknak a vállalatokra, noha azért a vállalatok kicsivel több mint 50 százaléka azért ismeri az ide vonatkozó törvényeket. – Rövidtávú gondolkodás a visszaélésekkel, korrupcióval nem foglalkozni – jelentette ki a helyzetet értékelve Bíró Ferenc.

Roppant lehangoló adat még mindig, hogy a társaságok irányítóinak több mint fele (56 százalék) nem is tartja fontosnak az etikai vétségek és a visszaélések kezelését – figyelemre méltó az az adat, hogy utóbb körbe tartozók közel nyolcvan százaléka kis- vagy középvállalkozás. Lesújtó az is, hogy a válaszadók mintegy egyharmada úgy vélekedik: nem feltétlenül üldözendő, ha a cég érdekeit előnyben részesítő korrupciós lépés történik a társaság életében. Az is megdöbbentő körülmény, hogy a megkérdezett cégek közül 111 esetében rendszeresen végeznek kockázatfelmérést, ám ezen társaságok 38 százalékában ez a munka egyáltalán nem terjed ki sem a visszaélésekre sem pedig a korrupcióra. Ennek fényében az az adat sem mondható meglepőnek, hogy a kutatás szerint a megkérdezettek csupán 18 százaléka vélte úgy: a korrupciónak nagy a kockázata a társaság életére és működésére nézve. Ez a mutató a nemzetközi felmérésekben 37 százalék volt. A válaszadók szerint egyébként nincs is olyan pozíció, amelyben egyértelmű veszélyt jelentene a korrupció.

Az viszont kedvező változás, hogy az etikai kódexszel egyre több vállalat rendelkezik. A megelőző évi 28 százalékhoz képest ez az arány 2014-ben 34 százalékra emelkedett – ezek egyébként 93 százalékban a vállalat bizalmas információinak védelméről szólnak. A helyzeten ezzel együtt van mit javítani, hiszen a nemzetközi kutatásban a vállalkozások 77 százaléka rendelkezik ilyen irányelvekkel. Bíró Ferenc hangsúlyozta, hogy önmagában az etikai kódex megléte sem garancia egy-egy vállalatnál a helyzet javítására. Ehhez szükség van a vállalat működésében, hozzáállásában ezt figyelembe vevő magatartásra.

A honi gazdasági állapotok ijesztő mértékű romlottságát mutatja az, hogy a korrupciós „kínálat" megjelenése esetén a vállalatok csupán kicsiny hányada 6-17 százalék fordulna a rendőrséghez. Ráadásul a magasabb mutató azokra az esetekre vonatkozik, hogy ha hatósági ellenőrzéskor fellépő korrupció ajánlat esetében értesítenék a hatóságokat, míg a legritkább esetben akkor jeleznék ezt a helyzetet, ha a korrupciós az üzleti partnerek között fordulna elő.

A régiós összehasonlítással kapcsolatban Bíró Ferenc kifejtette: az a kellemetlen Magyarország számára, hogy ezen a téren csak stagnál az ország. Ha ez így maradna az hosszú távon versenyhátrányt jelenthet a gazdaságunk számára, mert összességében Lengyelországban és Romániában is egyértelműen javul a helyzet, míg Csehországban kicsiny fejlődés tapasztalható.